Fura, hogy az emberek mennyire bele tudnak kövülni saját életük folyamába. Aki napi 10 órát dolgozik, a telefon rá van nőve a fülére, a laptop az ölébe és két autó van alatta az nem tudja beleélni magát annak a helyzetébe, aki otthon van, 5 gyereket nevel, a frizurája rendezetlen, körmei manikűröst még soha nem láttak. Akkor is képesek úgymond megvédeni a saját álláspontjukat, bizonygatva, hogy csakis az ő életformájuk az egyedüli üdvözítő, ha erre semmi okuk sincs. Soha nem fogják megérteni a másikat, de igazából soha nem is találkoznak privátban, mert egész világ válassza el őket egymástól. Akkor mire fel az örökké fújás egymásra? Mi értelme van? Az lenne a fontos, hogy mindkettő elégedett legyen a SAJÁT életével. Azzal legyenek tervei és céljai. Meggyőzni azt aki sokat keres, szórakozni jár és síelni, arról, hogy boldog lehet valaki attól, ha egy rakás maszatos gyerek veszi körül lehetetlen. Fura pedig, mert mindkettő éjszakázik, csak teljesen más okból:) ezen jót mosolyogtam. Olyan érzésem volt mindkettő eszközként használja az életformáját. Kitűnni vágyik vele, különbnek mutatkozni. Ki nem fogytak az érvekből, én fáradtam bele.
Régebben írtam egy netes vita kapcsán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése