Megnéztem az Indexen egy rövid riportot. Neves Budapesti gimnázium végzőseit kérdezték a terveikről. Már az érettségizők harmadát külföldi főiskolákra vették fel. Nem akarnak itt élni. - ez most csak úgy eszembe jutott.
Sok politikai történésről lehetne írni, de annyira gyorsan változik a világ, hogy felesleges kétszer leírni ugyanazt a dolgot. Elég ha megteszi a Vastagbőr.
Olyan egyszerű lenne úgy élni, hogy mindig a külső eseményeket és embereket okoljuk. Boldogtalanságunkért, fájdalmainkért lehetne okolni a kormányt, a válságot. Utálhatnánk a férjünket, a szüleinket, mert nehezen bírkózunk meg a változásokkal, főleg, ha azok rosszak.
Sok emésztő változás van megint az életemben és annyira jó volna egy bűnbak. Mondjuk egy olyan, amin nap mint nap leverhetném a sikertelenségem, a tehetetlenségem. De nincs, és nem is lenne igazságos. Túl vagyok a mérgelődésen, a síráson és elhalasztottam a döntést, mert nem akartam elhamarkodni. Még reménykedek. Lehet úgy járok majd, mint a kikapós menyecske férje és úgy döntök jobb a rosszal, mint a rossz nélkül.
Viszont nem bírom sokáig, ha valaminek nincs értelme. Ha felteszem azt a kérdést: miért? és nem tudok rá 1 db érdemben kielégítő választ hónapokig. Akkor mi legyen?
Akartam ezt az állást, akkor mindennél jobban és olyan jó volt az elején. Gyalázatos lenne feladni. És mégis benne van a pakliban, mert még egy ilyen zárást, mint ez volt nem bírnék ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése