Meglepi

Mi megleptük aput, de ő is meglepett minket. Nagyon régi videókat digitalizáltatott. Volt benne olyan, amire olyan részletességgel emlékeztünk, hogy fejből megmondtuk ki milyen ruhában volt akkor, de volt közte olyan is, hogy nem is rémlett. 15-16 éves lehettem az elsőn, akkoriban a videófelvétel házilag nagy dolognak számított errefelé. Ott volt anyu, nevetett és dolgoztunk apu gépe mellett, persze csak szimbolikusan, mert az munkának nem nevezhető. A szüleinket ilyen fiatalnak látni, mozogni, beszélni, olyan jó érzés volt.

Aztán váltott a kép és magamat láttam 18 évesen, eredeti hajszínemmel, a kedvenc szürke melegítőmben. Ültem az ágyamon, pontosabban azon az ágybetéten, amin akkortájt aludtam. A fejemet csak az akvárium világította meg. Hirtelen megjelent mellettem az akkor még csak férjemnek való, joghurtot ettünk és hülyéskedtünk. Hirtelen megszólalt a lányom: ez meg a névnapomon készült. És tényleg. Az eredeti filmen a videókamera hozta az aznapi dátumot és azt mutatta: 92.05.18. Míg ment tovább a film azon gondolkoztam, hogy akkor még nem is tudtuk az az év mennyi váratlan, fájdalmas és örömteli eseményt hoz majd az életünkben, és, hogy egy év múlva 93.05.21-én már őt -a  kislányunkat tartjuk a kezünkben és a videós bácsi róla készít felvételt.

Mentek a percek, régi barátok, régi kutya, a család régi autója és mi ketten, ahogy játszva felkapja az 50valahány kilómat és az udvarról visszavisz a házba:)