Esett

Esett? Szakadt!

Délután a kolléganőim már ájuldoztak a hőségtől, mivel én nem erre koncentráltam, szinte észre sem vettem. Aztán leszakadt az ég és az esőt hozó súlyos felhők többször is megkerülték a várost. Szinte hallottam, ahogy az aszálytól megviselt föld fellélegzik. Viszont gőzöm sem volt hogy megyek haza, mert ernyő, az biz nem volt nálam. Lehet pont azért esett:) Fél 6-ig vártam és a biciklin ülve figyeltem a felmelegedett föld és a hideg eső hogyan kel birokra egymással. Csakúgy, mint a legtöbb kapcsolat, itt sem kiegyenlítettek az erőviszonyok. A föld nyert, elnyelte a vizet és felmelegítette, szabályosan ködöt csinálva maga felett. De lesz ez még máshogy is... :)

Tegnapi, királyi kegyből adódó 1 nap szabimat Nagyváradon töltöttük. A férjem a nagybátyjáéknak csinál kerítést és korlátot. Vas anyagot venni mentünk. Életemben másodszor jártam külföldön. Mit is mondjak? A határt átlépve nagyon gondozatlan területek vannak, lepusztult ipartelep, elhagyatott épületek. Nagyvárad pedig, mint bármelyik magyar város. Engem mondjuk Martfűre emlékeztetett a szocreál rész, mint minden abban a korban épült városrész, ez is panel és beton. Magyarul beszélnek, nem nehéz megértetni magunkat.

Terveztünk városnézést, de 35 fok volt, ezért inkább egy jó hosszú ebédszünetet iktattunk be.

Ültünk velük szemben, a férfi 60 éves lesz jövőre, a felesége most ment nyugdíjba. Délelőtt megállapítottam, hogy nagyon hasonlít sz ízlésünk, a temperamentumunk és úgy egyáltalán véleményünk a világról. Csak mászkáltunk és beszélgettünk. Szerettem hallgatni. A férje egy igazi temperamentumos fazon, aki szereti irányítása alatt tartani az eseményeket és általában jó megérzései vannak. Tudja mit akar csinálni, merre akar menni, de hát vezető beosztású, tehát benne van a főnökség:) Valahogy éreztem velük a közösséget és mintha kicsit a jövőnket láttam volna bennük.

Olyan pazar hangulatot kerekített és annyira odafigyelt, hogy jól érezzük magunkat, hogy teljesen ellazultam és valahogy rádöbbenni arra, hogy mennyire jól tudom magam érezni... igazából ezért írom ezt a posztot. Igen, mert emlékezni akarok erre a napra, mikor felszabadultan nevettem, mindenféle kötelezettség nélkül, mikor nem voltam felelős programért, más szükségleteiért, csak az volt a "dolgom" hogy ott legyek és valaki engem kérdezett meg mit szeretnék?