Ha szeretnék valamit a célozgatás kevés. Az már rég volt, mikor megpróbálta kitalálni a gondolataimat. Vagy volt ilyen egyáltalán?
Szóval szóltam neki, hogy szeretnék moziba menni és megnézni a Hobbit-ot. - Elkerülve a későbbi szemrehányásokat miután mondjuk megnéztem a gyerekekkel : De hát miért nem szóltál?!
Szóltam. Nem nagyon fűlt hozzá a foga:) 3 órás film, azt már meg sem mertem mondani, hogy ez csak az első rész :D
Engem lenyűgözött. Már A gyűrűk ura is nagy kedvenc volt, pedig a könyvhöz képest csak egy kivonat, de a képi világ, a hangulat, a tájak, kárpótolnak a hiányosságokért. De ezt most nem kapkodták el, ez a vád nem érheti a készítőket, mint az első trilógiánál. Szépen komótosan, alaposan hömpölyög a cselekmény. Visszaköszönnek ismerős helyszínek, ismerős szereplők és a zenék adják a hangulatot. Most először láttam 3D-s filmet. Minden hajszál, minden repedés a falon, minden levél erezete látszott! Vagy háromszor láttam igazán kilépni a képből valamely tárgyat és egy lepkét.
Kicsit túl alaposan ábrázolják a harcot, ott is minden vágás és szúrás látszik. A fehér ork egy kicsit... olyan... animációszerű. De pompásak a jelmezek, az épületek, a fegyverek és persze az örök szépségű Galadriel.
Legjobban azonban most is a mondanivaló fogott meg. Mikor Gandalf megindokolja miért éppen egy hobbit-ot hívott az útra. A kicsiségbe, a kicsik erejébe vetett hit, ami átformálja a világot - ez nekem nagyon bejön. Talán kevés bennem a becsvágy és néha én is lusta vagyok, mégis tudom mennyi mindent teszek, mennyit változom és meddig jutok el.
Tetszett, és neki is. Már el is felejtettem mennyire kényelmes a nyolcadik sor utolsó két fotelje, ahol úgy össze lehet bújni, mint itthon:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése