3. rész

Elbénázom ezt a posztot, előre szólok, mert nem tudtam fényképet szerezni hozzá :( , de megírom, mert így kerek a hétvége története. Nos, amiről lemaradtunk, a falunk várossá avatása. Megmosolyogtató tény ez. A nevünkben ott a falu, és mindig is az voltunk, nagyközség. Sokan - köztük én is - azt gondolták, hogy olyan közel vagyunk Szolnokhoz, hogy egyszercsak összekapcsolnak vele minket és lesz belőlünk valamiféle kertváros. A polgármesteri hivatalban azt gondolták, hogy a tágabb lehetőségek miatt érdemes megpályázni a várossá válást, nem is hírdették, mire készülnek, akkor derült ki csak, mikor már biztos lett, július 1-én.

A férjemet kérték fel, hogy készítse el a város kulcsát. És nincs róla képem!!! Két hétig csinálta az édesapja és egy "nagyöreg" esztergályos segítségével. Örültünk a felkérésnek és nagyon jól sikerült. A fogója damaszkuszi acélból készült, a nyelvének egyik oldalába bele van ütve a város neve, az évszám, a másik oldalába pedig a férjem kovácsjele. Fekete színű, kis antikolással, jó nehéz és kb. 35 cm hosszú. Más volt ez a munka, mint amiket csinálni szokott, mert ez nem fog elhasználódni, nem cserélik ki, vigyáznak rá. Egy szimbólum, ami a jövőnek (is) készült és még a dédunokáink is tudni fogják, hogy ezt a "dédi":) csinálta. Olyan fura erre gondolni! Ő már beírta nevét városunk történelmébe.

Fényképem azért nincs, mert elfelejtettem, hogy a lányom elvitte magával a gépünket a Balatonra és nem gondoskodtam időben a pótlásáról. Persze ígért képeket egy jó haver, de még nem kaptam meg. Jó lett volna ott lenni az ünnepségen, ahol selyempárnán várakozott a kulcs arra, hogy megmutassák a lakóknak is, és látni a pillanatot, mikor a polgármester felemeli és köszöntőt mond. De már régebben elígérkeztünk a lent említett okok miatt és már nem lehetett visszacsinálni. Így történt.