Hideg

Úgy érzem befagyott a fenekem:) Kérem vissza a nyári időjárást!

Voltunk

De azért :) :) tegnap délután meghívott a férjem a közeli fürdőbe. Eljátszotta a víziszörnyet. Nekem szerepem szerint sikítozni kellett volna, de mivel nem ketten voltunk és műsort csak belépő ellenében vállalok, csak idétlen, véget nem érő vihogással jutalmaztam a rozmárhangú asszonyvadászt. Bár fáradtan érkeztünk oda és még jobban elpilledve haza, de jó volt, ha csak rövid időre is.

Ez volt az ellensúly amivel kibírtam a mai napot. Ezzel pontos a történet.

Jó hétvégét!:)

A szokásos, és még azon is túl

Szóval a napom. Nagyon össze kellett szorítanom a fogam és minden mást, hogy ma ne hányjak a kard élre:) Értetlenség+pontatlanság és kiakadás. Persze csak magamban, mert más úgysem érti mi mérgelődni való van azon, hogy egy 15 millás programban, ha kinyomtatok egy fizetetlen szállító listát, benne van a készpénzes is. Ó hát elnézést amiért nem nézettem át minden lekérdezést, de a neve alapján azt gondoltam ez evidens, még alapfokon is, mert a kp-s mindig rendezve van, ezért hívják így. Az ég szerelmére!!:( Mindegy, összeadtam kézzel. Egész nap ezt csináltam. Akár be se mentem volna, annyira felesleges volt az egész. Rossz így dolgozni, hogy semmi eredménye, csak a túlóra.

Reggel beléptem a freemail-emre és láttam, hogy valami szerver bajuk van. Így történhetett, hogy idegentől kaptam email-t és nem én voltam a címzett. Azért visszaírtam neki, tudjon már róla, hogy az illető valószínűleg nem kapta meg a levelet. Mondjuk a buli amire emlékeztetni akart,lehet, még érdekelt volna is:)

Péntek reggel

Azt hiszem, hogy a mai nap előrejelzése elég konkrét volt. Reggel lefőztem a kávét anélkül, hogy friss kávét tettem volna a szűrőbe, tehát szépen leengedtem két adagot a tegnapi zaccra. Hát ez igazán remek! És én idióta ki is töltöttem a csészékbe, így cukrostól, tejporostól lezúdítottam a mosogató lefolyójába. Megint egy nap, mikor fel sem kellett volna kelnem, mert több kárt csinálok, mint hasznot.

Tegnap

Elhevertem az ágyon még mielőtt nekifogtam a vasalásnak. Fejemben egy pohár sör alkoholtartalma, gyomromban bableves és mákostészta. A világ ezzel a háttérrel könnyűnek találtatott. Hátranéztem és fejjel lefelé láttam a szobát, a szemem megakadt a HPotter 7. részén. A 34 szülinapomra kaptam a régi munkahelyemen a kollégáktól. Nagyon hiányzik a hely és az emberek is. Hiányzik a rend, az összeszokottség, a jólszervezettség, a velem egykorú emberek, a hülyéskedés. Így majd két év után is sokat gondolok rájuk:)

Rosszul leszek

Ha még egy DombrádiÁkos számot meg kell hallgatnom, lehet kijön belőlem a déli kávé:) Inkább hívna be a főnök. Véres kezeket vízionálok és a nyomai a kolléganőhöz vezetnek!!! :D Rémes!

Frog

Békésen ejtőztünk reggel az ágyban, egyszercsak megszólalt a férjem: - Egy béka. - Micsoda? - kérdem én. - Ott egy béka. - áthajolok rajta és tényleg!:) kiugrált az ágy alól egy békuli egy szemtelen porcica társaságában, akit maga után húzott. A férjem elkezdett kászálódni, hogy kitessékelje a jövevényt és közben azon morfondírozott, hogy tudott bejönni a legbelső szobába? Én pedig indítványoztam, ne pateroljuk ki, inkább küldjük vissza az ágy alá, barátkozzon össze a még fellelhető porcicákkal és utána távozzon, mert úgy látom olyan helyekre is eljutott, ahová én nem tudtam a porszívóval:D

Kész vagyok

Hajnalban 3-kor arra ébredtem, hogy hazajött a nagyobbik. A lila köd beállt és felkészültem rá, hogy felvilágosítom a kisasszonyt bizonyos illemszabályokról. Aztán míg ő odakinn tökölt a kapu, garázs, bicikli, kulcs kombóval, kimentem WC-re, ittam és lehiggadtam. Csak annyit mondtam neki mikor bejött, hogy nem erről volt szó - vagyis abban állapodtunk meg, éjfélre hazajön. Ott is hagytam a nappali közepén, nem volt kedvem suttogó hangon vitába elegyedni vele. Lefeküdtem, de csak bámészkodtam. Próbáltam helyezkedni, de csak azt értem el vele, hogy a férjem is mozgolódni kezdett. Aludni akartam, mert éreztem, hogy fáradt vagyok, mégsem jött semmiféle álom, mégcsak a küszöbig sem. Hűvös volt a szél és olyan jót lehetett volna szunyálni... A fene egye meg!!

A probléma az - már megint - szeretném, ha eljárna a haverokkal, de nem örülnék, ha állandóan máshol aludna, viszont az ilyen megoldás se jó, hogy éjszaka jön haza, mert mióta ők megszülettek, rosszul alszom és minden kis fittyfenére felébredek. Hú, rémes anyós leszek:) Szóval megint határok és nevelés. Vagy legalább is némi kompromisszum, hogy normálisan együtt tudjunk élni, mert nemsokára felnőtt lesz és szüksége van neki is térre, hogy kialakítsa a saját köreit.

Minden esetre érdekes másfél óra volt ébrenlét és álom határán. Rengeteg gondolat suhant át a fejemen, reggel meg nem néztem ki valami bizalomkeltően, mert, ha a férjem nem kérdezte meg vagy 10x, hogy mi bajom van, akkor egyszer sem. Ez szintén nem tett jót a kedélyemnek, úgyhogy ma nem is bántam, hogy itt kell ülnöm.

5000

A reggeli vicc elgondolkodtatott. Volt benne egy csaj, aki az út szélén állt 5000 Ft/megdugkaphatóság-ért. Ha csak napi egy alkalom, akkor hetente 25, havonta 100 rugó nettó, mindenféle adó és járulékmentesen.. Persze nem egy alkalom és nem biztos, hogy övé az egész pénz, de akkor is. Mint pénzügyes "tudományosan" is végiggondoltam a dolgot. Az arra illetékesek nem látják, hogy a gazdaságban 3x annyi pénz kering, mint amennyi be van vallva hivatalosan? Vagy látják, csak pl az ilyen szolgáltatásokért ők sem szívesen fizetik meg az áfá-t?:) Biztosan ők sem kérnek számlát...

Jó volna...

Mennék:)

Jó hétvégét!

Párok

Szoktam olvasni egy blogot ami arra jó, hogy kávé helyett felvigye a vérnyomásom. Rendszerint minden mondata után a fejemben képződik egy nagy "DE" és szívem szerint kommentelnék, viszont olyan a törzsgárda, hogy nem szívesen szállnék szembe velük, főleg, ha látom mi történik azzal aki megteszi:) Ha azonban igazán őszinte akarok lenni, van a rengeteg általánosítás és megideologizált, idióta történet között olyan megállapítás is, ami szöget üt a fejemben és igazat adok neki. Például arra gondolok mikor arról írt, hogy elnézi a párokat mondjuk vásárlás közben és látja, milyen a kapcsolat köztük. Igaza van. Én is látom. A vásárlás amúgy is egy olyan szitu, ami ki tudja hozni az emberekből az állatot és a harmónia, vagy annak hiánya tökéletesen lerí a párokról. Érdekes megfigyelni, mennyire képesek együttműködni a döntésekben még akkor is, ha csak arról van szó vegyenek-e sajtot, vagy ne. Ki határozza meg mi kerüljön a kosárba, ki pakol és ki tolja a kocsit? A sorban melyik a türelmetlen, ki szalad vissza elfelejtett dolgokért és kinél van a buksza?:)

Ezek a nagy dolgok!

Egy szál semmiben, tangában bugyiban krémezgettem magam a kemping zuhanyzójában, további öt pucér nő társaságában. Ez a meztelenség változó volt, mert van akin már volt valamilyen fehérnemű, vagy törölköző. Ilyen helyen ez tök normális, senki sem bámul a másikra tátott szájjal, ilyenek a körülmények és pont. Szóval elmélyülten tisztálkodtunk, mikor becsörtetett egy anyuka, egy 6 év körüli fiúcskával. Egyik kezével a gyerek kezét szorongatta, a másikkal a szemét fogta be. Elnézést! - kiabálta és rángatta a fiút a WC-k felé. Kiválasztotta számára a legmegfelelőbbet és jó hangosan kiabálta: - Hozok papírt! - visszajött, tépett papírt, közben tőlünk sűrűn elnézést kért - A férfi WC-be nem mehetek be vele, de nem látott semmit... -beadta a srácnak a papírt - kell még? - Nem - nyögte a gyerek. Szöszmötölés hallatszott - várj, lehúzom kisfiam! - kijöttek, szintén a szemletakarós módszerrel - majd odakinn megmossuk a kezed. - hallatszott még az ajtóból.

Jajj! Miért kell egy 5-6 év körüli gyereket elkísérni a mosdóba? Bemehetett volna a férfi WC-be és elvégezhette volna a dolgát normálisan, ahogy tanulta az oviban. Miért kell ilyen attrocitásnak kitenni? Vagy bejöhettek volna simán, ha annyira esetlen és éretlen a kölyök, senkit nem botránkoztatott volna. De így, hogy még szerintem a seggét is anyuka törölte ki:) 

Szóval így kell egy nagydologból nagy dolgot csinálni:D

Vasárnap

Reggelre megélénkült a szél, a tavat ellepték a vitorlások és szörfösök. A víz felszínétől 20 cm-re már élvezhetően meleg volt a víz, de ha megálltam és taposni kellett, majd lefagyott a lábam, ígyhát úszkáltam csak folyamatosan. Mikor pakolásztunk össze, a kék égen báránykák rohangáltak fel, s alá. Mire elindultunk már egészen megtermett birkák verődtek nyájba:) Nem is nagyon bántam, így kicsivel könnyebb volt búcsút venni a tótól és mindattól amit jelent nekünk. Többször árnyékban tudtunk haladni és ez nagyon kellett, mert a kocsinkban nincs klíma és bármiféle trükk kevésnek bizonyult a hűtésre, ráadásul le is égtünk egy kicsit, szóval jól jött a felhősödés. 

Megálltunk Dunaföldváron a Halászcsárdánál. A férjem meghívott egy késői ebédre. Gyönyörű helyen van, kilátás a Dunára, udvarias kiszolgálás és olyan kaja, hogy elájultam tőle, szóval méltó befejezése volt a hétvégének. 

Úton

Tökölés az indulásnál, ahogy szoktuk:) Már akkor gondoltam, hogy sötétben lesz a sátor felállítva. Hát valóban. De mindenképpen el akartunk indulni pénteken, ehhez ragaszkodtunk. Fél 9 körül, Mezőfalva után az ég valami hihetetlen türkiz színt produkált, kis aranyszínű felhőmaszatokkal, szinte sajnáltam mikor besötétedett, pedig legalább addigra hűvösödött kicsit az idő. Rutinosan kempingeltük be magunkat és szabad volt a szokott helyünk! Kis pálinka, kis vacsora, közben dumaduma, ugyanis az úton találkozónk volt egy barátunkkal és elmondta, hogy elhagyta és meglopta a felesége. Nehezen tértünk napirendre efölött. Bonyolult volt a kapcsolatuk és mindig olyan fura volt az a nő, de ezt nem gondoltam volna róla.

Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy milyen kemény ott a föld és nem elég alánk a napozómatrac, így sikerült teljesen görbére aludni magunkat, aztán egész nap csak aludtunk és dumáltunk és olvastunk és ettünk és söröztünk... szóval részünk volt minden jóban és örömben:) Istenem! De hiányzott már!

Gondolatban megvettünk ott a környéken egy régi lepusztult nyaralót, és felújítottuk, és üdültettünk benne gyerekeket és családokat. Álmodtunk oda medencét és szabadidős programokat, kerékpártúrát és ping-pong versenyt. Szerencsére álmodozni ingyen is lehet:)

Párbeszéd

- Kialudjuk a medvét a barlangjából.

- Nem is alszunk, 10 percenként felébredünk, mert gyerekek, kutyák, zajláda...

- Vagy megfordulsz...

- Vagy te fordulsz meg:) - egymásra vigyorgunk.

- Menjünk vissza a partra!

A tökéletes vacsora:

Előttem egy nagy tányér gyros, bal oldalamon a férjem, szemben velem kilátás a Velencei tóra, a felette látható naplementétől kicsit jobbra a VB döntő bronz meccse:)

Gyerekek...

Ültem a buszon, bal lábamat feltettem arra a keskeny kis párkányra, ami a fűtésrács fölött van. Támaszkodtam a térdemen és egészen közelről néztem a karkötőmet. Emlékszem mikor hazavittem és mutattam a lányoknak. A nagyobbik egyszercsak azt mondta: anya! ezek mi vagyunk. Anya, apa - és utána mondta a kettejük keresztnevét. Ránéztem a láncra és akkor láttam, csupa nagy "A" betűből van összefűzve, amit én észre sem vettem. A gyerekek néha tényleg hihetetlenek:)

Tegnap

Szeretem mikor olyan idő van késő délután, hogy farmerban, szandálban, vékony vászoningben ki lehet ülni kávézni a szabadba. "Duplaévis" randim volt a csajokkal. Néztem őket, ahogy körbeültük a kis asztalt. Annyira hasonlítunk és mégis annyira mások vagyunk. Be nem állt a szánk és jókat nevettünk, pedig mind a ketten munkanélküliek, de állítják, anyagi gondjaik ellenére jól érzik magukat és régen voltak ennyire nyugodtak, mint most. A kávézó jó kis hely, voltam már itt, viszont a pincér eléggé mogorva volt, de azért egy mosolyomra odajött és hozott nekem még egy kólát:)

Fáradt reggel

Alig tudtam kimászni az ágyból. Este már lusta voltam hajat mosni, ennek reggel ittam a levét, mert negyed órával korábban kellett kelnem. Mire emberfejem lett és a kávét is megittuk, már indulhattunk is.

Az új program bevezetésével lassan haladunk. A programozók szabadságon vannak, telefonon nem elérhetők, mikor megígérik, hogy jönnek, mégsem érnek ide. Rossz a paraméterezés, minden számla rögzítése előtt az adott partner adatait ki kell egészíteni:( Időrabló, sziszifuszi munka, amitől mégjobban elmegy az ember kedve, hogy dolgozzon. Ma még a nap sem süt, de legalább a sofőröknek nem kell kánikulában róni az országutat. Mindenkinek olyan nyűgös az arca, ma én sem mosolyogtam, csak néztem ki a fejemből. 

Akkor vidulok fel egy kicsit mikor eszembe jutnak a hétvégi terveink. Bepótoljuk a múltkori, agárdi hétvégét és kettesben + egy sátor, leruccanunk a tópartra. Kánikulát jósolnak, remélem az is lesz. Ez tartja bennem a lelket és a tudat, hogy már pénteken délután elindulunk, még akkor is ha 8-ra érünk le. Jó volna egy kis éjszakai fürdőzést beiktatni:)

Pisztácia

 A pisztácia erotikus. Nem hiszitek?:)

Egyik este kibontottunk filmnézés ürügyén két kis csomag pisztáciát. Játékosan mondtam a férjemnek tippeljünk mennyi "bonthatatlan" lesz benne. Azt mondta - Rendben de mit kapjon a nyertes? - Ötleteltünk és végül az ő elgondolása tetszett a legjobban(pirul). Így utólag 100%, azt hitte ő fog nyerni. :D

Én 5-öt tippeltem, ő 6-ot. Az eredmény 4 lett. Tehát én nyertem... de ő sem panaszkodott:)

hétvége

Nagy családi hétvége. Hazajöttek a sógoromék is, apósom 63. szülinapját ünnepeltük. Délután még volt egy jó kis vihar, de mire a kerti partira került sor, megnyugodott az időjárás. A népek nálunk aludtak ehhez átrendeztük evési és alvási szokásainkat és vasárnap délutánra teljesen lefáradtam agyilag tőlük. Megállapítottam, hogy aki nem akar magán segíteni, azon én sem tudok és figyelmeztettem magam, hogy felnőtt emberekről van szó, akiknek a dolgaiba nincs beleszólásom, meg különben sem érdekli őket a véleményem.

A gyerekek aranyosak és rettentő elevenek. A keresztfiam itt lesz a héten velünk. Remélem jól érzi majd magát:)

Olyan meleg lett, hogy előkerült a pántos kánikularuhám ami kis fehér, sárgaközepű margarétákkal nyomott pamutos "otthonka". Ezáltal úgy nézek ki, mint egy virágos anyahajó :D

ps

Ha olyan kiadványt keresel, ahol a legnagyobb az egy négyzetcentiméterre eső photoshop aránya, bátran lapozz fel egy AVON katalógust:)

Út - megtaláltam az előzőhöz illő régebbi bejegyzést

Az a bizonyos út... amin megyünk. Együtt, mégis egyedül. Azt hiszem tudom merre haladok... tévedek. Mindig bebizonyosodik, hogy nem arra kell mennem amerre én gondolom. Vannak jelek. Terelgetnek. Azt hiszem tudom a célom. Sőt! Mások is tudják - azt hiszik - jobban, mint én. Aztán kiderül a cél is csak egy állomás volt. Megyek. Történnek dolgok, jók, rosszak. Amit rossznak hittem, kiderül jó irányba vitt. A jónak hitt dolog felejthető. Ki tudná megmondani merre visz az út? Félidőben járva, mi lesz a jövő? Visszanézve: ki gondolta volna? Ki tervezte így? Ki rendezte el az élet folyását? Mennyi volt a saját döntés és mennyi a sors? Kérdések. Rengeteg.

Elnézem, ahogy eteti a cicákat. Gondoskodva adja eléjük az ételt. Mi lesz belőle? Szeretném megóvni a döntésektől, azok súlyától, a bántódásoktól. Tudom, nem vagyok rá képes. De szeretném. Szülőként a legnagyobb meghasonlás. Néha kemény vagyok. Nem olyasmiben, mint az apjuk. Nem mindig az érdekel, rend van-e a szobájukban, vagy el van-e mosogatva? - Az embert nézem bennük, azt ahogy boldogulnak, ahogy a kapcsolataikat alakítják. Ne legyen bántás, lenézés bennük, de legyen megértés, bizalom, egészséges önértékelés, kedvesség, fantázia, nőiesség. És érdekes látni, ahogy ezt - két különböző emberként - hogyan élik meg, azt amit tőlem látnak hogyan használják.