Mindig is játszottam. Míg én voltam gyerek, addig jobbára egyedül - a tesómék nem nagyon voltak se babázósak, se focizósak és star wars kártyákat sem gyűjtöttek. Mikor a lányok megszülettek, velük játszottam mindenfélét, és mikor meglett a számítógép, utána azzal. Nekem már maga a gép is egy felfedezni való, örökös elfoglaltság volt, bármilyen kevés időm is volt rá. Akkor még nem volt net és lemezen szereztem mindenféle kis programokat, mikor a sógorom hozott egy szuper máriót - hát attól kész voltam. Azután szereztem a lányoknak disney-s játékokat, a herkules volt a kedvenc. Később lett netünk, nekem meg egy kicsivel több pénzem és berobban életünkbe a Sims2. Játszottunk vele legalább 4 évig. Közben egyszer elvesztettünk egy év játékmenetet, mert bekaptunk valami vírust.
Azután a lányok kinőttek a játékból, és valahogy félretettük. Megvettem nekik a Sims3at is. Néha bekapcsolják. Én viszont legalább 5 éve nem játszottam. Valahogy nem hiányzott.
Mikor elkezdtem járni a számvitel tanfolyamra volt köztünk egy srác. Egy régebbi munkahelyről ismertem. Beül órára, felnyitotta a laptop-ját és elindított mindig rajta egy játékot. Pár órával később már majd kifúrta az oldalam a kíváncsiság, mi köti le a kedves kollégát ennyire. Szünetben megnéztem magamnak közelebbről - na, nem a srácot - a képernyőt és szépen leolvastam róla a nevet: Empire.
Regisztráltam. Egy másik blogom nick-jével. Ennek utólag azért örülök, mert az a régi blog nincs többé, de a név és az, hogy így szólítanak a társaim, az nagyon jó.
Szóval elkezdtem játszani és mivel nem ismertem senkit és egyedül voltam, elkezdtek szívatni. Építgettem a várat, azután az erődöket, hol itt gyújtottak fel hol ott. Egyszer csak kaptam egy levelet. Egy szomszéd srác írta és elkezdtünk beszélgetni a játékról. Kiderült, hogy igazából a szomszéd városban lakik és nagyon jó fej volt. Akkor találtam ki, hogy szeretnék ahhoz a szövetséghez tartozni, ahová ő. De még túl kicsi voltam. Ez a fiú sokat segített, gyorsabban haladtam és nagyon örültem, mikor végre tag lehettem náluk.
Azóta is játszok - már több mint fél éve - de már nem csak a játék kedvéért. Megtaláltam a helyem köztük. Elfogadtak, összebarátkoztunk. Több, mint 30an vagyunk, ebből kb 10 állandó, a többi jövőmenő, de ragaszkodunk egymáshoz és szerencsés vagyok, hogy megismerhettem őket. Megy privátban is a sok hülyeség, megosszák velem a nehézségeiket - az igazi életükből és tudják, hogy jó helyen vannak a titkaik. Furcsa volt, hogy ilyen gyorsan bizalmasak lettek velem, de nagyon aranyosak, fiúk, lányok, kicsi és nagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése