Igazából azért írok, mert mostanra érzem magam normálisnak. Ehhez el kellett telni egy hétnek és rengeteg történésnek kellett elmosnia a túlterheltség okozta ütődöttséget. Azt gondolom a még több feladat bevállalása segített át a nehézségeken. A vállalkozói igazolvány kiváltása, az ezzel vállalt felelősség, a tanfolyam folytatása - amit egész decemberben hanyagoltam - szóval ezek, jó és súlyos gondolatokkal tömték el az irodai hiábavalóságok rámzúdulását megengedő repedéseket.
Mert a kreatívkodás pénzre váltása nekem nagy szó. Merészség és megmérettetés. Ugyanis mondhatja bárki arra, amit csinálok, hogy ilyen szép, vagy olyan szép. Egy idő után kíváncsi lesz az ember, hogy valójában adnának-e érte pénzt. Az egy dolog, hogy az öröm, amivel készítek egy szatyrot, a belehímzett idő pénzben nem kifejezhető. Ugyanakkor, mint bármilyen munka értéke, ez is pénzzel mérhető, mert ára van. Októberben kezdődött és úgy látom amennyit munka mellett még el tudtam készíteni, arra akadt vevőm. Sőt karácsonyi megrendeléseim is voltak:) Ez is új élmény volt nekem. Örülök, hogy nem kell piacolnom, hirdetnem meg semmi. Egyszerűen mindig jelentkezik valaki.
Örülök, hogy a nehézségeim ellenére idén is tudtam annyi bejegyzést írni a kreatívba, mint tavaly és nem copy, hanem mindig valami újat. Feldereng valami irány és bár nem célom errefelé önállósodni, de másik lábnak és további örömök forrásának tökéletes lesz.
A férjem dédijének halálával a család nekem szavazta az öreg lábbal hajtós gépet. Újabb technika, amit már tudo(gato)k, de eddig gép híján nem tudtam kiteljesíteni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése