Azért az elmúlt években jól nyomon követtem a blogolásom és mások blogolásának történetét. Ma már olyan furcsa érzés visszagondolni, hogy volt idő, mikor naponta két három bejegyzést írtam, és sokszor szóltam hozzá másokéhoz. Annyira fontosnak látszott, hogy megosszam a gondolataimat és tudják mások is, mi az ami érdekel, mivel értek egyet, mi vált ki ellenérzést belőlem. Ellenállhatatlanul vonzott a közösség, a hasonlókat kerestem - és találtam is - és az ellentéteket - olyanok is voltak bőven. Olyan munkakörben dolgoztam, hogy ott is tudtam időt szakítani az írásra és itthon is tudtam írni. Sok időt és energiát tettem bele abban az időszakban.
Mi változott? Valószínűleg én:) Akkor fontosnak tűnt egy idegen közösségben valakivé lenni, fontos volt a külső megerősítés. Évekkel ezelőtt volt. Ma jobban megértem, hogy nem tudok kibújni a bőrömből. Ebből kell kihoznom a magamnak valót és úgy gondolom, amit a blogvilágból tanulhattam azt megtanultam. Voltak konfliktusaim, lettek barátságaim és sokat változtam. Nem alapjaimban, hanem a módszereimben, tanultam nyíltságot, szókimondást, gyors kapcsolatteremtést. Amit akkor írásban gyakoroltam, most úgy hozza a sors, hogy szóban is le kell játszanom. Ez egy olyan félelmem, amiről tudtam, hogy egyszer elém fog állni. Megalapoztam az ide vezető utat és én fogok végigmenni rajta.
Írtam többfelé is, el is sirattam párat . Az utolsót elég nehezen engedtem el, de lejárt az ideje. Most elfoglalt vagyok, ritkán jut eszembe, hogy írnom kéne. Ide bármikor szívesen visszajövök és ez a háromnapos kirándulás kívánt egy kis megemlékezést. Olyan nekem ez, mint egy nyugodt kis sarok. A legrégebbi blogom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése