Megházasodott a munkamorál, elvette a munkakedvem:)
Nincsenek főnökök sem ma, sem kedden. Munka rengeteg, de valahogy nem bírom túlteljesíteni magam, ahogy szoktam. Megcsináltam a legégetőbbeket most meg csak nézek ki a fejemből. Sok ez, még ezzel az új csajjal is akit felvett a főnök. El vagyok fáradva. Szívesen lelassulnék, hogy csak az ujjaimat körülfutó fonalat lássam, vagy a tű ütemes mozgását valami szép őszi anyagon.
Elzárkózom belül, pedig tegnap is találkozóm volt a volt kolléganővel, akit elhagyott a férje. Otthon selejteztünk és a lányom szép kis kinőtt holmijaiból raktam össze egy pakkot, amit odaajándékoztam nekik. Tudom, hogy sokára tudja még a pici hordani a ruhákat, de szívesen fogadta, én meg annál is szívesebben adtam. Szerencsére kiegyensúlyozottnak láttam és minden nehézség ellenére is valahogy boldognak tűnt. Ennek örültem a legjobban.Megvettem a koszorúkat hétfőre. A sírt már a múlt hét végén rendbe tettük. Vannak mécseseim is...
Tele vagyok tervekkel és elképzelésekkel az ünnepekkel kapcsolatban. Bár lenne több időm! Azért vannak ünnepeink, hogy megszakítsák a hétköznapok monotonságát, hogy legyen egy kis fény, egy jó emlék, amiből töltekezni lehet egy jó darabig és legyen egy jó indok, hogy együtt legyünk és örüljünk egymásnak, mindannak amit egymásnak jelentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése