Vasárnap álldogáltunk a konyhában, támasztottuk a pultot, beszélgettünk. Nyílt a szobaajtó és a kicsi mászott ki rajta kócosan, világgyilkolós kifejezéssel az arcán. Morogva odaköszönt és ránk se nézve elmasírozott mellettünk. A férjem rám
vigyorgott:
- Figyeled, pont olyan, mint én.
- Ja, csak téged nem hagytak ennyire kibontakozni.
- Hát nem, én most bontakozok is.
De jó nekem, két kamasz, a lány meg az apja:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése