Elveszíteni

Mi mindent lehet elveszíteni? Illúziót szerelmet..., de legyek egy kicsit racionálisabb, bármilyen tárgyat is. A hétvégén a hangosbemondó állandóan elveszett tárgyak gazdáit kereste. Sokmindent hagytak el az emberek: pénztárcát, kulcsot, mp3 lejátszót, még laptopot is, pénzt, ruhaféléket stb. Azt mondjuk furcsálltam, hogy nem csak megtalálták ezeket a dolgokat, de le is adták az információnál. Akkor kaptam fel a fejem, mikor emberek keresték egymást és gyerekek a szülőket. Ez odáig fajult, hogy a szervezők megkérték a szülőket, kiskorú gyerekeiket címkézzék fel névvel és telefonszámmal a könnyebb megtalálhatóság érdekében.

Bár velem sosem fordult elő, hogy elhagytam volna a lányok valamelyikét, de egy 3-4 éves gyerek villámgyorsan el tud tűnni. Az anyák néha csak a fejüket kapkodják, a gyerek pedig nem érzékeli a veszélyt csak mikor már nézelődés után nem lát ismerős arcot. Horror lehet mindenkinek, mikor olyan idős gyereket talál hozzátartozó nélkül, aki még a nevét sem tudja megmondani.

A vásári forgatagban nekem is kijutott egy gyerekes élmény. Bóklászok, fényképezek egyszer csak hallom a hátam mögött: -Anya. - Nem fordultam meg, tudtam, hogy nem nekem szólt. Aztán ingerültebben, olyan "figyeljmárrám" stílusban - Anya! - Csak odanéztem. A mögöttem álló kislány az én hátamnak beszélt, pedig az anyukája ott állt mögötte. A félreértés oka, hogy hasonlóan voltunk öltözve: farmer halásznadrág, bő fehér ing és a kiscsaj ezért tévesztett össze minket. Persze jót mosolyogtunk, de el is jött volna velem, az pedig nem lett volna olyan vidámos, mert kereshettem volna én is a szüleit.