Az egyik szupermarketünk a sikeres leltár után kitett egy facebook bejegyzést arról, hogy a boltvezető gratulált a kollégáknak a sikeres leltárhoz és megköszönte a munkájukat. Tudtam, hogy leltár volt náluk és drukkoltam nekik, hogy minden jól sikerüljön. Ismerem őket, hiszen nap, mint nap oda járok vásárolni - akkor is lemegyek, ha nem kell vennem semmi fontosat, csak, hogy ne kelljen még délben is az asztalomnál ülni.
Érdekes módon ez a csoportvezetőnkben úgy csapódott le, hogy minekez? Kell ez a posztolás meg fészbukolás? - Legszívesebben kinevettem volna. Csókolom, ez a XXI. század. Az emberek igényei, önkifejezési módjai változnak. Aki lépést tart az használja ezeket a vívmányokat... Pontosítok megismeri és, ha érdekesnek találja használja úgy ahogy neki fontos. Nálunk még ezt a fészbuk szót mindig úgy mondják ki, mintha valami káromkodás lenne :D Kétségbeejtően vicces, mennyire lemaradnak az emberek fontos dolgokról, csak azért mert gondolkodás nélkül elutasítanak valamit, amit nem is ismernek.
És lehet még jobban el fog képedni a maradi társaság, mert a cég megjelent Instagramon is. Bár valószínűleg ez már végkép meg fogja haladni a képességüket, mert ahhoz már az a feltétel, hogy valaki birtokoljon és használni tudjon egy okostelefont.
A furcsa mégis az, hogy a cégnél ez egy másik csoport feladata, ők a marketingesek. Az, hogy mi kerül ki közösségi felületre, az teljesen az ő hatáskörük. A munkájuk lekicsinylése és becsmérlése ha rosszallással vagyunk a módszereik iránt. Inkább meg kellene ismerni és segíteni ezt az irányt, mert az ebből származó bevétel után kapunk fizetést és jutalékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése