Volt lovaglás és ping-pong. Ezer éve nem játszottam és a lányokkal jókat nevettünk. A kicsivel játszani amúgy is vicces, a kívül-belül szőkeség úgy zizeg állandóan, hogy magam sem tudom nevessek, vagy bosszankodjak rajta:)
A lovaglás nekem olyan szabadság érzést ad. Valami egységet sugall a természettel. Az, hogy az ember egy másik lény segítségét kéri, hogy gyorsabban haladjon - az én esetemben csak ahhoz, hogy szórakozzon - az klassz élmény. Nem a gázt adom és nem pillanatok alatt fékezek, hanem szinte megkérem, hogy álljon meg:) A házigazdánk túlontúl féltett engem, nem szívesen engedte el a kantárt, de remélem legközelebb inkább ő is lóra ül és úgy megyünk ki az erdőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése