Elhívtak a sógoromék, hogy szombaton vigyázzak a fiaikra, míg ők az új házat takarítják, mert vasárnap keresztelőt tartottak. Szívesen mentem, mert nagyon szeretem a kicsiket és a nagyobbik a keresztfiunk. Mindkettő mongramja BB:) Bár náluk mindig van valami cirkusz, úgy voltam vele, a szülők úgysem lesznek otthon, mi meg tök jól fogunk szórakozni. Akkor kezdett a vészcsengő megszólalni a fejemben, mikor a sógornőm erősködött, hogy a kisebbik lányomat vigyem magammal. Beleegyeztem és a férjem, szombaton hajnalban felvitt minket az M0-ig, ott átültünk a sógorom kocsijába, a férjem pedig ment tovább Komáromba, kiállításra. Mikor odaértünk hozzájuk, kb 7 órakor, már kész tények elé voltam állítva. Mindannyian megyünk az új házba és takarítunk. Még jó, hogy minden eshetőségre készültem ruhaügyileg, jelen esetben munkásruhával is. Akkor már nekem is leesett, hogy nem gyerekvigyázásról lesz itt szó. Magyarán, hagytam magam behúzni a csőbe.
Hatalmas az a ház! Három szint, 250 m2, csak a nappali akkora, hogy a kisházunk, ahol mi még laktunk négyen, simán belefért volna. Szerencsé(m)re csak a földszintet akarták takarítani, mert a sógorom még parkettát rakott, a sógornőm nagyobbrészt a gyerekekkel volt, hiába volt ott a lányom is, délben főzött egy kis tésztát, délután predig megcsinált egy adag franciasalátát a másnapi bulira. Szóval délelőtt 9-től, este 8-ig pucováltam a...mindent. Legfőképp az ablakokat. Hatalmas két meg háromtáblás, tolóajtós erkélyajtók, nagy ablakok, összecspva festékkel, alapozóval, malterral. Eléggé horroros volt. A végén megjegyezte, hogy minden évben mehetek hozzá ablakot pucolni, mert ő hiába próbálta - én nem láttam egyik ablakon sem, hogy nagyon bróbálkozott volna - nem lett ilyen szép. Még jó, hogy a férjem nem hallotta.
Nálam az eredmény, agyonig kiázott kéz, a körmeim tropán, a derekam dettó és izomláz mindenütt. Nem azért mert ez olyan nehéz munka volt, csak a mennyiséget látva annyira próbáltam sietni, amennyire csak tudtam. Nem volt megállás, beszélgetés, különben nem végeztem volna. Este mondta, hogy aludjak én a gyerekekkel, én meg azt találtam válaszolni, hogy rendben, de a kicsi első felsírására fel fogom ébreszteni. Láttam rajta, hogy ő úgy tervezte még én is éjszakázom velük, de erre már nem voltam hajlandó.
Hosszú nap volt, a gyerekek aranyosak voltak, bár igenigen elevenek:) A legrosszabbul mégis az érintett, hogy van abban a házban egy pincelépcső, ami nincs lerácsozva. Mindig elkapott az ideg ha valamelyik gyerek arratévedt. Én már a kezdet kezdetén elbarikádoztam volna, mert csak a szerencséjüknek köszönhetik, hogy még nem történt baleset.
Anyósomnak el sem mertem mondani mit műveltem, mert egész héten azt hajtogatta, nehogy takarítani merjek náluk, mert akkor... nemtom, sosem fejezte be. De erre én sem számítottam. Mondjuk voltak ennek a dolognak előzményei is, amiért anyósom így reagált, többek közt az, hogy mikor a sógornőm szülte a kicsit, a férjem, a sógorom és én három nap alatt összerámoltuk, kifestettük és helyreraktuk a 86 m2-es lakásukat úgy, mintha nem is járt volna ott senki, ablakpucolásostól, függönymosásostól együtt. Hát ezért volt a tiltakozás és még más dolgok miatt is, de ez már így is nagyon hosszú lett:) folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése