Ültem a buszon, bal lábamat feltettem arra a keskeny kis párkányra, ami a fűtésrács fölött van. Támaszkodtam a térdemen és egészen közelről néztem a karkötőmet. Emlékszem mikor hazavittem és mutattam a lányoknak. A nagyobbik egyszercsak azt mondta: anya! ezek mi vagyunk. Anya, apa - és utána mondta a kettejük keresztnevét. Ránéztem a láncra és akkor láttam, csupa nagy "A" betűből van összefűzve, amit én észre sem vettem. A gyerekek néha tényleg hihetetlenek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése