Jut is

Sülő pulyka illata tölti be a házat - Azt hiszem ez volna egy igazán idilli karácsonyi történet nyitó mondata. Meg kell, hogy mondjam, volt már olyan ebben a házban. Nem 2012-ben.

A karácsony előtti héten minden nap későig maradtam. Próbáltam helytállni több munkakörben is - több, kevesebb sikerrel. A technika természetesen pont akkor makacsolja meg magát, mikor minden percem ki van számítva, tehát elszállt a szerverünk. Az egész új programnak ez az egyetlen előnye, az adatok Zalaegerszegen mentődnek el és nem nálunk. Se bank, se e-mail, se könyvelés. Viszont lehetett előre dolgozni 1000-rel. Péntektől szabadságon vagyok. Eddig vagy tízszer hívtak.Elfoglaltságaim ellenére a minimál karácsony elengedhetetlen kellékeiről gondoskodtam. Szerencsére van köztünk egy megállapodás, hogy a felnőttek egymást nem ajándékozzák. Ez néha változott, ha "jobban ment", most viszont újra aktuális. A lányok megkapták a nagyszülőktől a pénzt és annyira jó, hogy maguk költik amire akarják.

Már vagy egy hónapja tartott a vita, hogy menjünk-e és hány napra a sógoromékhoz az ünnepek alatt? A sógorom azt szerette volna, ha már péntek délután elindulunk és csak 25-én délelőtt megyünk haza. Már a gondolattól is kirázott a hideg, de a főnök ebből a szempontból anyósom és a férjem. Ezért csendes szemlélőként a háttérbe vonultam és vártam mi történik. A napok száma, mint az olvadó hóember, zsugorodni kezdett. A majd 4 napból a végére kettő lett, amiért igen-igen hálás vagyok a sorsnak. A legfőbb ok az, hogy anyósom is és mi is fával fűtünk leginkább, a gázfűtés gyújtólángon nem igazán tartja melegen a házakat és ha nincs aki rakja a kandallót, vagy kazánt, hát nagyon kihűlnek a falak.

Elég is volt ebből ennyi, ezt megállapítottuk a férjemmel vasárnap reggel. Ahogy egymással és a gyerekekkel viselkednek, nekem mindig nagyon megterhelő. Nem igazán érdekel hogyan élnek családi életet, mindaddig míg nekem nem kell hozzá asszisztálnom. Igyekeztem pihenésre felhasználni az időt. Érdekes, hogy ahová anyósom beteszi a lábát, ott a konyhába más be nem fér. Ja, és onnantól nincs ott senki, aki főzni tudna, vagy elég szorgalmas volna. Ezt ismerem. 9 hónapig együtt laktunk. Ezért - bár nem pártolom a sógornőmet - de nem csodálom, ha hátat fordított neki és inkább az origo-n olvasta a híreket, mint hogy megpróbálja visszaszerezni a konyhát. Ezért is kellett nekik még vasárnap reggel boltba menni, mert a fiatalság kitalálta, hogy gyümölcslevest főz, anyósom meg azt mondta húsleves legyen mert az kell a gyerekeknek. Persze répa, meg zöldség nem volt otthon.

Rettenetesen hiányzik apósom, aki anyósom eme vadhajtásait idejekorán lenyeste, szinte egyetlen szóval. És nem csak emiatt... Iszonyatosan goromba tudott lenni, de hatalmas szíve volt és szándékosan soha meg nem bántott senkit. Vele nem fordult elő, hogy nemtörődömségből, nyegleségből, vagy csak mert rossz napja volt szándékosan megbántott volna bárkit. Ha haragudott az jogos volt.

Szóval ment a hülyeség: - miért nem figyelsz a gyerekre? figyelj te én már figyeltem! - és persze az éjszakai bepisilés... - na, az sem véletlen.

Így aztán oda lett az a két nap, ami alatt valami díszítős kreatívat alkothattam volna itthon. Se mézes sütés, se saját készítésű ajándék, se semmi. Vasárnap délután jöttünk haza, az egyetlen jó, hogy láttunk havat. Este még futottunk egy kört pár apróságért. Miért mindig ezek a dolgok kerülnek a legtöbbe? :)

24-én főztem. Egy kis pulykából sokmindent. Feldíszítettem a fát és kitakarítottunk. Egy kis ajándékozás és a nagyobb már el is pályázott a barátjához. Beszélgettünk, TV-t néztünk és ennyi volt a "csendes éj".

25-én a tesóméknál vacsiztunk, vagyis inkább uzsonnáztunk. Míg gyereket várt azért aggódtam e-miatt - le akartam beszélni róla és inkább bevállaltam volna én a rendezést. Miután elvesztette a babát akkor meg azért győzködtem, mert még korai meg minden. Nem hagyta magát és, de akkor is alapon főzött egy terülj asztalkámra is elég menüt. Anyu féle csirkebecsinált levessel, töltött hússal, krumplisalátával. Ez viszont nagyon jól sikerült, bár rajta láttam, hogy nagyon fáradt, mégis jó volt a hangulat és tényleg feltöltődtem egy kicsit. Estére viszont belázasodtam - csak, hogy ki ne maradjon. Jellemző, ha szabin vagyok lebetegszem. A kanapén aludtam és izzasztottam magam. Reggelre gyógyszer nélkül jobban lettem, bár egy kis berzenkedéssel mentem a zuhany alá. A torokfájás maradt.

A másnap a családjárásról szólt. Hiába lakunk itt egyrakáson, mégis ritkán jutunk el, ezért ilyenkor mindenki számít ránk. Nem szoktunk sok időt tölteni, mert anyósom ebédre szokott hívni minket, így iparkodás van. Utána már csak hazakívánkozunk és asszem a több napi zabálást ilyenkor kezdjük megsínyleni.