Senkinek sem könnyű. Itt van például apu, aki szintén közszférás, nyugdíjas. Az új közig törvény szerint nem alkalmazható, tehát végleg lenyugdíjazták őt is. Rosszul esik neki, mert a pénz és a munka is jó volt, szeret autót vezetni, tud is, meg mindenféle karbantartáshoz ért, tehát nem jártak vele rosszul, most mégis itthoni életre van kárhoztatva.
A nagymamám alig, hogy jól van, történik vele valami, most például elesett és elég erős fájdalmai vannak, meg sem tudja mondani hol, csak a hátát fájlalja.
A másik nagyszüleimnél is elég rossz a helyzet. Nagyanyám viszi a hátán a családot. Anyu testvére súlyos depressziós és hipochonder. A férje el akarja hagyni, de mégsem tudja otthagyni, mert "szegény" asszony segítség nélkül teljesen életképtelen. A gyógyszertárba, vagy a boltba sem képes elmenni. Ezért mama, akinek súlyos ízületi gyulladása van, állandó fájdalmai, ő főz rá, ha kell el is viszi neki a kaját, közben ellátja a féltehetetlen, töksüket nagyapámat. Szóval, agyrém. Sajnos nem a szomszédban laknak, így csak meg tudjuk hallgatni, mamát, bár igazából a hozzátartozóinkat kellene megregulázni, vagyis nem is most, már 20 éve kellett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése