Már vagy harmadjára láttam a Híd Terabithia földjére című filmet. Megrázó. Nem is igazi mese. Felnőtt világot mesél el a történeten keresztül. Azt, hogy nő és férfi hogy teremti meg a világot maga körül. Az érzékeny, kreatív és nőies kislány, hogy vezeti rá egy bensőséges útra a fogékony, de tartózkodó fiút. Az álomvilág megépítése, az ellenségek és a segítők elképzelése, a közös ház, az együtt töltött idő, mintha az életet akarná szimbolizálni. A lány kitartása és a fiú bátorsága hoz nekik közös győzelmet és maradandó nyomot hagy a fiúban akkor is, mikor a társ már nincs vele. Iszonyatosan bölcs a megoldás bemutatása, az elengedésről és a folytatásról szól és az, hogy a fiú újra egy lánnyal tér vissza - igaz ő a húga, de mégis csak nő - sokmindent elárul az élet rendjéről.
Bensőséges és tiszta történet, amit a háttérben felsorakoztatott hétköznapi problémák tesznek hihetővé és valódivá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése