Én csak teszem a dolgom és járom az utam. Sokmindennel foglalkozom de még így sem tudom elkerülni, hogy egészen nyilvánvaló dolgok meg ne érintsenek, mert se vak, sem hülye nem vagyok.
"Hülyéskedünk ugyan néha, de nem vagyunk hülyék" - mondja Roger Nyúl és alkalmazom is a mondását adott körülmények között.
Igen, lehet, hogy firkának néznek minket, akiken át lehet nézni és akikkel mindent meg lehet csinálni. De mit tesznek olyanokkal, akik gondolkodnak, akik önérzetesek, akiknek van képük a világról és az nem kifejezetten egyezik meg a vezetőkével?
Nálam ez abban nyilvánul meg, hogy nem hiszek a 4 évben. Nem hiszek a papírokban és nem hiszek idegenek szélnek eresztett szavában. A mostban, a családban, a tevékeny életben hiszek. Miért? Mert ez bizonyított nekem.
Mikor a lányom született olyan csórók voltunk, hogy nem is beszélnék róla. De férjem volt és családom és gazdagnak éreztem magam, annak ellenére, hogy pénzben nem mérhető volt az érzés. Valahogy ez a gazdagság érzés hozta el, hogy mindig volt annyi pénzünk, hogy megvalósítsuk ami kell. Mindig beesett egy megrendelés, bármelyikünknek, hogy a számlákat ki tudjuk fizetni. Pont akkor kerestek meg kedvező hitellel, pont akkor váltottunk munkahelyet, pont akkor vállaltunk még egy gyereket, mikor szükség volt rá. Lett házunk, kicsi, majd nagy, lett autónk, nyaraltunk, számítógép, tv meg minden. Ha volt miből, spóroltunk és sokmindent meg tudunk adni a gyerekeinknek, ami nekem mondjuk sosem volt.
Csoda hát, hogy bár nem vagyok vallásos mégis hiszek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése