Azért ál, mert nem mi lőttük, nem mi szúrtuk. Évek óta nem csináltunk ilyet. A helyi hentestől rendeltük meg a hozzávalókat. Még megvan apósom összes felszerelése hozzá, Tőke, töltő, kések, daráló, teknők. Nem is kezdtünk korán. 7, fél 8 körül indítottuk a napot. Hagymás sült vért reggeliztünk és innentől zsírszagról és evésről szólt a nap. Sokat fényképeztem, ami nálam kicsit védekező mechanizmus, mert így biztosan nem vagyok rajta egy képen sem. Itthon voltak a sógoromék a fiúkkal. És én mégis rákerültem egy két képre, termopulcsiban, nagy kék kötényben, amire az volt írva: Főnök vagyok. Nemtom, szerintem a főnök nem mosogat:)
Azzal fárasztottak, kora délelőtt, hogy mivel a számok nekem esnek leginkább kézre, hát arányosítsan le a hozzávalókat, a hús mennyiségéhez, mert a hurka, kolbász receptek 100 kg anyaghoz való sóról, borsról, majorannáról szóltak, nekünk meg ilyen 20-25 kg közötti fűszerezni valónk volt.
A legjobb rész mindig az, mikor bekavarják a hurkát. A teknőből melegen megkóstolni a cuccot... hát az valami szenzációs! Pecsenyét is sütöttek, főtt húsleves, káposzta, sült hurka, kolbász. Vacsorakor már rá sem tudtam nézni az asztalra. Este kilencig dumáltunk és másnap délelőtt délig pakoltunk. Minden nagyon jó volt csak...
Apósom hiányzott rettenetesen. Mindig ő volt a főnök és két napon át folyamatosan emlegettük. Amúgy is most volt a két éves évfordulója és ez engem is mindig megvisel, hiszen ott voltam mikor meghalt. Még sosem láttam senkit meghalni, és hogy pont ővele kellett megélnem. Ez nem könnyű. A mai napig azt kívánom, bár segíthettem volna rajta, de az orvosok is megmondták, ha kórházban van sem tudták volna megmenteni.
Jó ember volt. Kemény, néha darabos, de igazságos és sosem bántott volna meg senkit nyegleségből, vagy nemtörődömségből. Tudott úgy haragudni, mint a jég, de szeretett minket, a gyerekeimet és a lányok - és úgy egyáltalán a fiatalok - odavoltak érte.
Annyira hiányzik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése