Vasárnap

Reggelre megélénkült a szél, a tavat ellepték a vitorlások és szörfösök. A víz felszínétől 20 cm-re már élvezhetően meleg volt a víz, de ha megálltam és taposni kellett, majd lefagyott a lábam, ígyhát úszkáltam csak folyamatosan. Mikor pakolásztunk össze, a kék égen báránykák rohangáltak fel, s alá. Mire elindultunk már egészen megtermett birkák verődtek nyájba:) Nem is nagyon bántam, így kicsivel könnyebb volt búcsút venni a tótól és mindattól amit jelent nekünk. Többször árnyékban tudtunk haladni és ez nagyon kellett, mert a kocsinkban nincs klíma és bármiféle trükk kevésnek bizonyult a hűtésre, ráadásul le is égtünk egy kicsit, szóval jól jött a felhősödés. 

Megálltunk Dunaföldváron a Halászcsárdánál. A férjem meghívott egy késői ebédre. Gyönyörű helyen van, kilátás a Dunára, udvarias kiszolgálás és olyan kaja, hogy elájultam tőle, szóval méltó befejezése volt a hétvégének.