Ugyanis kiszolgáltatottnak lenni anyagi téren a legmegalázóbb dolgok egyike. Olyan, mintha az ember mindig törlesztene. Lefokozódik háztartásbelivé, vagy ágyassá, hiszen a mai felfogás szerint mindennek ára van. És itt már rég túlmentünk a gyerektémán, hiszen nem csak a gyerek miatt kieső pénzről beszélünk. Más miatt is kerülhetnek az emberek ilyen helyzetbe. Lássunk olyan párt, ahol az egyik félnek van lakása, jön a nagy szerelem és összeköltöznek. Ha a lakás a sajátja az illetőnek, abból tulajdont sosem fog szerezni a másik. Ha törleszt rá hitelt, esetleg be lehet szállni és ügyvéddel lepapírozni. Ugyanis, ha bibi van 3, 5, akár 10 év után akkor az a fél, amelyik a beköltöző volt, ugyanolyan csupasz seggel kerül ki a kapcsolatból, ahogy belement. Pedig az eltelt évek alatt oda keresett. A fizetését ugyanúgy elköltötték, és kiegyensúlyozottan tudtak élni, viszont saját tulajdont nem szerzett. El lehet gondolkodni azon, hogy 40 éves kora körül, mit kezd ilyen szituban az ember. Kezdje előről az egészet? És nem gondolom azt, hogy a törvény minden alkalommal rendet tud csinálni ilyen esetben.
Közhely de ilyenné lett a világ. Több évtizednyi elhibázott szociálpolitika és a világ (vissza)fejlődése a társadalom ilyen irányú és mértékű eltorzulásához vezetett. Nem könnyű de szerintem nem szabad megijedni és elfutni az esetleges problémák elől. Innentől kezdve pedig 'már csak egy megfelelő társat kell találni' és élni! :-)
VálaszTörlésTalán ez előbbi a legfontosabb ...
Ugyanis 'a megfelelő társsal' fel sem merülhet tulajdonlást illető kérdés ( enyém-tiéd vs. MIÉNK ) és a napi teendők, költségek vállalása is csak megbeszélés kérdése.
Szerintem. :-)
Egyébként van konkrét oka annak, hogy 'így' kibuktál?! :P
végül is ezek kizárólag tervezés és megbeszélés dolgai. ami a baj, hogy a sok farokvezérelt és anyai ösztönöktől bekábult ember úgy lép, hogy csak a sugallatra hallgat: tedd meg! osztán akkó' lesnek, mikor kiderül, hogy minden kockázat kalkulálható lett volna, ám ők verik a tamtamot, hogy nekik ilyen-olyan izé jár, mert alanyi jogon kurvaanyám van! mint a nyugdíj.
VálaszTörlésa baj az agyatlanná tevő világgal van szokás szerint. nem gondolkodni tanítják a népet, hanem való világot nézni, meg sört inni, amíg anyu zabálja a pattogatott kukoricát és azon méláznak mindketten, hogy melyik díszpéldánnyal kúrnának, ha ők lennének a nép hősei a négy fal közt.
mondjuk, nekem is központi problémám, hogy ki lesz a befutó a való világ falai közt. végül is az általam fikázott társadalom remek poénja ez a való világ elnevezés. irtó ironikus, a sok majom meg beszopja, hogy itt az élet - saját maguk kigúnyolásán örömködnek.
hát lehet, hogy megfeddsz, de egyre inkább hajlok a cimborám nézetére, aki elefántcsontpartól hazajőve azt mondta, hogy azok nem emberek, hanem majmok, vadászni meg szabad az állatokra. csak én mindenkire ezt gondolom lassacskán. (tisztelet a kivételnek és a pálpusztai gyártóinak - egy eszméletlen, érett példányt fogtam nemrég és el is tüntettem iziben, mert bűnjel nélkül nincs bűn)
Kedves Memphis! Tetszik, amit írsz: "Ugyanis 'a megfelelő társsal' fel sem merülhet tulajdonlást illető kérdés ( enyém-tiéd vs. MIÉNK ) és a napi teendők, költségek vállalása is csak megbeszélés kérdése.
VálaszTörlésSzerintem. :-)"
Én hasonló vagy talán pont ilyen?? helyzetben vagyok. Nem vagyok már húsz éves és bár tudom, hogy mindig újra lehet kezdeni, én is inkább a jövőm biztonságát nézem. A páromnak van lakása, de még van rá 17 év deviza!!!hitel. Nagyon szeretnék vele teljesen közös kasszán lenni, hogy ne legyen enyém,tiéd.. Most mindketten tündéri, korrekt emberek vagyunk és szeretjük is egymást. De mi van, ha bármilyen okból öt vagy netán tíz év múlva szétmegyünk? Akkor már nem lesz korrekt a pali, hanem azt mondja, mit akarsz te? Hol szerepel a neved a tulajdonlapon? Nincs az az ügyvéd aki bebizonyítja, hogy én igenis fizettem a lakáshitel felét. És ha addigra születik egy gyerek? Hagyjam ott az apjával, mert én csak egy bőrönd ruhával tudok elmenni és csak egy szobát tudok majd bérelni egy lepukkant lakásban?
Az esküvő sem megoldás erre manapság, csak az ügyvéd és a szerződés.
Igen, sajnos ilyenné lett a világ.
Bocs, ha sok volt az indulat, nem ellened irányul.
Csak hiába szeretné az egyik fél a szerződést, mert félti a jövője biztonságát, ha másik nem mer belevágni szintén ezért. Pedig elhihetitek, nem kiforgatni akarom, csak egy pici biztonságérzetet. Hogy egyáltalán el merjek gondolkozni a gyermekvállaláson. Amit mindennél jobban szeretnék a világon.
más a világ 25 évesen és nagyon más 35 évesen. a tapasztalatok, a rengeteg kompromisszum amit vállunk, ami képesek vagyunk megtenni valamiért, hogy működjön jó emberré tud tenni. olyasvalakivé, akivel együtt lehet élni és tervezni. de hányolyat láttunk már a mi korunkban, hogy eltelt 5-10 év után valaki úgy kifordul önmagából, hogy rá sem lehet ismerni és csodálkozva nézel, valamikor ismertem őt... :(
VálaszTörlés2i!
VálaszTörlésElég hozzá egy-két év is ...
Sziszka!
Ha előállna a helyzet a pároddal és feltenné a kérdést, amit leírtál akkor vajon jogosan merül-e fel bennem a kérdés, hogy ismered-e őt eléggé, hogy rábízd az életed?! Vagy talán éppen azért szeretnéd 'bebiztosítani magad' mert még nem tudod, hogy ő hogy reagálna egy ilyen helyzetre?
Ne haragudjatok, nem okoskodni szeretnék pláne mert koránt sincs annyi élettapasztalatom, mint esetleg neked vagy 2i-nek de ilyen alapon az ember fia / lánya soha ne bízzon meg senkiben ( maradéktalanul ) mert soha sem tudhatja melyik napon "fordul ki magából" a párja.
Ez valahol önismereti kérdés is! Hiszen ha kétségeink támadnak a másik iránt, az valahol a saját kudarcunk is mert 'rosszul' választottunk. Vagy épp mi is olyanok vagyunk mint ő, csak eddig nem szembesültünk vele.
...
Tökéletes választás és tökéletes kapcsolat nem létezik. A lényeg, hogy szilárd és közös 'alapokról' induljon és a közösen eltöltött idő alatt ugyanabba az irányba és hasonló 'lendülettel' változzon. Persze valószínűleg ez is nagyon ritka dolog de türelemmel, kitartással, bizalommal, stb. talán elérhető.
Egyébként éppen az a baj a világgal, amit leírtál. Hogy a magánéletben már senki sem mer bízni senkiben!
És ennek valószínűleg az az alapja, hogy nem engedheti meg magának azt a 'luxust' hogy bízzon. Mert ha vakon bízik, mindent elveszthet. Nem csak anyagi javakat, hanem annál sokkal többet. Például a hitét bizonyos dolgok iránt.
Egyébként teljes mértékben hiszek nektek! :-)
Csak hát fiatalság, bolondság ... :P :D
( Tíz év múlva vendégeim vagytok egy kávéra és szembesíthettek a mostani véleményemmel! :-)
oké:) ezt a meghívást bevasalom rajtad :D
VálaszTörlésMemphis!
VálaszTörlésAzt hiszem értem, hogy mit nem értesz a történetemben:))
Én már jártam így egyszer. 21 voltam, mikor összeköltöztünk az akkori "herceggel" (akiről később kiderült, hogy egyáltalán nem herceg ám). Neki volt háza. Szerelmes voltam és mindent elhittem, amit mondott. Vele akartam leélni az életem, rábíztam magam. 3 év múlva ugyanazzal a szatyor cuccal mentem vissza a szülői házba. És egy fillér nélkül.
Mert "közös" volt a kassza. Mindketten dolgoztunk, hitel sem volt a házon, mégsem volt elég a pénz. Állítólag. Ő kezelte a pénzt. Soha nem költhettem magamra, pedig volt, hogy másodállásom is volt,mégis a fejemhez volt vágva, hogy eltart.
Mindegy, ez már rég elmúlt.
Azóta volt pár kapcsolatom és most végre itt van Ő!!! Szeretem és vele akarom leélni az életem és tőle akarok gyerekeket, de nem tudok nem visszagondolni, hiába 11 éve történt.
Ha belegondolok 35 évesen nekem is lehetne már saját lakásom és akkor nem kéne ezen rinyálni, de nincs.
Rengeteg minden kavarog még a fejemben, de most jut eszembe, hogy én itt csak vendég vagyok :)))
Várom a kávét!:))
Na igen, elfelejtettem hozzátenni, hogy mindaz amit leírtam bizonyos fokú ( érzelmi ) intelligenciát és szerelmet / szeretetet is feltételez valamint a megélt tapasztalat / kor sem mellékes ... :-)
VálaszTörlésA te esetedről - ne haragujd meg érte - csak a sztereotípia jut eszembe, ami bennem él a MAI fiatal lányokról: tízen-húszon évesen néhány hét-hónap után annyira de annyira látványosan szerelmesek ésésés ... pedig semmit sem tudnak a másikról! De ők szerelmesek!
Összeköltöznek meeert HALÁLOSAN SZERETIK EGYMÁST és olyan nincs, hogy nem ő az IGAZI ( Már ez 'az igazi' kifejezés is felbboszant néha ) mert különben is SZIKRA és KÉMIA ( szintén kedvenc kifejezéseim ) ...
Aztán kb. fél-egy-másfél év után meg egy világ dől össze bennük, hogy hát de olyan aranyos, kedves, figyelmes és 'jópasi' ( további kedvenc kifejezésem :P ) volt és hogy történhetett ez ésésés ...
Tudom, hogy a női lélek más! Sokkal érzelmdúsabb, blablabla ...
De nem lehet, hogy nem kellene meggondolatlanul és elhamarkodottan hinni-bízni-dönteni?! Ilyenek után jön a 'minden pasi egyforma' meg 'fúú, hogy engem miért mindig az ilyenek találnak meg?' típusú szövegek ...
A másik véglet viszont lehet, hogy épp én vagyok. Abszolút nem mondanám, hogy 'én már mindent megéltem, nekem senki nem mondhat újat' ... blabla de manapság elég megfontolt és alapos vagyok e téren, ami viszont kényelmetlenné teszi 'a rózsaszín szemüveg' viselését ... :-)
Arra jutottam, hogy csak az embert ÉS a nőt nézem. Hogy milyen a családja és mije van nekem nem fontos. Figyelembe vehető de nem fontos. Családtagokat nem választhatunk a többi pedig csak anyag. A szó szoros értelmében! Szerezni is lehet de könnyen el is veszthető. Tisztelet, bizalom, őszinteség, szeretet ... egyik sem választható és megvehető.
No mindegy.
Inkább nyomok egy CTRL+TAB billentyűkombinációt mert sürgős kérdeznivalóm van a tisztelt Közreműködő Szervezettől ... :D
PS.
Válasszatok kávézót és egy alkalmas időpontot! :-)
örülnék, ha nem forgatnád ki a szavait, ugyanis nem erről volt szó... de nincs kedvem más szavakkal újra leírni.
VálaszTörlésnem hiszem, hogy együttjárás után 3 év együttélés elhamarkodottnak számít, sem összejövés, sem szakítás szempontjából. légyszi ne legyél felszínes.
Bocsánat!
VálaszTörlésNem kiforgatni akartam, csak eszembe jutott valami, ahogy írtam egy sztereotípia - ha úgy teszik.
Nem róla szándékoztam írni, illetve nem az ő döntéseit akartam megkérdőjelezni. Lehet, hogy ő épp az ellenkezője annak a típusnak, amiről én írtam ( talán tudatlanul ). Vegyétek úgy, hogy a kis Memphis még igencsak ifjú és tapasztalatlan és butaságokat beszél ... :-)
Nem haragszom Memphis, figyelembe veszem zsenge korodat. Viszont még mindig nem érted. Megpróbálom másképp. Irigylem a két lánytestvéremet, akik úgy mentek férjhez, hogy a szerelmükön kívül semmijük sem volt. Aztán összerakták a két nagy semmit, meg a családi segítséget, hitelt, stb és szépen lassan lett ház autó satöbbi. Én is mindig erre vágytam.
VálaszTörlésSokan nagyon könnyen odamondják, ránk, aki a fiúhoz költözött, hogy "milyen könnyű neki, beletette a seggét a készbe!"
Hát tényleg könnyű! Király azzal a tudattal élned, hogy festheted te bármilyen színűre a falakat, megveheted álmaid függönyét, soha ismétlem SOHA nem fogod rá azt mondani, hogy a miénk. Mert ez csak az ÖVÉ!
És én ezt akkor is tudtam, mikor először kerültem ebbe a helyzetbe, ugyanis nem elkényeztetett libának neveltek bennünket.
És érzem tudom, hogy most szeretem és ő is szeret. De ez mindig így lesz? Mert nem kaptam hozzá garancialevelet, nem tudom, hol kell reklamálni, ha mégis vége lesz.
memphis: ne mond ezt. okos, érzékeny ember vagy. indulatot éreztem ki a soraid mögül, ami személyes érintettségre utal. hirtelen írtad, szinte át sem gondoltad, hogy esetleg félreérthető lesz.
VálaszTörléstudod, mindenkinek vannak sérelmei, fájdalmai és ez nem szégyellnivaló. bármilyen sok idő után is előjöhet és bekavarhat egy aktuális helyzetbe.
ne kicsinyítsd le magad, nekem a te korodban már két gyerekem volt és évek óta asszony voltam.
ahogy a tesóm is leírta, sokminden nem úgy van már, mint a szüleink idejében, mikor az volt az általános szitu, hogy az iskolapadból kilépve, a katonaság után rögtön házasodtak a népek a semmire és utána együtt összehozták amit tudtak. és még örülhet, hogy nem elvált a srác, mondjuk két gyerekkel meg egy exfeleséggel. neki "csak" lakása van. biztosan találnak megfelelő megoldást, ha hosszútávra terveznek, mert egy szereteten alapuló kapcsolatban mindig van megoldás. nem mindig könnyű, de létezik:)
béke veletek:)
Pffff... Tényleg milyen királyságosság lenne! Exnej, gyerekek, láthatás, gyerektartás urissstennn...Hmmm... Tényleg nem is olyan rossz nekem:))) Köszi! Pereclek!
VálaszTörlésSziszka!
VálaszTörlésKöszönöm a második számú magyarázatot! Azért kapiskálom ám a dolgot ... :P
Kötekedhetek ma is egy kicsit?! :-)
" Sokan nagyon könnyen odamondják, ránk, aki a fiúhoz költözött, hogy "milyen könnyű neki, beletette a seggét a készbe!" "
Feltételezem, hogy téged nem ismervén mondják ezt rólad, nem tudva azt hogy te mennyit tettél a közösért, a 'kész'-ért és ha ez így van akkor a legkevésbé sem kell a "Sokan" véleményével törődni! Szerintem.
" ... festheted te bármilyen színűre a falakat, megveheted álmaid függönyét, soha ismétlem SOHA nem fogod rá azt mondani, hogy a miénk. Mert ez csak az ÖVÉ!"
Ezt a nő a gondolja, aki költözzött vagy a férfi, akihez költöztek?! Csak mert nem mindegy és például én soha, ismétlem SOHA nem mondanék ilyet annak, akik szeretek! :-)
2i!
Személyes értintettség?!
Tulajdonképpen igen, lehetséges. De ahogy Sziszka esetében is szerepet játszik a tapasztalat, a húszas évei elején történtek ( ami miatt most óvatosabb ) úgy az én esetemben is nagyobb hangsúlyt kap(hat)nak a véleményemben bizonyos motívumok ... :-)
Amúgy a " egy szereteten alapuló kapcsolatban mindig van megoldás " résszel teljesen egyetértek!
...
Szerintem vezessünk be ellenem 'karakterkorlátozást' különben szüntelenül csak írni és írni fogom a kommentjeimet ... :-)
Memphis!
VálaszTörlésMegpróbálom rövidre fogni, nehogy 2i kipenderítsen:))
Az első kérdésedre nem tudom a választ, mert nyilván a szemebe úgysem mondaná senki:)) Viszont én már hallottam, ahogy másra mondják és mitől lennék pont én különb a szemükben. Igaz, csak azok véleményére adok, akiket szeretek vagy tisztelek, de falun éltem és ott nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, ki mit beszél.
A második kérdésre a válasz: én érzem így, a párom mindent megtesz, hogy ne így érezzek.
De ugye ez is csak most van.
Nem baj, ha nem érted meg 100 %-ig amit mondani akartam, nem is várom el senkitől. Ebben én vagyok benne, nekem kell lépnem lehetőleg a helyes irányba.
Remélem, sikerül:)