Szeretem mikor olyan idő van késő délután, hogy farmerban, szandálban, vékony vászoningben ki lehet ülni kávézni a szabadba. "Duplaévis" randim volt a csajokkal. Néztem őket, ahogy körbeültük a kis asztalt. Annyira hasonlítunk és mégis annyira mások vagyunk. Be nem állt a szánk és jókat nevettünk, pedig mind a ketten munkanélküliek, de állítják, anyagi gondjaik ellenére jól érzik magukat és régen voltak ennyire nyugodtak, mint most. A kávézó jó kis hely, voltam már itt, viszont a pincér eléggé mogorva volt, de azért egy mosolyomra odajött és hozott nekem még egy kólát:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése