Kellett egy Pesten és kellett egy itthon, hogy mindenki részt vehessen, aki akart és meghívott volt. Mindkettő különleges volt.
A pestin hatan voltunk. Szép kis pólót csináltattam ajándékba, menyasszonyosat, valami hihetetlen rózsaszínben. Az unokatesóm és a kisebbik tesóm hoztak Minnie egeres fejdíszeket, a menyasszonynak, pedig egy csillogós, rózsaszíntollas tiarát.
Mondhatom mesésen néztünk ki. Feltettük a fejünkre és le sem vettük egész éjjel. Bár nem akartuk szívatni ilyen lánybúcsús feladatokkal, azért indulás előtt még feleskettük a nyújtófára, a következő szöveggel:
“Én XY ezennel az itt felsorakozott tanuk előtt fogadom, hogy férjemet
meccsnézés közben nem zavarom, dolgomat ilyenkor csendben végzem,
mindig ügyelve arra, hogy sörös korsója, üres ne legyen.
Sose hivatkozom fejfájásra, fáradtságra, mikor a férjem szeretgetésre vágyik. Kedvenc ételét bármikor elkészítem és szépen tálalom.
Anyósomat napjában legalább egyszer dicsőítem,
miszerint Ő készíti a legfinomabb ételt,
Ő vasalja legszebben az inget,
neki a legtisztább a lakása, stb.
Férjem barátait mindig családtagként fogadom.
Az Ő étkezésükről és sörükről is gondoskodom.
Férjemet, barátaival legalább heti három alkalommal elengedem mulatni.
Ez idő alatt én nem csacsogok telefonon a barátnőimmel, tiszta lakással,
vasalt inggel, meleg étellel, mezítelenül várom haza.
Itt és most megígérem, hogy jó háziasszony leszek,
Uramat megbecsülöm, a pasikat elkerülöm.
Szeretgetem, cirógatom, hülyeséggel nem nyaggatom.
De, ha csak egyszer is csajozni mer, a baját, sodrófával látom el!”
A zöld Pardonba mentünk, ahol Ladánybene 27 koncert volt. A stílust ismerem, tetszik, de a számaikból kb csak kettőt. Utána táncikálás volt, egy percre sem ültünk le, pedig voltak olyan számok is, amikre még jólfejlett ritmusérzékkel is nehéz volt lejteni.
Néha beparáztam mert sokalltam a körülöttünk legyeskedő fiúk számát, vagy éppen a fejükben keringő alkohol mennyiségét, túl sokan találtak vonzónak egy csak lányokból álló kis csapatot. De végül is komolyabb atrocitás nélkül eltelt az éjszaka, hajnal kettőkor mentünk haza. Kifelé menet szembetaláltuk magunkat egy éppen befelé igyekvő legénybúcsús társasággal. Olyan kis normálisnak tűntek, egyenpólóban voltak, a vőlegény a hóna alatt egy felfújható szamárral:) Hívtak minket, menjünk velük vissza, de fáradtak voltunk már - én már két órával korábban is - úgyhogy a tesóm csak egy puszival sok boldogságot kívánt a srácnak, és húztunk is el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése