Rokkantnyugdíj

Elvben egyetértek azzal, hogy a rokkantnyugdíjasok számát csökkenteni kell. Mondom, elvben.

Elfogult vagyok a kérdésben, mert anyu nagyon korán rokkantnyugdíjas lett, egészen fiatalon. Először a gerince miatt. Két gerincsérvműtét után - az elsőt addig halogatta, hogy majdnem lebénult - nem tudott annyit dolgozni, mint azelőtt. Utána rengeteg gyógyszert szedett, orvosi rendelésre természetesen. Később határozottan állította, hogy azok a tabletták okozták a keringési és szíves problémáit. A szívműtét után 100%-os rokkant lett. Csak az tudja min megy át egy beteg ember, orvostól orvosig járva, aki személyesen végigaszisztálja a folyamatot, a kórházban töltött hosszú heteket, bizottsági vizsgálatokat, kontrollokat, mindig félve, mit találnak megint?

Ugyanakkor mindenkinek - nekem is - van az ismeretségi körömben olyan, aki némi pénzzel és az ajánlott orvos nevével felszerelkezve, egyszerűen megveszi a jogosultságot a rokkantosításra. Mondjuk idegi alapon, mert az olyan jól hangzik. Tud mellette vállalni még legálisan is valami munkát, de feketén - ha tényleg kamu az egész - akár teljes idejűt is. A nyugdíj összege mindig ott lesz neki, mint biztosíték, ha történne valami és mégsem lenne folyamatosan munka. Lehet venni rokkant igazolványt a parkoláshoz és el lehet adni a közgyógyellátással kapott gyógyszereket áron alul a szomszédoknak. Ez bizony a valódi betegekre elég rossz fényt vet és tejesen elferdíti a róluk alkotott képet. Félő, hogy a szigorítások miatt néhány valóban beteg ember is kiesik az ellátottak köréből.

És miféle munkaerőpiacra szándékozik a vezetés kilökdösni az embereket? Olyanra, ahol jól képzett, fiatal, makk egészséges emberek állnak az ajtók előtt munkára várva. Valaki, aki már 2-3 éve nem dolgozott, bele is törődött, hogy már így fog élni, nem képezte magát, informatikához, nyelvhez nem ért azzal mi lesz? És aki már 10 éve él így és 50, 60 éves? Ki állapítja meg, hogy képes-e az illető 8 órát ülni, vagy állni a munkahelyén. Ki választ egy - még ha minimálisan is - de sérült embert, akinek nem 8, hanem 10 órát kellene dolgoznia - a mai munkáltatói felfogás alapján?

Egyetértek, hogy vizsgálják felül a rokkantak elbírálását, szigorítsanak és legyen változás. Ha javulna a műtétek utáni rehabilitáció, sok beteg, rövid idő után visszatérhetne a régi életébe és a betegsége, csak rossz emlék lenne. Manapság a pihenésre, a rehabilitációra sok idő és pénz kellene, arra pedig, pláne egy beteg embernek, aki hosszabb időre kiesik a munkából, nincs lehetősége.

Éljünk egészségesen, táplálkozzunk bio módon, értékes táplálékot magunkhoz véve, sportoljunk... Szép kis utópia. Mi még fiatalok vagyunk, mégis, ha belegondolok a napi életvitelünkbe mást sem látok csak rohanást. Márpedig szerintem a legtöbb betegségnek az alapja ez. A stressz. Képtelenek vagyunk megnyugodni, képtelenek vagyunk kipihenni magunkat. Tavaly 11 napot voltam szabadságon, ebből hat napon lázas beteg voltam. Ennyit a pihenésről, ezt csak példaként írtam le. Sokszor, ha tünetekkel megy az ember a dokihoz, utána kivizsgálás és csak a vállát vonogatja a leleteket nézve. Minden rendben van, vérkép, tükrözés, ultrahang, mind negatív. És tanácstalanul széttárja a karját.

Na jól elkanyarodtam a témától, csak ezzel a betegség-betegségtudatosság témával kapcsolatban olyan sokminden van a fejemben, így egy kicsit összekavartam a dolgokat:)