Majdnem

Majdnem verekedésbe keveredtem. Jöttem haza tornáról pénteken este. Az utcán villanyfényes és árnyékos területek váltakoztak. Egy délután történt helyzet miatt rohadtul pipa voltam és ahogy kiléptem az utcára, eszembe jutott ismét. Félig futva haladtam, úgy gondoltam levezetésként még tartom ezt a tempót hazáig. Egy sötét résznél szembejött velem négy srác, egy alacsony és három magas. A fejemen két kapucni volt, táskám a vállamon, nem láthatták ki jön velük szembe, én sem tudnám megmondani kik voltak, csak azt, hogy 16-17 évesek lehettek. Már csak egy lépésre voltam, mikor megszólalt a kicsi: - Szájon kéne vágni a ribit. - Na erre úgy éreztem, hogy az adrenalin a fülemen jön kifelé, ökölbe szorult a kezem - Vágott volna szájon anyád, mikor ilyen disznót szült, mint te!! - gondoltam magamban. Egy pillanatra megálltak, úgy gondoltam, ha megpróbálnak elkapni csak akkor lépek. De csak felröhögtek és továbbmentek én meg örültem. Mi van, ha valamelyiknél kés van. Az a legveszélyesebb, még az elejtett kés is ölhet én meg nem szeretném, ha ennek a dicstelen kisvárosnak a főutcáján szúrna le valami tacskó gyerek. Rohantam tovább és konstatáltam, hogy mázlim volt.