Kilépni

Kilépni a biztonságból, az ismerősből sokak szerint felelőtlenség. Otthagyni a közelit, újra kezdeni kicsit félelmetes. És újra megteszem. Nem tudok más lenni. Nem tudok megalkudni.

Próbáltam. Másfél évig. És mindig csak adtam magamból. Összeszorítottam a fogam, annyira akartam, hogy működjön. De minden stresszoldó, közösségműködtető praktikám úgy tört meg ezen a hideg és kemény falon, ezeken az önző, buta embereken, mint hullámok a mólón. Nem tudtam átnézni rajtuk és nem tudtam nevetni rajtuk. Álmélkodva álltam és figyeltem, hogy találkozik ezekkel az emberekkel a butaság, az önzés és a rosszindulat ilyen fokon. Ők számítanak itt az értelmiségnek. Diplomás emberek 40-50 közöttiek, tapasztaltak... és borzalmasak. Mikor azt hallom valakitől, hogy a főnököddel csak három baj van: - nem tud írni, olvasni és számolni. Az már tényleg súlyos.

Megpróbáltam és azt hittem működhet nélkülük is. Nem kell nekem rájuk figyelni, nem kell őket megértenem, de rájöttem képtelen vagyok ilyen sivár, sekélyes emberek között létezni, akikkel egy értelmes mondatot nem lehet váltani.

Elmegyek. El és vissza. Vissza egy régihez, aki visszafogad, sőt örül nekem. kedvesek voltak, ők kerestek, én is kerestem és egymásra találtunk. Nem éreztették, hogy visszafogadnak. Mint régi ismerős mentem az ismerős folyosókon és mindenhol kérdezgették: - Tényleg visszajössz? De jó...

Jó lesz-e? Ha én azt tudnám előre. Unom a kalandozást, a rengeteg munka utáni még több munkát. Időbeosztást, munkaköri leírást, szabadságolást és szakmailag korrekt főnököt akarok. Ott van. A többi egyenlőre nem érdekel. Végre megint itthon lehetek majd 5 napot a nyáron és a vizsgáim előtt is készülhetek nyugodtan.

Azt kérdezgették itt, hogy nem gondoltad meg magad? meg: aludj rá egyet. Nos, nem egyet, százat aludtam már rá. Az volt a nehéz. Mikor kiszenvedtem a döntést, onnantól napról napra könnyebb. Persze itt is szereztem barátokat, akik nap, mint nap elmondják, hiányozni fogok, de lassan elengedem a szálakat. Megtettem már párszor, nem ismeretlen az érzés, csak olyan üres...