Sötét volt a reggel. Alig találtam a kulcscsomón a kapukulcsot. A busz túlfutott a megállón - későn vett észre a sofőr - mikor felmásztam, a srác sűrűn kérte az elnézést, megnyugtattam, hogy semmi gond:) A vezető nem kapcsolt fényt, ezért ki lehetett látni az ablakon, viszont fűtött, amitől szépen elálmosodtam. Mint ahogy suhantak kinn a fények, hagytam vágtázni a gondolataimat. Pillanatra megnéztem formájukat és színüket, majd elengedve, fordultam a következőhöz. Megállapítottam, hogy szép gondolataim vannak. Nem könnyűek, de tiszták. Befejezetlenek, de bennük van a lehetőség, hogy továbbfejlődjenek...
Ennek van értelme? Lehet mégis elaludtam ott a buszon állva egy percre.
Van! Éppen ez különböztet meg minket embereket a többi élőlénytől, hogy nem csak úgy vagyunk, hanem gondolkodunk. Mi más vitte volna előre az emberiséget?
VálaszTörlés