Volt egyszer egy (nem annyira) öreg király, aki egy napon váratlanul megözvegyült. Túljutva gyászán körülnézett a fele királyságában és úgy látta, bizony elég kopár a vidék asszony nélkül. Elindult hát körbenézni a való és a virtuális világban királynő után. Ment, ment és az útján összefutott pár többfejű sárkánnyal, jó néhány boszorkánnyal és még több ledér nőszeméllyel. Miután kimutatták a foguk fehérjét a király mindannyiszor továbbállt. Egyszer csak a világ vége felé meglátott egy fiatalos, karcsú menyecskét, aki éppen akkor hagyta maga mögött rémesen rossz házasságát és egyedül nevelte akkor még arra igencsak rászoruló lányát. Szelíd, szorgalmas nő lévén hamar megnyerte a király szívét és megkezdődött egy hosszú időszak, ami csupa hétvégi, kurta találkozásból állt. 100 km állt közéjük és hiába, a király fehér paripája bizony sokat fogyaszt egy hónapban, szerény jövedelmük állandó akadálya volt az együttlétüknek. A király beleunt ebbe az áldatlan állapotba és elragadta szíve hölgyét magával, idén karácsony után pedig már nem engedi el többé. Majd takarékoskodnak, nevelnek legalább egy kurtafarkú malacot és pár szárnyast meg növényt, a lényeg, hogy együtt legyenek végre, mint egy rendes pár és ne állandó csomagolásból és búcsúzkodásból álljon ez a sok próbát kiállt kapcsolat.
Jegyezte mindezt a király legidősebb leánya egy boldog vég reményében 2010. november 26-án.
A középső királylány is a happy end-ben reménykedik:)))
VálaszTörlés