És azért nem könnyű. Mert a nehézségek adott pillanatban nehezen elviselhetők. Nem látni ki mögülük, mindig csak abból tudok kiindulni, hogy volt már rosszabb is és abból is kimásztam. Ebből is ki fogok. Nem úgy van már, mint régen, mikor valaki ismerősnél érdeklődött állás után és csináltak neki helyet. A bérköltség egy cégnél sarkalatos pont és a legrugalmasabban lehet hozzányúlni, ha megtakarítást akarnak elérni.
Jó volna az állás, amire pályázok. A régi munkahelyem. Valamikor fiatalkori kalandvágyból és dacból - mert úgy éreztem megbántottak, kihasználtak - otthagytam őket. Évekig nem bántam, pedig voltam munka nélkül és dolgoztam szar helyen is. Most mégis honvágyam lett - ha szabad ilyet mondani - hiányzik a szakmaiság, a tudás, az irányítás, az értékelés, a pontosság. Minden amit ott tanultam, alapozta meg a könyvelő pályámat és mindig hálával gondoltam az egykori vezetőmre - még ha ott sem volt fenékig tejföl minden.
Visszamennék. Remélem nem neheztelnek, mert valamikor otthagytam őket és valóban szükség van rám. Egyenlőre várok, mert a de jó hogy jelentkezel és örülnénk neked egy kicsit kevés az álláspályázat pozitív elbírálásához.
Járhatnék megint biciklivel, lenne normális munkaidőm, kivehetném a szabimat, mindig tudnám a dolgomat és a három darab főnököm mind tanult, tapasztalt, határozott ember lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése