Meglátszik az egy hét kihagyás a biciklizésben:) Igencsak lógott a nyelvem, mire beértem. Próbáltam lépést tartani egy előttem guruló kiscsajjal, de nem tudtam. Hát ez van. Szép reggel volt, 6-kor párában jött fel a nap, opálos fényével érdekes árnyékot rajzolt rólam az útra. Mire a Tiszaparti Sétányra értem, teljes erővel sütötte a hátam, átmelegítve a lábam szárát, ami képes lefagyni, mire beérek a munkahelyre, bármilyen meleg legyen is.
Egy mellékutcából láttam kijönni egy férfit és egy nőt. A nőt néztem meg alaposabban. Szalma haj, nagy kerek has, nem lehetett több 45 évesnél. Csámpásra taposott papucs, kopott póló. Ami leginkább megfogott, az arca... Beesett, karikás szemek, felpuffadt arc, kifejezéstelen tekintet, pirosló orr... alkoholizmus. Beszűkült tudattal pislogott dagadt szemhéjai mögül a mellette bandukoló férfira. Mondani akart valamit, de csak értehetetlen morgást hallottam:(
Tudják azok, akik az alkoholt arra használják, hogy eltompítsák mindennapos gondjaik súlyát, hogy hova vezet ez? Azok a kismamák - a blogokon is olvastam - akik életük vélt sivárságát egykét pohár borral próbálják megoldani. Tudják, hogy az esti feles vagy néhány sör hova vezethet, ha a mindennapok részévé válik, mint valami hívatlan vendég, aki bár szórakoztató, de nem lehet kitessékelni a házból és megmérgezi az ott lakók életét. És az így bajba jutott emberen a környezetük, aki segíthetne ebben a stádiumban még észre sem veszi a már bekövetkezett változást. Utólag ez mindenkit váratlanul ér. Én közelről láttam az alkohol pusztítását... Azok is így kezdődtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése