Hazamentünk tegnap és üres volt a ház. Nagyobb lányunk estig a barátnőjénél, a kisebb ottalvósan, szintén. Csendben tettünk vettünk. Vacsoráztunk, bekapcsoltuk a TV-t. Aztán nem bírtam megállni, hogy ne mondjam ki, ami a fejemben motoszkált: - Figyelj, jobb lesz, ha már most kezdünk hozzászokni. - Mihez? - kérdezte a férjem. - Egyre többször leszünk már így magunkban. A gyerekek elmennek, először csak pár napra, aztán pedig el is költöznek. És itt maradunk egymásnak, mi ketten. Nem mondott semmit, de láttam rajta, hogy elgondolkozik. És én is...
Ez a világ rendje :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése