Itt ragadtam a gép előtt. Még tart a pálinka hatása:) Megyek, mert így nem lesz a brassóiból semmi.

Reggel

Hólapátolás, egy feles, egy bögre forralt bor. Jó beszélgetés. Kolbászos rozskenyér- saját sütés - lilahagyma. Bár minden reggelem így kezdődne:)

Mese

Ebéd után még gyorsan felmostam a házban. Közben eszembe jutott egy mese, amit kislány koromban vagy 100x elolvastam. Ez volt az én "szilvás" mesém.

Volt egyszer egy öreg király. Bizony szerette volna már letenni a válláról az ország terheit és rábízni fiára az uralkodást. Úgy gondolta ideje az ifjú hercegnek megnősülnie és trónra ülnie. De a fiú nem vehetett ám el akármilyen lányt! Csakis olyat, aki méltó arra, hogy országának királynője legyen. Elindult hát álruhába öltözve az országában megkeresni az ideális menyasszonyt. Vándor árusnak öltözött, hatalmas szekérre rengeteg szilvát rakatott és ezt árulta az egész országban. Járt városról városra, faluról falura és hamar híre ment, hogy egy hibbant, öreg árus járja a vidéket és folyvást kiáltozik: - Szilvát adok szemétért! Szilvát adok szemétért! - Özönlöttek hozzá az emberek, kilószámra vitték a szemetet, ő pedig osztogatta a gyümölcsöt. Volt szemét bőven. Mentek hozzá mindenféle népek. Voltak köztük igazán szemrevaló menyecskék, kötényükben vitték elé a piszokságot.

Egy nap, egy kis faluba ért, ott már várták. Bő kézzel szórta a szilvát az öreg. Már éppen indulni készült, mikor halk kiáltást hallott. Egy szép, szőke hajú lány toppant elé, szégyenlősen fordult hozzá. - Apó, adna egy keveset a szilvából nekem is? - Aztán szemetet hoztál-e? - kérdezte a király. A lány restelkedve mutatta a parányi zsebkendőbe kötött koszt. - Bocsásson meg, de csak ennyi van. Ezt is a szomszédasszonytól kértem - mondta szemlesütve. A király azonnal kézen fogta a lányt és megkérte a fiának feleségül, mert pont ilyen szerény, kedves, szorgalmas lányt keresett hosszú ideje és akkor már tudta, hogy országa jó kezekben lesz.

Itt a vége fuss el véle.

Ez volt a mese. Persze jó lett volna biztosra tudni, hogy a herceg valóban beleszeretett a lányba és boldogan is éltek+minden. Most gondoltam csak át újra miért is tetszett nekem akkor annyira ez a történet. Számomra az volt a lényeg, hogy ne azért tegyek meg valamit, mert jutalmat kapok érte, hanem mert úgy látom helyesnek. Nem kell mindenért ellenszolgáltatást várni. Csináljam ami a dolgom-volt belőle bőven- aztán majd jön valaki, akinek pont így kellek, akinek ugyanezekre a dolgokra van szüksége. Jött is. Korábban, mint hinni mertem:)

Péntek

Ica néni csak beszél és beszél, ömlik belőle a szó, bennem meg megy fel a pumpa. Lehet, hogy ma még kitépem ezt a három szál hajamat és sikítozva rohangálok az udvaron. Ma nem kellett volna bejönnöm...

Fridának, ha olvas...:)

Még nem született meg gyermeked... ...S már azt gondolod, sorsát előrevetítheted, létét a körülményektől függővé teheted, vagy lehetőségeidhez mérheted, jövőjét szabadon tervezheted, születéséről vagy elmúlásáról is határozhatsz, jogodnál fogva neki alakot és otthont teremthetsz. nem kell még féltened, eldöntheted, hogy szokásaidba, kergeted, a magad képére formálod, bűntudattal és érzésekkel terheled, vagy halott szeretetéért nem esedezel majd, mikor élő lelkiismeretét felkelted. Még felismerheted, és őszintén tervezheted, ...hogy gondolkodásod határai közé nem vezeted, benne befejezetlen életed nem keresed, s adsz-e neki hitet a megismeréshez, vagy csak félrevezetéssel szembeni kétséged. Most csupán magadra számíthatsz, s el kell ismerned, ő még nem ismer, nem tartozik s nem tudja hálás lesz-e neked, nem képzeli még, hogy mivé teremted, nem sejti miért kell most, s hogy sorsa súlyának mértéke ön - vagy iránta táplált szereteted. Szólítsd meg lelkedet, mely nélküled idáig szenvedett... ...hisz gyermeked még nem társad vagy ellenséged, nem tudja, hogy egyszer elveszít majd téged, hogy hálás-e vagy hasznos az élet, attól független, hogy mire kérted. Még nem kérdez, De már hinni akar neked, nem tudja még, hogy van-e születés és halál, hogy testet adsz neki és nevet, Istenről sem sejt még semmit, nem érti, hogy megszerezhet és elveszthet hitet, csak lélek még, aki vár rád és most még mosolyog, nevet. Hát vigyáz rá és még most lásd, személyét milyenné szervezed! Olyannak ismeri meg valóságát és önmagát, amilyennek számára azt lefested, lelked és tudatod is ő lesz nem csupán véred. Ismerd fel, hogy ő választott téged! Ha félsz, ne tedd, mert még semmi sem veszett el! Ha nem hiszel, higgy, mert őt táplálja hited! Ha, sírnod kell, sírj, ha nehéz, légy erős és nevess, ő már bízik benned, szeretni vágyik téged, hát, ha szeretni tudsz, te is szeress.

Szinay Balázs www.poet.hu

Politikai hirdetés

Tegnap, hazafelé menet végignéztem az út mellett az óriás plakátokat. Minden arcot jól megnéztem magamnak. Úgysem látom őket, csak 4 évente, mikor azt akarják, hogy rájuk szavazzak.

Bankban

Papírokat vittem ki még délelőtt a banki kapcsolattartónkhoz. Már hang alapján is szimpatikus volt a telefonban. Helyes, vörös csajjal álltam szemben, aki jóval fiatalabb nálam. Először találkoztunk személyesen, tehát bemutatkoztunk újra. Rémesen legymatag kéztartással fogott kezet. Olyan érzésem volt, ha rendesen megfognám, csontja törne:)

Előny

Vannak előnyei annak, ha az ember a péntek estét a kandalló előtt fekve tölti. Bár lett volna itthon egy csomó házimunkázni való, de a hátam közepére sem kívántam a takarítást. Úgy voltam vele, megvár az engem szombaton is. Kicipeltem a babzsákpárnát a nappaliba és elhelyezkedtem a kandalló előtt a földön, kezem ügyében a távirányítókkal. Békaperspektívában nézve a világot rájöttem valamire. Ebből a szögből nagyon jól látszik miminden lakozik a komód alatt:)

Péntek

Ma reggel megállapítottam, hogy mindenki bevette a "leszaromtablettát". Így a konyhában derűsen mosolygó emberekkel találoztam ,mindenki türelmesen meghallgatta a másik modanivalóját, megitták a teát, kávét és húztak vissza a raktárba. Remélem nyugi lesz. Most szembesültem, hogy nem lesz főnök. Csak azt nem tudom miért nem szólt erről már tegnap, hiszen ő volt az aki üzent velem a könyvelőnek, mert beszélni akart vele. Most szabadkozhatok a nevében, ha idejön egyeztetni, hogy nincs főnök és nem is lesz, mert Sopronban tárgyal.

Még mindig...

...tél van.

Gáz

Tegnap megkaptuk a gázszámlát. Először felkaptam a vizet. Utána nekiültem számolni. Elővettem egy tavalyi számlát, osztottam szoroztam és rájöttem, hogy 2009 év elejétől a gáz ára 30 Ft/m3-rel lett drágább. Ha nem lenne a jó kis kiegészítő kályhás fűtésünk, ez a mostani számla nem 24 rugó lenne, hanem 33. Na ez a GÁZ...

Ifjú titán

Szólni kellene ennek az új fiúnak, hogy talán nem kellene előre megfúrni a jövendő kollégákat...

Sikertelen újítás

Kisütött a nap:) Nagy szükségem volt már erre. Sajnos sétára nincs időm, de már az is haladás, hogy lekapcsolhattam a neont.

Tegnap este befestettem a hajam. Új színnel kíséreleteztem. Az eredmény olyan felemás lett. Élénkebb színt kaptam, de mivel már elég sok ősz hajam van a teteje túlságosan piroslik. Úgy döntöttem, maradok a gesztenyénél az való nekem. Pedig szerettem volna beújítani egy kicsit, készülve már a tavaszra. Kénytelen leszek valami új cuccot venni inkább:)

Hülyeség

Visszaolvastam. Itt utoljára iszonyú hülyeségeket írtam le. Így járok, ha hirtelen felindulásból, átgondolás nélül vetem netre a gondolataimat. Utólag kitörölhetném, de ez vagyok én is a hibáimmal, és a hirtelenségemmel együtt. Sokszor azért nem mondom ki a gondolataimat rögtön, hogy ne járjak úgy, mint itt most. Így tudok javítani, viszont, ha ez verbálisan történik nem győzök bocsánatot kérni, hogy nem úgy gondoltam:P

Szóval miért jönnének ide a kreatívosok olvasni?? Azért, hogy ugyanazt lássák, mint a saját blogjukban!? Mekkora idióta vagyok...

Ma

Péntekpéntekpéntek:) Olyan gyorsan telizsúfoltam tennivalóval a hétvégét, hogy magam is meglepődtem. Először beterveztem egy csomó munkát+főzést, erre átváltottam családozásra tegnap. Munka félretéve, mert ez most fontosabb. Tök jó, hogy pár hetente tudunk személyesen is találkozni, nem csak e-mail-ezni, vagy telefonálni.

Nyavalygás után...

megnyugvás:) Szóval, biztos van olyan, aki idetéved és elszörnyülködi magát, hogy ez a tyúk milyen kis apróságokon tud kiakadni. Valóban. De olyan jó, hogy van ezt hová leírni és úgy működik, mint egy szelep. Reggel például kiderült, ma nem lesz főnök. A munkában utólértem magam, mindenkinek jó kedve van és kaptunk minta árut, amit megehettünk és jut belőle otthonra is. Mi ez, ha nem szerencse:)

A múltkor elkövettem egy hibát. 2i-vel kommenteltem egy kreatív blogot nem szándékosan és csak utólag vettem észre. Aznap 35-en kattintottak rám. De nem lehettem valami érdekes, mert a következő napokban nem ismétlődött meg. Csak bennem van meg a kettősség? Az, hogy többféle dolog érdekel és több területet képes vagyok átlátni és megérteni? Tanulságnak jó volt. Nem szabad másokról többet feltételezni, mint amit megmutatnak magukból. Nem kell kombinálni és képzelegni. Itt mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyennek mutatja magát. Cáfolatra nincs lehetőség, mert csak kevesen találkoznak egymással. Mondjuk a kreatívosok többet, mert vásárban, vagy előre megbeszélt találkozón azért össze szoktak jönni a "kiváltságosok". Azért találják ki ezeket a mondj magadról 7 dolgot, amit még nem tudunk rólad - nevű kis játékokat, amikkel szintén ezt a hiányérzetet próbálják enyhíteni. És összefoltozgatnak egy ismeretlen személyiséget maguknak. Nehéz volt 7 dolgot úgy összehozni, hogy érdekes legyen, de ne mondjon rólam semmit:) mertmert.. ott csak a munkáimat mutogatom, azt amit szeretek csinálni, amihez értek. A blogokban ötleteket, tippeket keresek. Megoldásokat egy-egy technikával kapcsolatban. Érdekel a nemzetközi színtér, mert gyorsan kap az ember az USA-ból vagy Olaszországból bókot a munkájára és minőségben valóban fel is veszi a versenyt velük:) De azok a bloggerek olyannyira hasonlítanak a saját anya- és család képemre, hogy nem szeretem ugyanazt elolvasni 100X. Foglalkoztat a vállalkozásuk, ahogy az ügyeiket intézik, a marketing amit használnak, de a személyes dolgaikat alig olvasom. Ezt a következtetést vontam le a 6 hónap alatt.

Igen, anya is vagyok és kézműves is vagyok, de egy csomó minden más is vagyok még, és minden elém kerülő dolgot megnézek, tanulok, feldíszítek vagy kidobok - képletesen persze - számomra fontos, hogy ne álljon meg a világ még abban a pillanatban sem mikor úgy érzem: most megállhatna, mert olyan jó. A világ nem statikus, hanem dinamikus. Nem szabad szemellenzősen élni. Lehet nyugalom belül attól, hogy kívül rohannak a dolgok. Sokszor mikor nyugalom után síránkozom az a bajom, hogy nincs időm megtenni azokat a dolgokat amiket szeretnék. Lehet ez akár láblógatás, akár munka. Szerintem, ha az ember elveszti az érdeklődését új dolgok iránt az egyenlő a... nem is tudom mivel. Nem találok jó szót, csak félreérthetőt úgyhogy, a lényeg a képesség a folyamatosságra.

Bajom

"A baj a felesleges és meggondolatlan elbocsájtásokkal és a nem megfelelő emberek felvételével van. És azzal, hogy itt ha valaki elnyekkenti magát, hogy felmond, bemegy a főnökhöz és rögtön fizetésemelést kap:( Erre mondtam a blogban, hogy én is hibás vagyok, mert én meg nem vagyok ilyen. Nem állok ki magamért, de bánt, ha más ezen az úton szerez előnyöket. Lassan már a raktárosok is többet keresnek, mint én. Csak az elég békés lelkivilágomnak köszönhetem, hogy a pillanatnyi idegroham után (2 nap) lecsillapodok."

Idézet egy blogbarátnak írt e-mailből. A hangulatomra most ez nyomja rá a bélyegét. Béna vagyok ilyen ügyekben na! Nem tudom szépíteni. Azért nem olyan rossz a hely, csak a fizetés kevés. A munkaidőmet potosan be tudom tartani, önállóan dolgozom, csak 1 főnököm van. Bár az 1 órás ebédszünetem nem tudom kivenni, de van lehetőségem netezni, az irodai körülmények jók, bár furák itt az emberek néha és a vezetőség sem valami profi a kommunikáció és problémamegoldás területén és ez okoz surlódásokat, mert nem mindig értjük meg egymást. Ez van most itt.

..

Mondtam már, hogy utálom, ha hülyének néznek és kihasználnak? Nem?? Akkor most mondom.

Kirúgás

A főnök pénteken kirúgta azt a kollégámat, akinek ezt csináltam. Megvárta pénteken este míg beér vidékről és közölte vele, hogy nincs szükség a munkájára. Ezzel megerősítette bennem azt, hogy kedves, rendes, becsületes, munkaszerető emberre nincs szükség a versenyszférában:( Olyan rossz...

Takarítás

A lányok délelőtt lebontották a fát. A leégett arany színű gyertyákat kicseréltük tavaszzöldre, a télapós mécseseket, az ajtódíszeket elcsomagoltuk. Kicsit dísztelen lett a ház. Volt még pár csomag a fa alatt. Erről eszembe jutott, mikor az ünnepek előtt ajándékok után jártam és az érzés, ami olyankor nyomasztani szokott. Semmit sem találtam elég jónak. Mindig olyasmit akarok adni, ami egyedi, aminek örülnek és bár mindig van ötletem, valahogy silánynak és...és értelmetlennek tűnik amit veszek. Persze a végén mindenki kap meglepit, és mikor látom, hogy sikerült eltalálni az ajándékot, csak akkor könnyebbülök meg.

A rozétól hajtva:)

Elgondolkoztam. Mit könnyebb megfogalmazni? Azt, amit szeretnék, vagy azt amit nem. Gyorsabban eszembe jut, amit nem szeretnék, viszont nem szoktam rá gondolni. És annyi mindent szeretnék még...:D

Nem csodálkozom

Csoda, ha vonzódom a kreatívosokhoz? Nem. Régebben többször gondoltam azt, hogy elvonulni, szép dolgokkal foglalkozni, kikapcsolni a TV-t, megpróbálni nem tudomást venni a sok mocsokságról, aljasságról a világban az struccpolitika. A jelenben kell élnünk és tudni kell a világ dolgairól, tájékozottnak kell lenni stb. Ez ma is áll, de saját magamon vettem észre, hogy a külső ingerek annyira képesek rátelepedni az életemre, hogy egyfolytában rosszul éreztem magam. Az az érzés, amivel az ember reggel kinyitja a netet, este a TV-t, napközben az újságot: - Na, ki halt meg? Kiről derült ki, hogy lopott, hazudott? Minek az árát emeli megint? Ki hagyta magára a gyerekét, szülőét? Kit fizettek le? Mennyit esett a forint?... Állandóan, mint egy mantra ezek körül forogtak a gondolataim. Azt hittem ez a dolgom. Hogy tudjak mindent egyszerre, és csak úgy özönlött a negatívság. Hiszen arra sokkal könnyebb rátalálni, mint a jóra és a szépre. Pont tegnap jutott eszembe, hogy ugyan milyen arányban oszlik meg a nézők tábora a "mónikasó", a "józsibarát" és a Szulák Andi által vezetett kultúrműsor között. Mert ez a válsztás miről is szól? Mit néz? A megcsaltáldögöljmegk.anyád, vagy - akár mosogatás, vasalás közben - meghallgat néhány riportot, ismert, vagy ismeretlen zenészekkel, színészekkel. Kaphat az ember tippet színház, vagy moziműsorhoz, új zenekarokat, énekeseket ismerhet meg és még ízelítőt is kaphat az előadásukból.

Félek az utóbbi kevésbé köti le a népet. Nem állítom, hogy ez a műsor annyira nagy durranás lenne, de kellemes, és addig sem a más magánéletében, ferde hajlamaiban és gyilkos ösztöneiben turkálunk, hanem veszünk magunkhoz egyfajta kultúrát.

A lecsendesülés számomra normális lett. Nem lettem elvarázsolt, vagy elvakult ember, de a középút számomra megvan. Alkotni(is) szeretnék, teremteni, ha úgy tetszik, adni. Néha úgy érzem, nincs helyem ebben az "elvevős" világban.

Ma

Hó ide, vagy oda, időben beértem dolgozni. Szegény mindenki más, aki nem autóval jár, ott dekkol a megállókban. A télre felkészült küzterületesek... ja. Azért ilyenkor lenne ötletem kit kellene a meleg ágyacskájábók kirugdosni 4 órakor, hogy menjen lapátolni.

KV helyett

Reggeli hírek a rádióban: a felsőoktatásban komoly problémát jelent a magyar hallgatói létszám csökkenése. Ezért több iskola bezárása szóba került. Ennek elkerülésére fizetős, külföldi diákok "behozatala" szükséges.

Namost nem a magyarok tehetségét kellene pallérozni inkább? Hol van a beígért és jól működő ösztöndíj-rendszer bevezetése? Ami biztosíthatná a tehetséges/szorgalmas gyerekeknek is a felsőfokú végzettség megszerzését és nem csak a fizetőképesek juthatnának be főiskolára.

Magunkból indulok ki. A lányom jó négyes tanuló. Ha eszébe jut, hogy továbbtanul minimális iskolai ösztöndíjat kaphat, ami talán néhány jegyzet megvételére elég. Nekem kellene finanszírozni a tandíját, az utazást, a lakhatást, a ruházkodást, a nyelvvizsgát, a kaját és még számtalan apróságot, ami nem jut eszembe. Erre képtelen vagyok. Mi jöhet számításba? Elmegy dolgozni - ha tud - és eltartom 4 évig, ő meg a fizetéséből finanszírozza a tanulmányait. Ha bírja így a tanulást, én meg azt hogy egy rakás felnőttet kiszolgálok otthon, akkor lesz diplomája. És mindezt eljátszhatjuk duplán, mivel két gyerekünk van.

Már megint egy olyan ötlet a döntéshozók részéről, ami a könnyebb megoldást választja és nem számol a következményekkel. Ha nem kell több magyar diplomás, akkor zárják be tényleg a felesleges intézményeket. Nem akarok nagyon magyarkodni, de inkább növelném a megmaradottak színvonalát, mint az adómból finanszíroznám a pénznyelőt. Ugyanis lehet, hogy a pénzüket ide hozzák, de jóval többet visznek el szerintem, és eljönne az az idő, hogy olyan áron kellene tanulni, amiről egy magyar diák nem is álmodhat. Akár néhány iskola szakosodhatna is erre... Ebből a rengeteg tudásból a magyar elmét kellene pallérozni, de mi magunk húztuk le a felsőoktatást a "diplomagyárakkal". Rengeteg köztük a munkanélküli és nem biztos, hogy egy ilyen viszontagságokon átesett ember továbbtanulásra fogja bíztatni a gyerekét. Lehet, hogy inkább kőművesnek vagy szakácsnak fogja adni. Már ha egyáltalán vállal gyereket.

Na! megint messzire jutottam az eszmefuttatásommal:(

Fogadalom?

Na az nincs. Nem fogadkozom és nem ígérgetek. Nem vagyok babonás és nem hiszek a blablában. Sok helyen olvastam, hogy számot vetettek a múlt évvel. Mivel én ezt itt nap, mint nap megteszem, nem írok összefoglalót. Lassan 8 hónapja kezdtem írni. Ragaszkodom hozzá. Ha valami történne velem, a tesóm meg tudná mutatni a gyerekeimnek, hogy ez én csináltam. Leírtam sokmindent, amit nem mondtam el. Vagy mert még kicsik hozzá, vagy, mert akkor jutottak eszembe a dolgok, mikor nem volt aktuális szóba hozni azokat. Itt bármikor megtalálom a gondolataimat, és most az új év elején jó volt visszaolvasgatni:)

A sablont visszaállítottam. Eltettem a díszes gömböket 12 hónapra, a manót meg elküldtem nyaralni.