Örömmel vártak haza, bár hét elején a lányok azt kérdezték síri hangon a telefonban: - anya! mikor jössz haza?!
:-D
Összebalhéztak az apjukkal valami konyhai dolgon, aki úgy felmérgelte magát, hogy mondott nekik mindent, fűt, fát, virágot. Cukik voltak, de mondtam, hogy csak csütörtökön reggel.
Elégedett voltam a csavargással, többször is láttam a Gellért hegyet, kedves Erzsébet hidamat és egyszer sem tévedtem el. Korán indultam haza azzal a biztos tudattal, hogy szombaton újra jövök a kreatívos blogtalira.
Voltam is. Sajnos nagyon kevesen voltunk. Az azért gáz, ha egy rendezvényre 50-en ígérik biztosra a részvételt és nem jönnek el csak 20-an. Kellemetlen a szervezőnek, a résztvevőknek, az árusoknak, hiszen foglalkoztatókat szervezett a rendező és büfé is volt és ezek pénzbe kerülnek. Szóval elég korán meg lett hirdetve és facebook-on is miért nem a "talán"-ra nyom az, aki nem biztos a dolgában? Persze a betegség az valódi ok nem kérdéses, de a legtöbben vissza sem mondták mikor kiderült nem lehetnek itt. Ez a szomorú.
És ma sem unatkoztam, Abonyban voltunk, Mihály napi rendezvényen. Szeretem az ilyesmit. Első alkalommal rendezték meg, kevesen jöttek el. Nagyon jó idő volt és sokféle program, finom kaja. Egész nap egy szép fa alatt üldögéltem, néha kisegítettem a férjem, és órákig csinálhattam a csipkémet zavartalanul:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése