Tudják, hogy nem szeretem. Megvisel. Jó gyerekeim vannak, bármelyik napra rámondhatnám, hogy anyák napja van. Egy posztról viszont eszembe jutott, hogy mit adnék tanácsul a lányoknak útravalóul? Vehetném egyszerűre a figurát és mondhatnám, mint egyszeri kolléganőm Ica néni, hogy: csak arra vigyázz, reggel ne köpjön szembe a tükör.
Tud valamit az öreglány:)
És persze, mint mindent ezt is lehet bonyolultabban, ugyanakkor nem érdemes nagyon belemászni, mert akarhat az ember jót a gyerekeinek, de ez a jó csak az én szemszögemből az. Megvan a személyes életutuk, amit meg lehet támogatni példamutatással, neveléssel, a biztonság biztosításával kisebb korukban. Eléjük kell tenni pár jólirányzott és következetes elvárást, melléjük pedig egy jó nagy adag szeretetet. Ez lesz az alap.
Honnan tudod, hogy jól csináltad? Hát, például 18 évesen nem azt tűzi ki életcélnak, hogy megnyeri a ValóVilágot, vagy az ÉdenHotelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése