Mh

Hétvégére mindig próbálom félretenni ezt az én munkahelyi kálváriámat. Ilyenkor ez nem téma. Főleg meg most, hogy holnaptól a férjemnek nincs is.

De azért a következő időszakra nagyon kíváncsi vagyok. Többen vagyunk az irodában és a több ember többféle szempontot és álláspontot jelent. Én magam nem vagyok egy harcos alkat és hiszek az emberekben, abban, hogy az egyeztetés és némi őszinteség célravezető lehet. Nehezen számítom ki az emberek reakcióit és pont, mert a jót feltételezem mindenkiről, vitás helyzetben alulmaradok, mert olyan irányból jön támadás, ahonnan nem vártam. Most pedig megint engem akarnak szószólónak, bennem van a bizalmuk, csak azt nem tudom miért? Pont én nem akartam továbbvinni az ügyet, nem akartam már egy újabb vezetőhöz fordulni a bajainkkal. 

Viszont annyira sok mindent nem értek. Honnan veszik az emberek, ha nyíltan mindig kimondják amit gondolnak, ha sosincs bennük kontroll, hogy legalább átfogalmazzák a mondókájukat és ne gázoljanak át másokon, szóval honnan veszik, hogy majd mások ezt mindig el fogják tűrni és nem kezdenek el hasonló módon válaszolgatni? Az ilyen stílusban kommunikálók elvárják, hogy a többiek fogadják el őket olyannak, amilyenek, hiszen ők csak az igazat mondják és ezt igazán illene mindenkinek tudomásul venni! És mindenki fogadja el, hogy ők ilyenek, szókimondónak gondolják magukat és sokszor még viccesnek is, pedig szimplán csak bunkóság és számomra ők egyszerűen csak nem tudnak viselkedni. Szomorú, hogy sokszor pont iskolázott emberektől látom ezt.

Miért húzza alá a helyesírás ellenőrző azt, hogy bunkóság? :D