Napok óta beteg voltam, jövőmenő lázzal, köhögéssel+ami kell. - Csütörtökön be se gyere! - hangzott a parancs. Aztán, de gyere be, de délben húzzál el! 2 órakor sikerült is hazaindulnom. Másnap reggel azzal kezdték a csajok, hogy visszamondtak egy elég furcsa megjegyzést az új kisfőnök részéről. Na, akkor döntöttem úgy, hogy bemegyek a nagyfőnökhöz és elbeszélgetünk kicsit. Besurrantam és mondtam neki, hogy magánügyben szánjon rám pár percet. Majd egy órát ültem benn. Rendes volt, meghallgatott. Mondókám lényegét a megváltozott munkahelyi környezet és stílus adta. Konkrétan, eddig a lehülyézés nem szerepelt az etikettben és kifejeztem reményemet, hogy ezután sem fog.
Talán volt értelme. Talán lesz valami foganatja, visszhangja, vagy valami.
Azért mentem be, mert már hónapok óta meg kellett volna tennem és az sem érdekelt, ha balhé lesz, vagy kirúgnak. Most már ismeri az álláspontom és tudja mire számíthat. Holnap mindannyian be leszünk hívva, de ott már nem igazán akarom előadni magam, csak ha nagyon elmennek a dolgok rossz irányba.
Vagy akkor inkább felmondok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése