Állati

Szeretjük az állatokat, van is itthon mindenféle, de nem könnyű a dolog. Tavaly egész ősszel azon aggódtam, hogy Fülöp diszpláziás, mert olyan furán mozgott, hogy minden rosszra fel voltam készülve. Többször is voltam vele orvosnál, de a doki mindig azt mondta ez fajtajelleg, higgyem el, ki fogja nőni. Tényleg nehéz volt ezt elhinni, mikor volt olyan, hogy alig bírt felállni, nézni is rossz volt és főleg az volt a nehéz, hogy nem tudtam rajta segíteni. Azután kiderült a dokinak igaza volt. Nagydózisos kálcium adagolás mellett a kutya normális lett. Mondjuk nem annyira erősek a hátsó lábai, de teljesen normális a mozgása és ez a fontos, meg persze, hogy semmilyen fájdalma nincs.

Lucifer nevű fekete macskánk megsérült elég súlyosan pár hete. Megszerveztem, hogy elvigyük állatorvoshoz, erre eltűnt napokra, nem engedte, hogy megfogjuk. Sántít erősen, de eszik és hagyja, hogy a kutya ráugráljon, mégis féltem, mert nagyon hideg van és a jövő héten még hidegebb lesz. Nehogy ezt ne bírja ki. Jó meleg helyet csináltunk neki, külön kap enni. Valamelyik nap benn maradt a garázsba, de ez nem jó megoldás, mert nem találta a helyét és nagyon összepiszkolt mindent.

A tengerimalacunk öregszik, hol a foga törik le, hol kikaparja magát hiába vágja le a lányom a körmét. Hullik a szőre és most már többször is rájött valami roham. Ezzel teljesen kiborít minket. A legutóbbinál azt hittem vége, de egy perc után talpraállt, megrázta magát és ment tovább. Próbálom a lányt felkészíteni, hogy így - nem is tudom mennyi - 5-6 év után bármi lehet...
Nem elég az emberi rokonok miatt aggódni, még az állati családtagok is ennyi fejtörést okoznak.