Szülinap

Ez most az enyém. 13.30-kor láttam meg a napvilágot 36 évvel ezelőtt. Tegnap eléggé lehangolt voltam, magam sem tudom mi a fene ütött belém, ez nem jellemző rám.A fejfájásomat algópirinnel, a lehangoltságomat forralt borral, az izgágaságomat James Blunt-tal kúráltam.

Nem igazán foglalkoztat a korom, de ezt írtam már, hogy mindig idősebbnek éreztem magam a koromnál, úgyhogy tömindegy. Azt mindig sajnáltam, hogy nem tavasszal, vagy nyáron születtem, mert akkor lehet igazán jókat bulizni. Mondjuk a mások szülinapját szívesebben szervezem meg, az enyémet meg magamnak kellene, mert ehhez valahogy senkinek sincs affinitása(fantáziája) de valahogy sosincs kedvem hozzá. Azért a család ismer, kaptam könyvet és fonalakat, szép virágokat, még a kollégáimtól is pedig nem híreltem, hogy szülinapom lesz.

A mútkor voltam a nagyanyámnál. Nagyon megtetszett neki a csipke amit csinálok és megmutattam neki az alapvető fogásokat. Közben ő a kezem nézte én meg az arcát. Ahogy hazajöttem szembenéztem a tükörképemmel és kerestem azokat a vonásokat az arcomon, amik már véglegesek és amiktől majd olyan leszek, mint ő 81 éves koromban. Megvannak:) De nem is ez a fontos, hanem utána beszélgettünk és mintegy végszóként azt mondta, nem csinálna semmit másként, mint ahogy egész életében tette. Miért fontos ez? Nehéz paraszti sorból jöttek, a házasságuk labilis volt - enyhén szólva - válás, betegség, volt minden. És mégis... Azt hiszem akkor lehetek elégedett, ha mielőtt elmegyek végleg ugyanezt tudom mondani.

Ide teszem a virágokat és egy ajándékot magamnak:)