Hajnalban 3-kor arra ébredtem, hogy hazajött a nagyobbik. A lila köd beállt és felkészültem rá, hogy felvilágosítom a kisasszonyt bizonyos illemszabályokról. Aztán míg ő odakinn tökölt a kapu, garázs, bicikli, kulcs kombóval, kimentem WC-re, ittam és lehiggadtam. Csak annyit mondtam neki mikor bejött, hogy nem erről volt szó - vagyis abban állapodtunk meg, éjfélre hazajön. Ott is hagytam a nappali közepén, nem volt kedvem suttogó hangon vitába elegyedni vele. Lefeküdtem, de csak bámészkodtam. Próbáltam helyezkedni, de csak azt értem el vele, hogy a férjem is mozgolódni kezdett. Aludni akartam, mert éreztem, hogy fáradt vagyok, mégsem jött semmiféle álom, mégcsak a küszöbig sem. Hűvös volt a szél és olyan jót lehetett volna szunyálni... A fene egye meg!!
A probléma az - már megint - szeretném, ha eljárna a haverokkal, de nem örülnék, ha állandóan máshol aludna, viszont az ilyen megoldás se jó, hogy éjszaka jön haza, mert mióta ők megszülettek, rosszul alszom és minden kis fittyfenére felébredek. Hú, rémes anyós leszek:) Szóval megint határok és nevelés. Vagy legalább is némi kompromisszum, hogy normálisan együtt tudjunk élni, mert nemsokára felnőtt lesz és szüksége van neki is térre, hogy kialakítsa a saját köreit.
Minden esetre érdekes másfél óra volt ébrenlét és álom határán. Rengeteg gondolat suhant át a fejemen, reggel meg nem néztem ki valami bizalomkeltően, mert, ha a férjem nem kérdezte meg vagy 10x, hogy mi bajom van, akkor egyszer sem. Ez szintén nem tett jót a kedélyemnek, úgyhogy ma nem is bántam, hogy itt kell ülnöm.
Tudom bagoly mondja, de ne emészd magad! :-)
VálaszTörlésA szülő-lét ilyen! Nem voltam még de a helyzet nagyon is ismerős a másik oldalról! Ha leszek, én sem fogok tudni aludni, amíg biztonságban nem tudom őket!
Amúgy meg addig örülj, amíg egy fiú a kérésedre reagálva azt nem mondja, hogy "Ne aggódjon asszonyom, 10-re ágyban lesz..." :D
Igen, egyelőre én is csak gyermek oldalról tudom megítélni, de sokszor túlzott a szülői aggódás. Ha jó nevelést kapott, tudja a határokat és be is fogja tartani. Bízz benne és engedd élni az életét ennek tudatában.
VálaszTörlésIsten őrizz, hogy beleszóljak, csak a véleményem írtam le.
A mérgemnek egyetlen oka volt, hogy este 9-kor még nálunk zajongtak, tehát nem tudtam lefeküdni, hajnal 3-kor pedig felébresztett, mikor 5-kor kelek. Ő meg 10-ig alhat. Én leszek fáradt egész nap és igazán lehetne ránk tekintettel, ha már én képes vagyok felnőttként kezelni.
VálaszTörlésA nevelése miatt nem aggódodom. Nagymama még nem leszek, jó a társaságuk, csak azt szeretném ha tekintettel lennénk mások igényeire is családon belül:)