Templomban voltam. Anyósom megkért, képviseljem a család ezen felét a mamáékért mondatott misén. Úgy voltam vele, ebben az évben úgysem volt sok alkalom a vallásgyakorlásra, hát miért ne? Nem tolongtak a kísérők, úgyhogy egyedül mentem. Csalódtam. A templomokban mindig elfog egyfajta áhítat, megérint a vallásosságnak az érzete, a közösségbe tartozás. A valamikori Téglás atya, aki minket is összeadott annak idején olyan kiszámítható volt. A szertartások nála egyformák voltak és kicsit monotonak és tényleg lementem alfába tőlük. Az új tiszteletes István atya újított. Másfél órába besűrítette a hittant, az orgonát, a kórust, az imákat, és a gitározást. Olyan volt, mint egy csoportfoglalkozás. Persze, akik rendszeresen járnak azok biztosan szeretik ezt és sok új arcot láttam a gyülekezetben.
Nekem viszont hiányzott a régi érzés, a meghitt, bensőséges hangulat. Egy kicsit harsány volt ez az új módi és valódi hiányérzettel jöttem el.
Változtam, vagy elzárkóztam? Most ezen gondolkozom.
Változtam, vagy elzárkóztam? Most ezen gondolkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése