2010. augusztus 1., vasárnap

Párbeszéd

... - Csak a történet kiegészítése miatt megkérdezném, hogy érzi magát a feleséged?
- Készül az új életére.
- Éspedig?
- Tervezgeti hogy rendezi be a lakást, hová jár majd tornázni, kivel ül le kávézni.
- Tehát nincs letörve.
- Nincs. Azt mondta valamelyik nap, hogy én teljesen elnyomtam őt és most olyan, mintha újra levegőt kapna.
- Kifejtenéd bővebben? Nem értem.
- Hát naponta ötször felhívtam. Hol van? Mit csinál? Ki beszél a háttérben? Mikor ér haza? Ha ötödjére már kicsit ingerült volt megsértődtem, hogy biztosan mással van. Elintéztem helyette sokmindent, az ő dolgait is el akartam. Belenéztem a telefonjába, az e-mail-jébe, a böngésző előzményekbe. Gyanúsítgattam...
- Adott rá okot?
- Őszintén? Nem.
- Akkor?
- El kellett telni sok időnek, mire tükörbe mertem nézni és alaposan megvizsgálni a pofámat, hogy én képes lennék elmenni az elsővel aki belémakad - (lehet meg is tette - ez csak egy vélemény tőlem) - nehogy ő megtegye, mert hogy biztosan neki is hasonló gondolatai voltak és azért az mégsem járja. - (ekkora logikai bukfenc!!) 
- És mikor ezzel megvoltál nem próbáltad helyre hozni, vagy megbeszélni?
- Már késő volt. Egyre inkább távol tartotta magát tőlem.
- Azt nem csodálom. Minden gyanúsítás egy sértés volt. Ha nap, mint nap ezt csináltad, akkor elég sokáig bírta.

Ez a beszélgetés telefonon keresztül zajlott le a kolléga és köztem. Nincsenek barátai, így jobbhíjján velem és a kolléganőmmel osztja meg aktuális magánéleti problémáit. Kicsit meg van zakkanva és most próbál szembenézni a hülyesége következményeivel. Felnőtt ember, aki nem képes felfogni, hogy a másik nem azért van mellette, hogy az ő egóját kiszolgálja. Sajnos van neki jó nagy. Nem nézte ki a feleségéből, hogy képes önálló döntéseket hozni, akár a házasságában, akár a kapcsolataiban. Ez a kettős mérce és az amit szabad Jupiternek - féle hozzáállás, gyerekes felállásba kényszerítette az asszonyt, akinek ebből most lett elege. Inkább él szerényebb körülmények között és neveli egyedül a gyerekeket, csak érezhesse azt a felszabadultságot, amit évek óta nem. Azt, hogy nincs otthon egy börtönőr, aki minden pillanatával elszámoltatja, akitől nincs egy perc nyugta és egy önálló gondolata. Letudhatja végre az állandó szemrehányásokat és gyanúsítgatásokat. Szerintem jó ideig nem is lesz senkije annyira elege lett.
A kolléga meg építgetheti tovább egyedül ezt a csiszolatlan jellemet. 

8 megjegyzés:

  1. bátor az igaz, de nem ritka. minden második házasság válással végződik.

    VálaszTörlés
  2. válni nem feltétlen bátorság. viszont feltalálni utána magát - egyedül - az igen.

    VálaszTörlés
  3. mi a nagyobb bátorság: menni vagy maradni? - ezen el lehetne vitázgatni, viszont egy régóta rosszul működő kapcsolatban az ember már válás előtt megtanulja feltalálni magát.

    VálaszTörlés
  4. Szerelemből vagy szerelemféltésből nem lehet bezárni senkit. Ez nem is szerelem, hanem birtoklás. Mind a két fél szenved. Boldogabb lesz a nő a láncok nélkül. Drukkolok neki!
    Szatti

    VálaszTörlés
  5. igazából a logikai buktatókon csodálkoztam el és a bizalom teljes hiányán. ja, és azon, hogy valaki 36 éves korára sem jut el odáig, ha valaki meg akarja csalni a másikat, úgyis megteszi.
    én mindkettőjüknek drukkolok.. és a gyerekeiknek is.

    VálaszTörlés
  6. a logikai buktatóknál vedd figyelembe az emberi tényezőt. mint mondjuk a cégben nálunk, amikor amúgy okos emberek hörögnek, hogy zűrzavar, meg káosz van és nem értik. hónapok óta keresem a zűrzavart és a káoszt az ellentmondások közt, de csak azt találom, hogy a kollégáim az életük értelmét keresik a munkában, nem pedig csak elvégzik azt, pedig így aztán lényegtelen lenne, hogy melyik főnök mit mond. ugyanazt csináljuk. amíg az egyik utasítás megy, addig azt, amikor megjön az ellentmondó másik, akkor szó nélkül azt. nincs mibe belekötni, mert nem emelem magam mások döntése fölé. egy kapcsolat is működhetne így. lecsökkenne a konfliktus kívül, belül.

    VálaszTörlés
  7. hogy is mondják? érzelmekben ne keressünk logikát:)
    kívülről nézve olyan egyszerűen el lehetne intézni ezeket a dolgokat, de az érzelmi tényezővel együtt válik igazán bonyolulttá. semmiféle kapcsolat nem működik alázat nélkül. ennek legalább egyik félben ott kell lenni nyomokban:) az én munkahelyem is ilyen. innen vagy 10-en mentek el az idén, mert azt mondták: ezt már nem csinálom. kire milyen hatással van a nyomás. lehet tűrni és lehet lépni, vagy felülemelkedni. az utóbbit próbálom, de a személyiségem lázadozik.

    VálaszTörlés

Reálisan :)

"Az élet sokkal inkább hétfő reggel, mint szombat este."