Vasárnap

Gyönyörű napfelkelte, mikor narancsszínű még a táj felett lebegő pára is. Ugyanilyen naplemente, háromszínű éggel, félóra múlva pedig a bársonykék égen fénylő, ezüstös teliholddal.

És mi történt a napfelkelte és a naplemente között? Elutaztunk Hajdúböszörménybe. Reggel 6 előtt indultunk és fél 9-re értünk haza. Kézműves alkotó tábor volt a múlt héten, vasárnap pedig vásár. A tájházak udvarán tartottak kovácsbemutatót, ki lehetett próbálni a bőrözést, a nemezelést, lehetett íjjászkodni, célbadobni. Délután volt mesemondó előadás és kötélhúzás. Voltak ügyességi versenyek és családi vetélkedők.

Sokan jöttek el nézelődni, szórakozni. Jó volt látni, hogy van igény ezekre az egyszerű elfoglaltságokra. A gyerekeknek nagyon tetszett a mesemodó ember, aki bevonta őket a történetbe és olyan élvezetesen mesélte el a János Vitézt, hogy az óvódások is értették és a szülők is elképedve hallgatták. Kuporogtak a fűre terített rongyszőnyegeketn és tátott szájjal nézték a nagybajúszú, mély hangú embert. Kiabáltak, tapsoltak és közben nem is tudták a kicsik, hogy a magyar irodalom egyik legismertebb tündérmeséjét hallják.

Nem túl autentikus, de délután ír népzenét játszott egy zenekar és hozzá táncokat tanítottak. Fiúk és lányok ugrándoztak önfeledten. Sokan kipróbálták a tűzzománc készítést és finomakat ettünk(és ittunk).

Találkoztunk a szokásos társasággal, akik már napok óta ott voltak. Rengeteget dolgoztak és elmondták, hogy bár zárt körű volt maga a tábor, mégis be-betévedt néhány érdeklődő, aki tanulni szeretett volna trükköket a kézművesektől. Hihetetlen, de mivel ráértem és vittem magammal a csipkét, hozzám is odajöttek és mutathattam én is néhány fogást a lányoknak. Elérhetőségeket cseréltünk és örültem, hogy érdekli az embereket, bár erre nem voltam felkészülve:)

Persze vettem egy újabb láncot. Türkiz kő a medál. Egyszerűen nem tudtam ellenállni:) Elfáradtam az álldogálásban is, a férjem viszont egész nap kovácsolt. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs jogsim. Hazafelé úton pihenhetett volna. Kicsi volt a forgalom és alig beszéltünk, emésztettük az élményeket:)