2iblog

Tenni

2012-02-06T13:57:00.001+01:00

Nem tudok mit kezdeni ezzel a hirtelen jött szabadidővel:) Még főztem is. Spagettit, tejszínes, sajtos, fokhagymás szósszal, vajasan. Jól bekajáltam. Hogy lesz ebből alvás?

Változások

2012-02-06T10:04:00.001+01:00

Na igen, vége a Jóbarátok nézésnek esténként, mert perbe fogták a nagy fájlmegosztó oldalakat a tisztaság jegyében. Csak azt nem értem miért védenek foggal körömmel üzletileg már semmi hasznot sem hozó, 15 éves filmsorozatokat? És igen, a tükör a görbe!

Volt egyszer egy...

2012-02-06T10:01:00.003+01:00

MALÉV

A végén a szöveg jobb széle hiányzik, de mindegy...

Demeter Csaba

Kedves Barátaim, Kollégáim, Kedves Második Családom.

Mérhetetlen fájdalmat érzek legbelül és a mai napig nem tudom elhinni hogy ez tényleg megtörtént. Megtörtént és ÍGY történt meg. Nagyon sokáig bíztam reménykedtem abban, hogy lesz megoldás de péntek reggel telefonra keltem melyet először nem akartam elhinni. MEGÁLLT A CÉG :-( Rettenetes lehetett ezt eldönteni és kimondani hogy VÉGE. Elkeseredettség düh és sokk hatása alatt mentem ki és pakoltam a szekrényemet. Akkor kezdték keresni azokat a pilótákat akik visszarepülik a 737-eseket a bérbe adónak, tulajdonosnak, és nyilván az első reakciója mindenkinek az volt hogy nem, szó sem lehet erről. Miért mi adjuk az utolsó mindent eldöntő döfést magunkba?????.
Aztán valamelyest tisztultak a gondolatok eljutottak az információk, a fontos információk és úgy döntöttem, döntöttünk, részt szeretnék venni ezen a repülésen.
De ez nem csak az volt.
Du fél 5 körül gyülekeztünk a CREW CENTERBEN. Nevetgéltünk örültünk egymásnak izgalommal vártuk a dolgot. Aztán irány az APRON. Mindenki elfoglalta a számára kijelölt repcsit a szép, és talán akkor mindenki számára a legszebb fehér madarat a kék orrával, és a legszebb logóval a farkán amit valaha láttam gép farkán. Akkor már nem voltunk vidámak, de a feladatra való koncentrálás a kiszolgálás szervezése feledtette velünk az érzéseket. De ahogy Végig néztem az egymás mellett sorakozó gépeket belül éreztem ez nem jó így. Nagyon nem jó :-(.
Aztán elindultunk szépen egymás után sorban elköszönve kihangsúlyozva a járatszám előtti hívójelet MALÉV. MALÉV. Jó érzés volt :-) Az út sima volt, kaptuk a direct-eket 300-400NM direct-eket mintha Ők is tudták volna, nem biztos hogy lesz még alkalom segíteni. Pedig nem kellett időre menni, nem volt utas csak mi ketten. A kapitány és első tiszt. És a madár, a fehér madár kék orral, BLUE NOSE.
Éjfél körül megérkeztünk EINN-be sorban egymás után szálltunk le szépen meggurítva ezzel is tisztelegve az elmúlt időszak felett. Megálltunk egymás után, sorban guruló utakon, álló helyeken, leállítottuk, kipakoltunk, kikapcsoltuk a fényeket, sötétbe burkolóztak a gépeink. Szörnyű érzés volt, OTT KELLETT HAGYNI ŐKET. Reménykedtünk még hátha jön egy telefon, GYERTEK HAZA GÉPESTÜL ez csak egy álom, vagy egy rossz vicc volt. De nem jött ilyen. OTT MARADTAK. Mindegyik. :-(

DAS-al jöttünk haza, LQD a retró. Szuper jó kis gép fantasztikus személyzettel. Összeszedtük magunkat, beszálltunk de a hangulatunk egyre rosszabb volt. Tudtuk merre fogunk kigurulni. És tudtuk nem lesz jó a látvány de mindenki erősnek érezte magát. Ekkor már volt aki 24 órája volt ébren, de abban a pillanatban a fáradtság volt a legkevésbé fontos, meghatározó. Néztem az ablakon kifelé és megláttam a mi madarainkat. Az épületek fényei, művészi szépséggel rajzolták kis a sötétségben a boeingok sziluettjét. A logó már nem látszott. Mintha igy lett volna megkomponálva. PICSÁBA. Potyogtak a könnyek.....senki, szerintem senki nem tudta magába tartani. Torokszorító, fojtogató érzés volt elgurulni és felszállni. Mintha a szívünkből téptek volna ki egy darabot. "NEM HISZEM EL HOGY ITT KELL HAGYNI ŐKET", hogy van ez?

Hát így. Ha most beszélnem kellene nem tudnék :-(

12 éves koromban döntöttem el hogy ezt szeretném csinálni, igy szeretném csinálni, ITT szeretném csinálni és ilyen emberekkel szeretnék együtt dolgozni. Sikerült, ha nem is nagyon sokáig de azért sikerült.

Köszönöm nektek a feledhetetlen 9 évet, és Örülök hogy részese lehettem a Magyar Nemzeti Légitársaságnak, a "MA"gyar "LÉ"giközlekedési "V"állalatnak.

Remélem még dolgozhatok veletek, mellettetek, EGYÜTT, a légi iparban egy Nemzeti légitársaságban.

Hát ez jár a fejemben most és még egy ideig biztosan. 29.-ik órája vagyok fent de nem tudok aludni.

Van utána egy csomó hozzászólás, azok is elég megrázóak. Komoly veszteség. Azt mondják az okosok, a veszteségből, fájdalomból lehetőség nyílik valami újat, jót kihozni. Szeretném még látni, ahogy ebből jót hoznak ki:

http://hirek.msn.mainap.hu/itthon/igy-vittek-csodbe-a-malevot-9066/

2012.02.05. 20:08 | Utolsó módosítás: 2012.02.05. 20:19

Így vitték csődbe a Malévot

Kipakolnak a korábbi dolgozók, elárulták, mi vezetett a leálláshoz.

Érdekes tippje, vagy képe van? Küldje el nekünk!

letter

A Boeing 767-esekből csak egy makett maradt, a Malévből még annyi sem (MTI/Mohai Balázs)

Kapcsolódó cikkek

Így köszönt el az utolsó Malév-gép pilótája (Blikk)

Hozzá nem értés, dilettáns ötletelés jellemezte aMalév működését az utolsó néhány évben, miután orosz befektetőknek privatizálták a légitársaságot.

Legalábbis erről számoltak be a Blikknek nevük elhallgatását kérő maléves dolgozók, akik – mint mondták – elhűlve figyelték, milyen "vállalhatatlan, szakmaiatlan döntések sorozatára" kényszerítették a cég vezetését.

– Nem lepett meg a csőd híre. Hiszen mintha minden igyekezetükkel azon lettek volna az elmúlt években, hogy bedöntsék a Malévot. Például megszüntették a hosszú távú járatokat, köztük a bangkokit, pedig azok a gépek szinte mindig tele voltak. Bezárták, hogy eladhassák a nagy gépeket, de végül nem kaptak jó árat értük. Elhibázott döntés volt az is, hogy költségcsökkentés miatt a Malév kivonult a londoni Heathrow repülőtérről. Csak a kevésbé előnyös, nehezebben megközelíthető Gatwickre repültek a gépek, így viszont elveszítették a jól fizető üzleti utasok egy részét – fogalmaztak a Blikk informátorai.

A korábbi munkatársak felidézték, hogy a privatizáció utáni új vezetés a magas költségekre hivatkozva felelőtlenül gazdálkodott a flottával. Eladták a legjobb adottságú és keveset fogyasztó rövid távú CRJ gépeket, majd a hasonlóan előnyös Fokkereket.

– Két éve egy váratlan ötlettől vezérelve a fapados légitársaságokkal keltek versenyre, és indokolatlanul olcsón, 20 ezer forintért kínálták a jegyeket. Közben meg olyan városokba indítottak járatokat, ahova alig akart utazni valaki. Például az orosz befektetők egyik első követelése az volt, hogy hetente többször is repüljön a Malév az oroszországi Jekatyerinburgba.

- Hiába mondtuk, hogy ez teljes gazdasági képtelenség, nem számított az sem, hogy a gépeken alig ült 10-20 utas. Tiszta ráfizetés volt. Míg ilyen esztelenségekre elszórták a Malév pénzét, közben kirugdosták a jó szakembereket. Az értékesítési feladatokra néhány embert hagytak meg, pedig más légitársaságoknál száznál is többen dolgoznak ezen a területen. Akit nem küldtek el, az, ha tehette, menekült a cégtől, mert mindenki látta, hova vezet mindez – fogalmaztak a malévos informátorok.

http://hirek.msn.mainap.hu/itthon/megsimogattam-a-gep-oldalat-es-elindultam-osszepakolni-9027/?ncache=1 - engem is rúgtak már ki és nagyon fájt, pedig csak
egy évet dolgoztam annál a cégnél. El tudom képzelni milyen l
ehet ez 10 vagy 20 év után.

Bemásolom, mert volt már, hogy linkeltem és később egyszerűen
letörölték a cikket, pedig fontos lett volna. Ezt teszik az egész
országgal is. Úgy tesznek, mintha csinálnának valamit, de a
lényeg a háttérben van. Mindent megszerezni maguknak.

Belegondoltam, hogy nekem van kereskedelmi, varrós és
gazdálkodási gyakorlatom. Dolgoztam verseny- és közszférában is.
De aki pilóta, az mit tud csinálni, ha megszűnik a munkahelye? Hiszen
csak ahhoz ért. Persze tudom ettől nem lesz kevesebb utas és a
külföldi társaságok is sokukat foglalkoztatják majd, de akkor is.

Biztosan ott van már valaki fejében, hogy hogyan fog az egész
újraalakulni, mostmár majd egy kézben, hogy a haszon is csak egy
bizonyos helyre menjen.

Ja és ha már pénz, a tisztelt képviselő uraknak csak a lakbértámogatása
116 e ft. Biztosan nagy szükségük van rá, pedig Matolcsy elmagyarázta,
hogy milyen szépen meg lehet élni 48 e ftból.

Ima

2012-02-06T09:37:00.002+01:00

Már imádkozni sem érdemes. - morogta a nagy az orra alatt reggel, mert azért imádkozott egész hétvégén, hogy vasárnap éjjel szakadjon a hó, hogy ne tudjon iskolába menni. Ez nem jött be. Viszont most megint esik.

Hétfő

2012-02-06T09:34:00.003+01:00

Hazaküldtek. Azt mondták, akit éjszakára osztottak be ügyelni, az húzzon haza. Hát hazajöttem. De előtte azért rosszul lettem az irodában. Leesett a cukrom villámgyorsan. Még jó, hogy az egyik kolléganő behozta az otthonról kiutált szaloncukrokat és abból gyorsan bedobtam kettőt. A kicsi éppen itthon van és most üzent fészen a nappaliból, hogy kocka nagyok, de csak mert előbb ültem le a géphez, mint ő:P

Szénhidráthiányom ellensúlyozására bevágtam egy doboz piskótatallért. Ettől meg a hasnyálmirigyem fog sokkot kapni, de már mindegy.

Már csak pár méterre voltam a háztól, mikor beállta elénk a postás autó és meghozott egy december elején megrendelt dolgot. Még jó, hogy abban a pillanatban értem ide, mert helyben fizetős volt és a lányom semmiképpen nem tudta volna elintézni maga..

Nem is tudom mit kezdjek a hirtelen rámszakadt szabadnappal? Aludnom kéne, de nem vagyok az a nappal alvós fajta. Varrok majd és talán délután valami könyvvel a kezemben hátha mégis elszundítok kicsit.

Hó

2012-02-03T13:41:00.001+01:00

Hóhelyzet van. Most szóltak, hogy a -20 fok és a havazás miatt bizonytalan ideig 24 órás ügyeletet rendeltek el.

Szánom bánom

2012-02-03T13:16:00.000+01:00

Én is azok közé a renitensek közé tartozom, akik romlásba viszik az Erste-t a végtörlesztéssel. Ez van. Majdcsak megbírkózom a lelkiismeretemmel, a bank meg majdcsak talpra áll nagy nehezen az általunk okozott veszteség után. Jó volt látni, hogy 2012. január 27-én az ügyintéző piros tollal áthúzta a dossziénkat. Beletettünk kis saját megtakarítást, a férjem örökségét és vettünk fel forint hitelt a takszövtől. Nyertünk 5 évet, és 2 millió forintot. Örülök, hogy sikerült:)

Ezt sokáig fogalmaztam

2012-01-29T09:11:00.002+01:00

A nagyanyámhoz - az apám édesanyjához - járunk hímezni tanulni, a kisebbik kistestvérem meg én. Ez a riselős hímzés, amit régi típusú, lábbal hajtós gépen csinálnak.

Nem volt könnyű döntés.

Szóval a mama egy elég egyedi asszony, aki rettenetesen akaratos, önfejű, de emellett nagyon kreatív. Gyönyörűen kézimunkázik és verseket ír. Hosszú évekig kerültem. Csak akkor mentem a közelébe, ha muszáj volt. Miért is? Mert nem tudtam kezelni a konfliktust, amit mindig éreztem köztünk feszülni. Soha szóban nem hangzott el köztünk ez a tény, de ott lógott a levegőben és a maradványai mindig is meglesznek, mert egyikünk sem tökéletes.

Gyerekkorunkban sokat voltunk náluk. Velük is laktunk, mert mikor anyu beteg volt, egyszerűen átköltöztettek minket hozzájuk, mert úgy egyszerűbb volt(nekik). Mama lelkiismeretesen ellátott minket. Tiszta ruha, cipő, finom kaják, leckénk rendben, hajuk szigorúan két coffba fonva minden reggel. De azt hiszem sosem bocsátjuk meg neki, hogy nem szeretett minket. Sem minket, se az anyánkat. És ezt az utóbbit évek óta az orrunk alá dörgöli, persze csak átvitt értelemben, anyu halála óta is. Mert mi mást jelenthetne, ha valakinek 40 év után is csak a hibái jutnak az eszébe? Sokáig tartott, mire képes voltam úgy gondolni erre, hogy ő ilyen és soha nem fog megváltozni. És ő így szeret. Úgy van vele, ha valakivel szemben fizikailag teljesíti a kötelezettségét, azzal a szeretetét fejezi ki, és minden el van rendezve. Ezért méricskél állandóan, pénzben, kinek mit adott és mennyiért, és kire mit hagy majd, ha meghal. Úgy védtem ki ilyenkor, hogy ne legyek mérges és ne fájjon, hogy feldíszítettem magamban a mondatott: " Szerettem az anyámat." - és ez, mint egy pajzs állt közénk és szépen elirányított minden rámszögezett szemrehányást.

83 éves. A korral járó egészségügyi problémák most kezdik elérni. Romlik a látása, koordinációs zavarai vannak, ugrál a vérnyomása. Mostanában többet találkoztunk és mindig mondta, hogy úgy fog meghalni, hogy a családban senki sem tanulja el tőle a hímzés technikáját. A kicsivel van bennünk elég kitartás és kíváncsiság, de az eddig eltöltött két este után még mindig nem hisszük el, hogy simán megúsztuk a szokásos múlt felhánytorgatása című műsort.

Tisztelem azért mert képes volt elválni. Ez borzasztóan nehéz lehetett, mert ki kellett állnia a világ elé, azzal, hogy életének ezen a területén kudarcot vallott. Biztosan nehéz lehetett együtt élni nagyapámmal, aki krónikus ivós és nőzős volt. Viszont bebizonyította, hogy képes egyedül is boldogulni. Új házat épített, dolgozott, maszekolt, társasági életet élt, ha nagyon akart volna, párt is találhatott volna, de szerintem nem véletlenül maradt egyedül. Neki ez az életforma volt való.

Azt viszont nem hajlandó elfogadni, hogy az övén kívül más életszemlélettel is lehet boldogulni.

Tehát most tanulunk tőle és látom rajta, hogy örül. Egyrészt hetente kétszer társasága van, másrészt nem viszi magával a tudást, hanem látja, hogy valami, ami neki sok örömet és pénzt hozott egykor, itt marad utána, nem vész el.

Állati

2012-01-29T08:47:00.004+01:00

Szeretjük az állatokat, van is itthon mindenféle, de nem könnyű a dolog. Tavaly egész ősszel azon aggódtam, hogy Fülöp diszpláziás, mert olyan furán mozgott, hogy minden rosszra fel voltam készülve. Többször is voltam vele orvosnál, de a doki mindig azt mondta ez fajtajelleg, higgyem el, ki fogja nőni. Tényleg nehéz volt ezt elhinni, mikor volt olyan, hogy alig bírt felállni, nézni is rossz volt és főleg az volt a nehéz, hogy nem tudtam rajta segíteni. Azután kiderült a dokinak igaza volt. Nagydózisos kálcium adagolás mellett a kutya normális lett. Mondjuk nem annyira erősek a hátsó lábai, de teljesen normális a mozgása és ez a fontos, meg persze, hogy semmilyen fájdalma nincs.

Lucifer nevű fekete macskánk megsérült elég súlyosan pár hete. Megszerveztem, hogy elvigyük állatorvoshoz, erre eltűnt napokra, nem engedte, hogy megfogjuk. Sántít erősen, de eszik és hagyja, hogy a kutya ráugráljon, mégis féltem, mert nagyon hideg van és a jövő héten még hidegebb lesz. Nehogy ezt ne bírja ki. Jó meleg helyet csináltunk neki, külön kap enni. Valamelyik nap benn maradt a garázsba, de ez nem jó megoldás, mert nem találta a helyét és nagyon összepiszkolt mindent.

A tengerimalacunk öregszik, hol a foga törik le, hol kikaparja magát hiába vágja le a lányom a körmét. Hullik a szőre és most már többször is rájött valami roham. Ezzel teljesen kiborít minket. A legutóbbinál azt hittem vége, de egy perc után talpraállt, megrázta magát és ment tovább. Próbálom a lányt felkészíteni, hogy így - nem is tudom mennyi - 5-6 év után bármi lehet...
Nem elég az emberi rokonok miatt aggódni, még az állati családtagok is ennyi fejtörést okoznak.

Esténként

2012-01-29T08:39:00.001+01:00

Sokszor megyünk úszni, bár azt szoktam mondani, a férjem tud úszni, én meg csak kapálózok. Sokan szeretnek odajárni, pedig sokszor zsúfolt, mert az úszómedence felében mindig edzés van. Szinkronúszók, vízilabdások, a jövő nagy úszóreménységei szelik a vizet. Legutóbb a melegvíz sem volt meleg, mert beleforgatták a fűtésrendszerbe, a hideg miatt kevés volt a megszokott hőfok. De még így is jó, pihentető, átmozgató. Pénteken az egész napos stressz után beülni a szaunába és csak élvezni a forróságot. Az egyik srác behozott valami citromos, mentás löttyöt és ráöntötte a szauna kövére. Attól a párától még az agyam leghátsó része is kitisztult:)

Jöttünk haza és apósomra gondoltam, aki hétfőn lesz egy éve, hogy nincs velünk. Erre azt mondja a férjem: - Hallgasd meg ezt(csak egy részlet Majkától):

Nekünk csak egy bűnünk van, az, hogy megszülettünk,
hogy alulról jöttünk, de fölfelé néztünk.
Nekünk volt egy apánk, akit eltemettünk,
de maradt egy anyánk,akit mindig védünk.

Mert a jó isten a fél árvát csak félszemmel nézi
a felét fojtogatja, ezért félig mer csak félni
ettöl olyan lesz a vére,hogy sem az Isten, sem az ember mindig
haraggal néz vissza, szeme üvölti ezerszer hogy kik féljetek férgek hogyha ítélet van
Én ártatlan vagyok, csak egy bűnöm van.

Mondd miért hagyod Uram, hogy így legyen?
Kérlek, adj választ nekem!(mond)
Hogy a magamfajta mit tegyen, ha már kéne a kegyelem?
(óóó)
Mondd miért hagytál idelennt egyedül? Én miért nem érthetem, (meg
hogy) mit ér az életem veled, vagy éppen nélküled?

Egy jó darabig nem tudtam megszólalni.

Péntek

2012-01-13T20:37:00.002+01:00

Lehet nem hiszitek el, de itt már volt egy bejegyzés, csak a kütyüm elvesztette a wifit és az írás elszállt. Pedig abban is csak azt akartam leírni, amit most újra, hogy ez nem az én napom volt és ez független attól, hogy 13-a van. Értetlenkedés a telefonban, ha felvették egyáltalán. Értetlenkedés az irodában és már a reggeli értekezletet is energiavámpírok villásreggelijeként éltem meg.

Elkapott valami szomorkás hangulat a saját értetlenségem felett mert úgy éreztem az egész szerencsétlenkedés valahogy belőlem jön, én okozom. Pakolásztam és tovább maradtam az irodában, mint ahogy a munka megkívánta, bár annak valahogy sosincs vége.

És kihasználva a búslakodást itthon elcsomagoltam a karácsonyt. Két óra alatt takarítással együtt eltünt az utolsó ünnepi csengő is a saját dobozkájába. Minden kis darabot megnyugtattam, hogy még az idén újra előkerülnek, így hátha jobban bírják majd az egész éves álmot.

Boldogat

2011-12-31T22:15:00.002+01:00

Akkor most ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkinek boldog új évet kívánjak, beteljesülő álmokat, helyet szép reményeknek, talajt a gondolat magvainak és csupa olyasmit, amire vágytok!!:)

Mikor végre felteszem a lábam és nem csinálok semmit

2011-12-31T22:07:00.002+01:00

Csendélet előttem:

Szilveszter

2011-12-31T22:05:00.004+01:00

Hát az már minősít, hogy most blogolok és fészbukozok párhuzamosan. Semmi buli, semmi dajdaj, csak csendes este. A csajok még tegnap is próbálkoztak, hátha elmegyünk itthonról és övék lehet a ház, de az apjukat nem tudták lendületbe hozni, hogy elmenjünk valamerre. Úgyhogy maradtunk. Délelőtt kinyitottam az ablakokat, a konyhában szinte meleg volt. Besütött a nap és a járólapot, a lábam szárát melegítette. Nem normális ez az idő. Lesz még ennek böjtje! - mondaná anyám.

A lányok elpályáztak a nagyobb valami kocsmabuliba, a kicsi meg a barátnőjéhez, mint félig családtag. Feltöltöttem a telómat, hogy el tudjam küldeni az sms-eket az ismerősöknek:

"Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben."

Arany János

Mert ez valahogy olyan átfogó jókívánság és mindenki azt gondol mögé, amit szeretne.

Futni akartam

2011-12-31T21:58:00.003+01:00

Mozgáshiányom van. Fél napos munkával rendet vágtam a kamrában és a konyhában, valamint a hűtőben. Míg rotyogott a lencseleves összeszedtem a maradékokat, kiürítgettem, elmostam az edényeket, kivittem a szemetet, kimostam a kukát, bepakoltam a mosógépet, főztem teát, megetettem az állatállományt. Tudtam, hogy apu barátnője nem főz lencsét, mert csak magának nem akar, így mikor kész lett a leves, egy dobozban vittem neki belőle. Ott találtam náluk mamát, apu persze rögtön: Egyél! Aztán meg koccintsunk, hamár nem jöttök ma többször. Elvoltam vagy másfél órát, aztán itthonról rámcsörögtek, hogy jöjjek már mert menni kell anyósomhoz, szintén ebéd. Hiába eszem mindenhol csak jelzésértékkel, mindig teli vagyok. Mikor eljöttünk, pórázra fogtam a kutyát és elmentem futni. Kirohantunk a faiskoláig és vissza. Vittem magammal egy botot, féltem ezt a kis lobogófülű dögöt. Sok a kóbor kutya, ez meg nem fél semmitől és olyan, mint egy kiskakas. Ha nekiugrana egy idegen kutya el kellene engednem a pórázt, mert nem fair, ha fogom, a másik meg szabadon van. De az út mellett ez nagyon veszélyes, inkább arra készülök, lehet majd nekem kell elhajtani az idegent, ha úgy adódik. Mondjuk elég muris az a bot nálam, de nem foglalkozok ezzel. Olyan, mint esernyővel kirándulni, ha az elijeszti az esőt, hátha a bot is elrettenti a kutyákat.

Félúton hátranéztem és látom ám, hogy Lucifer nevű fekete kandúrunk kocog utánunk. Jól néztünk ki. Elöl az esetlen 8 hónapos Fülöp, középen én csapzottan, télikabátban, hátul pedig a cica. Mikor Füli észrevette, hogy kíséretünk van örömében majdnem elgáncsolt. Akkor beígértem neki, hogy rajta fogom a botot levizsgáztatni, aztán megemberelte magát, de fél szemmel mindig a macska felé pillogott, hogy nem maradt e le tőlünk.

Erős a kutya és akaratos. Többet kellene vele foglalkoznom. És vennem kell egy új pórázt, mert ez a kutyagyerek póráz nem fogja bírni az erejét és a súlyát, a karabíner nyelve lötyög, nem szívesen látnám, ahogy kitépi magát belőle, mert amikor húz, nem tréfál és tartani kell nekem is, de a nyakörvnek és a póráznak is.

Az ünnep mindig kihozza

2011-12-31T21:41:00.004+01:00

Igen, néha kikészítenek, de nem élhetek nélkülük:) És ez nem vicc. A család néha fárasztó és nehéz és sok csalódást és fájdalmat osztanak egymásra a tagok. Van mikor többet és van mikor kevesebbet. És bármennyire is nem akarok részt venni ezekben, sokszor találom magam a közepén, mert valahogy megtalálnak a dolgok és nehéz pártatlannak lenni, mert a legtöbb szituban valahogy mindenkinek igaza van, ezért egy egy probléma 20-30 évig is elhúzódik és csak valamelyik szereplő halálával oldódik meg, de akkor sem végleg, mert míg lesz olyan aki emlékezik rá, addig örökké bántani fog valakit. Sajnos nem én leszek, aki feloldja, bármennyire is hisznek bennem és fordulnak hozzám. Legfeljebb kérdezni fogok: Valóban így akarsz élni? - e miatt tuti utálni fognak.

Vírus

2011-12-31T21:34:00.001+01:00

Karácsony előtt a gépünk bekapott egy vírust. Olyan agresszívat, hogy a szemünk láttára rámolta le a windows-t a gépről, besurranva a NOD háta mögött. A gutaütés kerülgetett. Irány Lacika, az informatikusok gyöngye és megkaptuk a diagnózist: újratelepítés szükségeltetik. Ez nekem mindig egy rémálom, mert a csajok sopánkodnak: jajj a Sim-szem, jajj a torrentem, jajj a nemtommim!!

Jajj nekem:)

Szóval visszajött a szűziesen tiszta gép és a férjem beüzemelte, majd közölte, nem ismeri fel a külső winchester-t. Remek! Akkor légyszi diagnosztizáljátok azt is Lacikával, mert lehet kárt tett ebben is a trojan(elméletileg nem tudna, dehát annyi mindent láttam már vírusosnak). Minden más gép látta a fájlokat rajta, csak a miénk nem. Leszedtek róla mindent, újraformázták, visszarakták, mégsem volt jó. Addig én rá sem néztem a fiúk szórakoztak vele. Tegnap volt egy szabad órám este. Telepítettem a hiányzó képszerkesztőt, filmlejátszót, mifenét. Nem igaz, hogy nem működik! - felkiáltással elkezdtem bűvölni a kütyüt is és láss csodát. A total commander és én csodát tettünk, elővarázsoltuk az összes dolgainkat, mind a 150 giga fotót, zenét, filmeket és programokat.

Írjál már!!

2011-12-31T21:23:00.000+01:00

23-án mire megfőtt a káposzta és éppen a sütilapokat töltöttem megérkeztek a tesómék. Ittalvósak voltak az ünnepekre. Fincsi grízesmézest és dióskrémest sütöttem. Este 10, még egy kis bor, na még pár mondat és fekvés. Másnap temető, majd még egyszer mert rájöttünk felkészületlenül mentünk. Söprögetés, dolgok kiolvasztása, mécsesgyújtás, szeretteinkre gondolás. Gyors ebéd és kaptam a lányomtól csodásan csillogó körömdíszítést és persze folyamatosan dumadumaduma. Hogy hogy nem egyszer csak ott találtam magunkat fél óra késésben. Ilyen is mindig akkor ér el, ha vendég vagyok... Úgyhogy kicsit viharosan szedtük össze a bandát és az ajándékokat. A feszültség az első pohárig tartott, aztán mindenki fel tudta venni az ünnepeljünk!-fonalat. A kicsi 14. szülinapját szépen behoztuk a karácsony égisze alá. Eddig mindig gondoskodtam róla, hogy külön legyen, de már elég nagy és az ajándékkal sosem csaljuk meg, úgyhogy nem rendeztem még külön egy tortaevést, hanem ha már apunál ilyen szépen összejöttünk, közösen a vacsora után megettük a tortát.

Apu is komolyan részt vett az előkészületekben és borzasztóan elégedett volt a káposztájával. Nyomtatót vettünk neki közösen, mert ez még hiányzott a hardware kollekciójából. Másol, szkennel meg minden, ezentúl nem lesz kérdés mit adjunk neki ha alkalom van: nyomtatópatront:)

Az az igazság, hogy a fáradság - mert szerencsére azért mindenkinek van munkája amiért keményen meg is dolgozik - szóval a fáradság valahogy mindenkin meglátszott, egyedül a gyerekek voltak üdék, mert karácsony előtt egy héttel ők már szüneten voltak.

Másnap a tesómék utaztak is vissza Pestre, mert ott folytatták a családjárást, mi pedig anyósomnál ebédeltünk, délután pedig nem csináltam SEMMIT. Csúcs volt!

26-án megérkeztek a sógoromék. Megint odaát ettünk, én meg pulykát sütöttem és a szokásos tejszínes halat, törtkrumplival. Este itt vacsoráztak. A sógornőm rosszul érezte magát, nem maradtak sokáig. Másnap a sógoromnak ment a hasa, a kicsi hányt, úgyhogy szegény anyósom nem igazán tudott mit kezdeni velük, hol az egyiket ápolta, hol a másikat. Mi meg elmentünk a bankba és aláírtuk a végtörlesztéshez a papírokat, kikértük az igazolást. Természetesen a Földhivatal zárva volt. Az az egy nap szabadságom úgy elillant, akár ne is lett volna.

TV

2011-12-17T23:07:00.004+01:00

Nem vagyunk nagy tv nézők. De néha igényünk lett volna valami természetfilmre, vagy gyerekműsorra. Eddig sajnáltam kiadni plusz pénzt arra, hogy megrendeljek egy műholdas szolgáltatást. Viszont az utóbbi időben azon kaptam magam többször is, hogy az RTL és a TV2 műsorai miatt morgolódok. Idétlen, néha megalázó, kínos, rossz érzést keltő műsorok, fél óráig tartó reklámblokkok, unalmas, semmiről sem szóló műsorok, plasztik szappanoperák. Besokalltam, felemeltem a telefont és elrendeztem a dolgot, a fennt említett két csatornát pedig száműztem a programsor legaljára, mert odavalók.

Könyvesbolt

2011-12-17T23:02:00.004+01:00

Szeretek könyvet ajándékozni, talán mert tudat alatt azt feltételezem, hogy mások pedig szeretnek olvasni. Eme fantazmagóriának köszönhető, hogy pénteken, miután a bankba bevégeztem a kötelező kört, átmenetem a nem messze lévő barátságos kis könyvesboltba. A kis jelen esetben azt jelenti, hogy a benn álló négy embertől már lépni sem lehetett, de legalább az ajtót be tudtam csukni a hátam mögött. Fennhangon tanakodtak, ki írta az 1984-et - ~~mai nap is aktuális, sőttt~~ - Orwell - segítettem ki őket kínjukból és őszintén reméltem, hogy a probléma ilyetén megoldása után legalább ketten távoznak az üzletből:)

Lehet, hogy egy könyvesbolt eladóinak illene ezt tudni? - ez csak így utólag, gyenge vállvonogatással kísérve jutott eszembe.

Kettesben

2011-12-17T22:30:00.004+01:00

Merthogy a csajok ~~megint~~ leléptek:)

Édes-keserű

2011-12-17T22:12:00.000+01:00

Délután békességes mézeskalácssütésbe kezdtem. Csillagok, szívek és üstökösök születtek. Ezúton is hála Limarának:)

Holnap kidíszítek egy párat és egyáltalán nem biztos, hogy nem kell a héten egy újabb adagot csinálni, mert "kopik".

Pénteken bementem a bankba. Úgy néz ki, hogy végtörlesztünk. Úgy látszik ez egy nagyon új szó, mert a helyesírás ellenőrző szép pirossal aláhúzta. Szóval belefizetünk, a többit pedig forint alapúval kiváltjuk. Kevesebb futamidőre, jóval kevesebb törlesztőrészletre tudunk hitelt kapni. Viszont ennek az elintézési határideje szűkös, tehát nincs nyugodtan seggen ülés, hanem szapora intézkedés. Ez valahogy nem hiányzott az ünnepek előtt, főleg meg, hogy fogalmam sincs mit szólnak majd a munkahelyemen, ha elkérem magam egy pár órára? Hátha megértik, hogy fontos...

Cuki

2011-12-17T22:05:00.002+01:00

Felnőtt vagy nem, az elmúlt héten ilyenekkel szórakoztatott:

Ezen akkorát röhögtem! És aztán újra, mikor a kommenteket is elolvastam, ugyanis leírták, hogy eredetileg nem azt mondja szivárványt esznek és lepkekakit, hanem szivárványt esznek és lepkét kakilnak!! Kész voltam! XD
Idd ki a bilit, vagy vidd ki a bilit?

És ha már cuki:

A szalagtűzőre kapott a barátjától egy gyönyörű virágcsokrot, a közepébe ültetve egy plüss egyszarvú. Ahhoz meg ezt:

Édesek és igazak:)

Észben

2011-12-17T21:57:00.002+01:00

Tegnap arra eszméltem, hogy újra blogolok fejben. Megörültem ennek az érzésnek, mert hónapok óta nem éreztem már. Ezért is írtam este.

Sok dolog van, amit le kellene írni, hogy megmaradjon, hogy évek múlva, visszaolvasva legyen nyoma. Sok olyasmi, ami a politikával, a gazdasággal, a pénzzel az Unió-val kapcsolatos. De sajnálom a szűkös időmet erre pocsékolni. Az emberek aggódnak, teljes a bizonytalanság. Furcsa, mert a pénzügyek alakulásán nem stresszeltem igazán sosem. Éltünk nagyon szegényen. Viszont mostanában, mintha erősödne a jogtalanság. Mintha a politikai túlkapások gyakoribbak és szemtelenebbek lennének, mint eddig. Ez érint rosszabbul. A maradék bizalmat is elvesztik az emberek, a demokráciába vesztett hitet. Visszajön a jó öreg kommunizmus? Ennyire be kell majd állni a sorba? Igaz, írtam már erről egy régebbi posztban, de annyira előttem van az a lánglelkű ifjúság, aki a rendszerváltáskor fellépett a megrögzött dogmatizmus ellen.

Vagy játszam egyszerűen a várjuk ki a végét? - nevű játékot, mielőtt véleményt mondok? A túl sok információ sem vezet sehová, mert abból jut bőven, főleg ha rászánok egy órát a hírek átböngészésére. Egymásnak sokszor ellentmondó hírek és mindenhonnan ömlik a nyilvánvaló hazugság. Ez megdöbbentő!

Játszam a homokbadugomafejemet - nevűt? Akkor meg lemaradok valami fontos infóról, mondjuk ha bemondják a rádióban, hogy valahol már lőnek:(

Felnött - vagy mi a szösz

2011-12-16T22:08:00.000+01:00

Szalagavató volt nálunk. A nagyobbé. Hihetetlen, hogy ennyi év eltelt...Maga az esemény számunkra csak hallható, de láthatatlan maradt. Ugyanis oly rengetegen voltak, annyira kis helyen, hogy élvezhetetlen volt a müsor. Sem a táncból sem a szalagtüzésböl nem làttunk semmit. Megható volt az ötlet, hogy a gyerekek kérjék fel a szüleiket tàncolni. Jó zene volt:)De a csúcs a vacsora volt. Az a vacsora, amit én nem is akartam megrendelni, de a gyerekek meggyöztek, hogy, de az kell. Szóval nem volt rendes terítés és rendes asztalok sem. Az a sok ember mind beállt a kajàért a sorba, azutàn meg csak àlldogàlltak tànyérral a kezükben, mert nem volt ülöhely, akinek jutott, esze àgàban sem volt àtadni helyet miutàn befejezte a vacsoràt, inkàbb komótosan elüldögéltek. Mikor màr a müanyag tànyérra tett ràntott akàrmi a kezünkben volt konstatàltuk, hogy àllva nem fogyasztható, mert mindkét kezünkre szükség lett volna. Akkor mondtam nekik, hogy induljanak kifelé a kocsihoz, majd ott eszünk. A kocsiban?!-Ott -Vágtam rà hatàrozottan. Míg ök berendezkedtek az ülésekre evöeszközöstöl mindenestöl, addig én kivadàsztam a kabátokat a ruhatàrból. És békességes, abszolut csalàdias légkörben költöttük el a vacsoràt az autóban, talpig ünneplöben, a térdünkön, bàr a fiatalsàg,lehet szükösen volt a hàtsó ülésen.Azért ennél vacsoràzós résznél màr kezdem felkapni a vizet az elfuseràlt szervezés miatt, de nem akartam ünneprontó lenni, és megpróbàltam viccesre venni - szerintem a többiek is így voltak vele. -

Tablet-röl

2011-12-16T21:31:00.000+01:00

Furcsa, mert nem enged csak html módban írni. Kocka vagyok:) Nem túl nagy, de mivel már harmadjára kapom ezt a jelzöt, egymàstól függetlenül hát elfogadom.Nem minden hosszú magánhangzót akar érzékelni, de nem nehéz bevinni a szöveget.Én vagyok az a kíváncsi, aki minden újdonságot kipróbálna, amit az informatka és a kommunikàció területén kitalálnak, ha lenne rá pénzem. Ezt annyira nem reklámozom, hogy mikor megmondtam itthon, mit kapok karácsonyra az ajándékba kapott pénzböl, a csalàd elképedt, hogy nem is tudtàk, hogy ilyesmire vàgyom. Egyszer meglàttam az Ebay-en és rövid keresés utàn meg is lett a kivàlasztott, egy 8"-os, androidos kütyü. Egyszerü kis valami és nagyon kellene bele egy kártya, mert enélkül a letöltés elég korlátozott. Lassan kezdjük megszokni egymást és hihetelen, hogy ennyiért ennyit tud:)

Fél fül

2011-11-11T19:10:00.001+01:00

Írás és olvasgatás közben hallgatom a híradót. Hivatalosan is bejelentették, hogy kihalt Afrikában a fekete orrszarvú. A legfőbb ok az orvvadászat, mivel az állat tülkét szexuális ajzószerként árulták. Ez most azt jelenti, hogy leáll a fekete kontinens túlnépesedése?

Megvan a csajoknak az a hülye szokása, hogy ha valami bepárásodik a lakásban, arra rögtön firkálnak. Ablaküveg, tükör, a zuhanykabin üvege. Így aztán esténként nevekkel, szívekkel és jó pár szeretlek-kel találom szembe magam:)

Esteledik

2011-11-11T16:52:00.001+01:00

Hagymás pogácsa 1 kg lisztből. 5 óra hossza alatt lett kész. Közben porszívóztam, pakolásztam. Mostanában a konyhát csak, mint melegítőkonyhát használtuk. Anyósom főz mindig. Ez a hobbija, nekem meg ez a szerencsém. Tudok főzni, nem is rosszul, de annyira nem szeretek, hogy minden nap a tűzhely mellett alkossak valamit. Nekem erre ott a varrógép, vagy a csipke. Tényleg mázlim van, hogy neki meg ez szórakozás. Hálás vagyok érte:)

Furcsa mennyivel másabb állagú és ízű a lila hagyma, ha vajon van pirítva és újra megállapítottam, hogy a gáztűzhelyem meg elég "gáz" meg kell benne fordítani a pogácsát, hogy megsüljön! Ki látott már ilyet? De szép, leveles lett, úgyhogy nem panaszkodom.

Délután ledőltem egy órára, legalább pénteken legyen egy kis szabadság fílingem. Tegnap megtudtam, hogy a kisebbik is összejött egy sráccal, de minden szót úgy kellett harapófogóval kiszedni belőle, nekem meg az nem megy túl jó. Nem akartam nyaggatni, de ma kikérdeztem a nagyot mit kell tudnom róla. A lényeg, hogy egyidősek és megnéztem fészen. Kis lököttfejű. Most is együtt csavarognak valamerre. Mondtam neki, hogy lassan hideg lesz a kinti programokhoz.

Még mindig nem döntött hová megy. Gimnázium lesz az biztos, de a legjobban neki tetsző intézmény katolikus gimi lett tavaly és vannak aggályai ezzel kapcsolatban. Mondtam, hogy menjen el oda is nyílt napra, nézze meg a saját szemével, ne hamarkodja el a döntést. Én örülnék, ha odamenne.

Szabi, de valahogy mégsem

2011-11-11T06:59:00.001+01:00

A második öt nap az évben. Rosszul kihasználva. Valahogy most nem ment. Mármint a szervezés. Még annál is több dolgot akartam/kellett volna/terveztek be nekem, mint egyébként. Holnap kirándulni megyek a Bükkbe.

Az elmúlt hetekben nagyon jó idő volt. A szobánkban még mindig nem megy a gáz. Sokszor eszembe jut a Hegylakó egy idevágó mondata: "- Az emberek először örültek a jó időnek."

Kivettünk a ház elől egy tuját. Jól megszenvedtünk vele, most viszont jól ég.

A férjem ma úton lesz, este egyedül alszom.

A freeblog bemondta az unalmast. Tegnap nagyon meglepődtem, hogy kedvenc blogjaimat nem találom. Ennyit a technikába vetett bizalomról

Tegnap behívtak reggel dolgozni, ha a tesóm csak egy félórával korábban ír rám fészen, ma Pestről írnám ezt a bejegyzést, de későn tudtunk csak beszélni, addigra már megígértem, hogy bemegyek a melóba. Mikor meg hazajöttem már valahogy semmi kedvem nem volt csinálni semmit se.

Az iskola a nyár elején megnyert egy pályázatot új számítógépekre és digitális táblákra. Ezzel csak az a probléma, hogy alig van tanár, aki ért hozzá. És a legfőbb gond, hogy tudnának az új eszközökre vigyázni, magyarul, hogy tudnák megvédeni a gyerekektől. Ilyen hülyeségekre adnak pénzt. Az iskola épületének felújítására, nyílászárók cseréjére, a fűtés korszerűsítésére - tehát olyasmire, ami fontos - arra nem. Nem számít, hogy mozog a függöny a rosszul záródó ablakok mellet a téli szélben, hogy az utcát fűtjük így. Az lényegtelen. Nemtom, ha az állam átveszi az intézményt mit fog szólni a decemberi kétmilliós gázszámlához.

Nem lehetne, hogy újrakezdjem ezt a hetet?

Füstös este

2011-10-29T20:46:00.000+02:00

Az idő múlásának lényege, vagy értelme.

Ballagtam haza. Sötét volt és hideg. Vékony kabátban, kicsit dideregve. Apámnál voltam. Mint kisgyerek, aki a szüleihez szalad, ha bánat, vagy öröm éri.

Délután végre letettem ezt a hónapos terhet a vállamról, amit felvállaltam a népszámlálással. Itt a sok vasalni való, takaríthattam volna, kinn gyűlnek a levelek a teraszon és a kertben, de én mindent itthagyva apuhoz mentem, csak úgy. Dumálni, politizálni, bosszankodni, azért, hogy lássam, hogy örül nekem, hogy kínálgasson, hogy eldicsekedjek az új telefonommal, hogy családozzak egy kicsit. Furcsa érzés volt.

Nehéz hónap volt. Szép, de nehéz. Nem a mindennapos menés, hanem az emberek a történeteikkel, a sok idős, megfáradt test és sok eleven szellem, akik szépen, lassan beszélnek. Akik szegények és magányosak, de akiknek rengetek mondanivalója lenne, ha lenne aki meghallgatná a régi idők történeteit, amelyektől néha kirázott a hideg, annyira meredekek voltak. Sokkal küzdelmesebb életen vannak túl, mint én és szívszorító volt nézni a bizakodást, amivel próbálják elfogadni, hogy öregségükre egyedül maradtak. Gyerekeik is meghaltak már, vagy távol élnek, párjuk régen eltemetve, csak a kutya és a cicák, akihez szólni lehet.

Hosszú hétvége van, a sógoromék is hazajöttek, a tesóm is hazajön. Órát állítunk. Mindenszentek jön. Eddig három koszorút vettem, idéntől négyet kell. Ez is az idő múlása, értelmét értem, csak fel nem foghatom, pedig nekem már a második ilyen veszteségem. Talán, ha én érek majd abba a korba, majd nem sajog ennyire.

Most várunk a családba újabb gyerekeket. Két unokatestvérem is kismama, az egyik tegnap szült. Kisfiú lett. Távol kerültünk egymástól, de szeretettel gondolok rájuk:) Ahol elvesznek, ott adnak is...

Gyertyát gyújtok, mint ahogy tegnap is, bár nem kell ahhoz naptár, hogy emlékezzem rájuk.

"Hol vagyok otthon,
Nem tudom,
De ha fáradt leszek
És elbukom,
Simítsd le arcomról
A rémálmok
Ólomporát,
Az éjjelt virraszd át!"

Ákos

Ez egy nagyon ma

2011-10-22T21:18:00.002+02:00

Kommunista szombat. Azt hittem, ez kiment a divatból, de mivel még új szót nem találtak ehhez, hát maradtunk a jól bevált elnevezésnél. 8-tól volt gyülekezés és rögtön pálinkával vártak mindenkit. Na jó, legyen! Jó lesz a torokfájásomnak. Éppen letettem a poharat, azt mondja az asszisztens csaj: - Átmennél a boltba két kiló cukorért? - Ó, hogy ... nem jutott eszedbe korábban, most jó távol kell lennem mindenkitől, különben az Isten sem mossa le rólam, hogy felessel kezdtem a reggel(i)t.

Gereblyézés és téglatörmelék pakolás volt a program. Valahogy világéletemben vonzódtam a férfias munkákhoz, így a téglások csoportjához verődtem. Munkáskesztyű meg ami kell. Órákig tartott míg feldobáltuk a törmeléket. Kétszer fordult a traktor. Közben átpakoltunk egy nagy rakás cserepet is, és a legallyazott fák ágait is felraktuk egy másik autóra. Mit ne mondjak 1 óra körül kezdtem azt érezni, mostmár megszakadok. Szerencsére jó idő volt. Vettem fel trikót, mégis mindig ki volt a derekam, aztán megállapítottam, hogy nem a trikó rövid, hanem a nadrágom dereka nem passzol. Az orromat is sűrűn fújkáltam, mert még mindig nem vagyok tökéletesen gyógyult. Elég sok téglaport szívtunk be, volt mit kiköhögni.

Ebéddel várt minket a helyi "főzőmester". Halászlé, birkapörkölt, káposzta és túróscsusza volt a menü, kinek-kinek ízlése és étvágya szerint. Volt keletje mindennek, főleg, hogy többen is éhgyomorra nyomták le a délelőttöt.

Bár felajánlották, hogy hazahoznak kocsival, úgy gondoltam a jóllakottságomnak nem fog ártani egy kis séta. Hazaértem és szívem szerint lefeküdtem volna, de rettentően piszkos voltam és a felhalmozódott vasalatlan látványa is elég irritáló volt. A fürdőszoba közepén állva lehánytam magamról a ruhát és megállapítottam, hogy a körmeim a kesztyű ellenére is letöredeztek és visszahajlottak, és beszereztem jó pár kék foltot. Még mielőtt a zuhany alá álltam volna, kiszedtem a zsepiket a zsebeimből és a cuccaimat bepakoltam a mosógépbe.

Mivel holnap jön a tesóm hajat festeni, nem szárítottam meg a hajam, nekifogtam vasalni. állandóan akadt a körmöm, hát belenyúltam a táskámba és közben felötlött bennem: - Hol a telefonom? - A dzsekim zsebében. - Hol a dzsekim? - Jézusom! A mosógépben!!!

Szóval jó egy órát ment szegény a mosógépben és az öblítés előtt halásztam ki a gépből, a kőpúderemmel együtt. Próbáltunk elsősegélyt nyújtani, de hamvába hót ötlet volt. A SIM kártyát átmentettük a lányom egy régi telójába, tehát elérhető vagyok, de akkor is. Hogy lehetek ilyen hülye, béna?!!

Nem jó telefon volt szegénykém. Nem volt térereje itthon, és többen is mondták már, hogy ideje lenne lecserélni, de annyira megszoktam, hogy nem volt kedvem hozzá. Na most elintéztem magamnak egy új telefont.

Eccerű

2011-10-02T19:54:00.000+02:00

Szóval, azon gondolkodtam, hogy én túl egyszerűen gondolkodom, túl vidékiesen. De, hát az is vagyok, falusi. Egész más szemszögből látja egy kertes házból az ember a dolgokat, mint egy városban, társasházból. Ez a Böjte Csaba blog olvasása és a mai híradó után jutott az eszembe. Igen, sok minden megoldás működhet, ha leegyszerűsítjük a dolgokat. De nem szabad elfelejteni, hogy aki panelban él, az nehezebben függetleníti magát a rendszertől. Ott elég egy gyenge láncszem és nincs áram, vagy fűtés, ha tűz van, arról már nem is beszélek. Ott nem lehet veteményezni, jószágot tartani, kútból vizet húzni, ilyesmi...

Viszont én sosem éltem társasházban, az ötleteim, a vágyaim, mind a vidéki élettel függnek össze. Az, hogy nem aggódom honnan veszem a répát és a krumplit pont olyan természetes, mint városinak az, hogy nem kell 15 km-t utaznia, ha moziba akar menni.

Korán

2011-10-02T19:44:00.001+02:00

Még csukva volt a szemem, mikor megkérdezte: - Bejössz velem a városba? - Miért? - kérdeztem rekedten, alig bírtam megszólalni, mert fájt a torkom. - Börze lesz.

Elhangzott a varázsszó:)

Nem szokott izgatni a plázázás, a vásárlás, de ez a börzés dolog, ez olyan nekem való elfoglaltság. Persze tudom, azért van rám szüksége, mert az egyik, amit mindig keres az az alpakka tálca és ahhoz nekem van jobb szemem.

Egy nagy adag kávéval csalogatott ki az ágyból és 8 körül mentünk be, olyankor még nincs olyan nagy tömeg. Amíg én a tálcát vadásztam ő ráért megnézni a motorokat, szerszámokat és vett egy pár marhatülköt, ami azért különleges, mert zöldes árnyalatú. Mindig tanul valamit az ember:)

Csoda kis dolgokat láttam, felújítani való zsúrkocsit, egymásba csúsztatható asztalkát, polcokat, réz mérleget, vekkereket, felújított sparheltet. Ha lenne egy apróka hétvégi házunk, hát azt totál be tudtam volna rendezni, főleg a konyhát. Nem vettem semmit, nincs hely itthon ilyesminek és szükségem sincs semmire, de az érzékeimnek jót tett a keresgélés, mert azért rengeteg gagyi cucc is akadt a rengeteg kipakolt áru között.

Óvni

2011-10-01T12:46:00.002+02:00

A nagyobbiknál vettem észre, hogy mindig figyel, ha valamikori életünkről beszélünk. Hogy tanultunk, hogy építkeztünk, hogy alakítottuk a kapcsolatainkat, hogy nélkülöztünk. És másol. Direkt. Többször is észrevettem, hogy ugyanúgy próbál csinálni dolgokat és el is mondja, hogy anyáék is így tettek annak idején. Meghökkentő a dolog és nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez így működni fog. Tudom, azt érzi, így biztonságban van és járt úton halad. Én meg ettől úgy, hogy nem a világ kegyetlen valóságától kell óvni őt, hanem tőlem.

Mert

2011-10-01T11:53:00.000+02:00

Mert jó társaság lehetek a munkában, mert jó társaság lehetek a hallgatásban, mert jó társaság lehetek a családban, mert jó társaság lehetek a gondoskodásban, mert, mert... nem tudom meghazudtolni magam és van amiben sosem leszek (semmilyen) társ.

(olvastam egy kis politikát :P)

A nap süt

2011-10-01T11:36:00.001+02:00

Áldás rajtam ez az idő. Vékony szürke pólóban, farmer halásznadrágban, lábujjas papucsban mentem boltba. Kezemben összehajtott vászon szatyor és nehéz bőr pénztárca. Nem igazán szeretek a kinti járdán menni, mert megbámulnak, de most nem izgatott a dolog. Csak néztem a kócosfejű árnyékomat a járdán és élveztem a napsütést. Jó volna az új kerékpárúton áttekerni a nagyszüleimhez meglepetésszerűen, de arra most nincs idő. Kár!

Van közelebb is bolt, de jóval drágább, hát többet gyalogoltam inkább. Érdekes fénye van a napnak és nagyon régóta nem esett, a fű sem nő, de most tényleg. Hetek óta nem volt beindítva a fűnyíró és idén már nem is lesz.

Megszámoltam, pontosan 5 csípés van a lábamon. Nemtom miféle vadállat volt, de remélem megmérgeztem a véremmel! Biztos valami kezdő szívószájszervű ragadozó, mert nem tudja, hogy engem az ilyenek messzire elkerülnek:)

Nehéz idők

2011-10-01T09:20:00.002+02:00

A múltkor véletlenül rátaláltam Böjte Csaba blogjára. Nem tisztem elemezni, mert emberségben, megpróbáltságban sehol sem vagyok hozzá. Tisztelem a világlátását, a tudását, az akaratát. Talán ő az egy, akinek elhiszem a jóságot és tisztaságot. Nem elvakult vallási fanatikus. Művelt, világlátott ember, aki a valóságból veszi az összehasonlításaihoz az alapot. Valóságként éli meg a világot, nem keres kibúvókat, az egyszerű megoldások híve. Semmi mohóság, modorosság nincs benne. Ha a túlélés a cél a közösség összefogásában hisz, ha a megismerés, akkor saját maga teszi meg és nem hallgat semmiféle vezetőre(talán csak Istenre) és médiára. Ő sem érti miért kommunikálnak az emberek felé ennyi negatív energiát? Miért állnak sokszor a bőségben is az éhhalál vagy a fagyhalál szélén az emberek? Miért nem becsülik a munkát és mindazt amit ezen keresztül el lehet érni? És aki hatalmon van miért nem a közért cselekszik?

Viszont arra ő is rájött, ha a megválasztott vezetők képtelenek boldogulni, attól még az emberek gondoskodhatnak önmagukról, hiszen arra várni, hogy majd más teszi asztalunkra a paprikáskrumplit egyenlő az öngyilkossággal.

Furcsa mikor nemrég írtam arról, hogy nemigazán tudok olyan embert elképzelni, akiben hittel vezérelt vezetőt látok, megtaláltam ezt.

Az nekem ebben a lényeg, ha úgy érezzük magunkra maradtunk és akikben bíztunk, amire a jövőnket építettük semmivé válik, akkor is önmagunk maradunk, akkor is felkel a nap másnap és ha vállaljuk a felelősséget a döntéseinkért és akarunk tenni magunkért, minden időben megtehetjük.

Mert bármilyen rossz is a helyzet, nem föld alatti üregekben élünk, nem járnak tankok az utcákon, nincsenek embereket tizedelő járványok, mint számtalan helyen a világban, mégis elégedetlenek vagyunk. Talán mert nem éltünk háborúban - én nem is akarok, eléggé elrettent ha filmen látom - ugyanis sokan úgy gondolják itt nem történhet meg, háborúban mindig mások lőnek másokra. A kollektív negatívság viszont önbeteljesítő lehet és a hatalom és pénz imádata jóval kevesebbért is robbantott már ki háborút. Jobban át kellene gondolni mit hogyan szeretnénk, néha lenyugodni és a jelenben élni, mert ha állandóan elkalandozunk a "milyen rossz"-ba akkor kész a depresszió.

Engem most feldob ez a "mi nyarunk" - ahogy a tesóm mondta. Jót nevettem, mert igen, igazi vénasszonyok nyara van. Éjszaka már hűvös - hálóingben már fázok és reggel fájt egy kicsit a torkom.

Szombat

2011-10-01T09:01:00.002+02:00

A férjem Pozsonyba ment a késesekkel én meg itthon egyedül. A nagyobbat várom, mert megígérte, hogy hazajön, tanulnia kell. Az ágyat már lehúztam, megy a mosógép, kajáltam, kávéztam. Boltba kell mennem, vár egy kis takarítás és valami megcsípte a lábam, mert iszonyatosan viszket.

Délután meló. Kicsit parázok. Út az ismeretlenbe. Az elmúlt hetekben nem az első ilyen érzésem, pláne mikor rájöttem, hogy a hivatal páncélkulcsát felvittem magammal Pestre és én nem is jövök haza. Úgy szerveztem össze, hogy a pénztáros tudjon nyitni reggel. Néha olyan béna vagyok. Nem gondolkodok előre, csak arra koncentrálok, amit már hetek óta vártam, az eredmény meg az, hogy jól fejbevág a tudat: azért mert magammal vagyok elfoglalva még felelős vagyok mások személye és munkája iránt. Francba!

Lurdy

2011-10-01T08:55:00.004+02:00

Régóta készültem a 24-25-ei hétvégére. A férjemnek késkiállítás volt, nekem pedig szabadsággal meghosszabbított csavargás. Pénteken este mentünk fel. Munka és suli után hazaestem és go! Kb 5 km után szóltam a férjemnek: otthon hagytam a dzsekimet. Azt mondta nem gond, visszafordul. A sógoroméknál az első mindig az, hogy kimegyek az erkélyre és a sötétben nézem a budai hegyek pisla fényeit. Ettől mindig megnyugszom. Jót aludtunk az üres lakásában. Másnap reggel ő ment kiállítani én meg maradtam magam. Pakolásztam, lementem boltba kajának valót venni, mert vacsorára barátokat hívtunk, akik ott is aludtak. Nagyon pihentető nap volt. Pihentem, leültem a gép elé, belenéztem a tv műsorba. Furcsa, hogy ott a belvárosban sosincs teljes csend. A város monoton zaja felszűrődik. Először mindig hallom, pár óra elteltével pedig megszokom.

Miután ettünk, leszedtem az asztalt elmentem aludni, de ők hajnalig nyomták a szövegelést. Másnap én költözködtem a tesómhoz. Éppen felhajtottunk a Lágymányosi(Rákóczi) Hídra, mikor eszembe jutott: a kabátomat otthagytam a lakásban! - de mondtam, ne forduljunk vissza. A fene vitte volna el ezt a szerencsétlen ruhadarabot, nem is volt rá szükségem az öt nap alatt, mégis mennyi bosszúságot okozott! Hétfőn délelőtt tömegközlekedve mentem vissza érte és ez jó két órámba került.

A tesómmal lógtunk mindenfelé. Együtt kávéztunk, dumáltunk. Elmentünk Szentendrére kirándulni, én még sosem voltam ott. Olyan szép idő volt, hogy bámulat.

Furcsa mert azt mondta, nem gondolta volna, hogy ennyit ülök gép előtt. Ezen elgondolkoztam. Igazából engem a tv nem köt le. Nincsenek kedvenc sorozataim, műsoraim, nálunk nincs kábel tv és ez a nyamvadék 4 csatorna semmi normális tartalommal nem szolgál. Viszont a munkahelyen reggel bekapcsolom a gépet és munka közben hozzá vagyok szokva, hogy rá tudok nézni a hírekre, az e-mail-ekre, a blogokra. Ott van nyitva egész nap előttem. És az agyamnak elvonási tünetei lettek pár nap alatt:) Tehát, igen, függő vagyok:)

Kor

2011-10-01T08:42:00.002+02:00

Ebben az életemben nem voltam még annyi idős amennyinek érzem magam.

Népszámlálás

2011-10-01T08:41:00.000+02:00

Jelentkeztem biztosnak. Miért is? Egyrészt a hivatal dolgozóinak mondták először, ha gondolják jöjjenek. Mi vagyunk a legkönnyebben elérhető és legkönnyebben ellenőrizhető munkaerő ilyen szempontból. Jól jön egy kis plusz pénz és mikor az gondolom, nincs elég zsém és felkínálják a lehetőséget, hogy kereshetek, luxus visszautasítani. Jó lesz egy kis karácsonyi kiegészítés és talán tudok venni egy magasszárú csizmát, szoknyához valót, ami nem volt nekem már vagy 20 éve.

Van ebben a népszámlálásban valami időtlen, hiszen már az ókorban is tartottak ilyet és a bibliában az ószövetség és az újszövetség is leír egy egy összeírást. Ezek körül is vita van az értelmezések között, hiszen Izrael népének összeírását sokan a sátán sugalmazásának tartják, hiszen a hadrafogható nép megszámlálását jelentette elsősorban. Jézus pedig pont a népszámlálás miatt született Betlehemben, mert Názáretből pont a szülés megindulása előtt indultak útnak. Most már senkinek nem kell menni sehová, mégis megossza az embereket. Hivatalosan a népszámlálás indoklása: - "...hosszú időre elengedhetetlenül fontosak a központi és a helyi igazgatás, a gazdasági és a társadalmi élet szereplői számára a döntések előkészítéséhez, a társadalmi folyamatok áttekintéséhez és értékeléséhez."

Nos, nem tudom mennyi haszna lesz? Azt tapasztaltam, hogy rengeteg üres ház van, nagyon sok idős ember. Kaptam pár telefonhívást szinte rögtön ahogy kézbesítettem a lapokat. Öreg, beteg emberek, akik egyrészt félnek, ki akar hozzájuk menni, ki tudják-e tölteni, hogyan tudják teljesíteni az adatszolgáltatást, hoiszen tudják, hogy kötelező? Viszont még rendes szemüvege sincs szegénynek, hogy legalább a tájékoztatót el tudná olvasni, sem hozzátartozója, aki segíthetne neki. Szomorú és még nem is voltam senkinél, csak telefonon beszéltünk és akkor feltételezem nincs is mindenkinek telója, hogy felhívhasson. Remélem, ha az emberek egymást kérdezgetik erről, nem mondanak félrevezető, vagy valótlan dolgokat.

Nekem ez jó gyakorlás is lesz. Hiszen élőben nem vagyok egy jól kommunikáló, nyílt személyiség. Pláne nem szeretek bejárkálni más lakásába - tehát, mint motiváció - mert, hogy ilyesmivel is vádolták már az összeírókat - rám nem vonatkozik, ha lehet letárgyalom a kapuban. Úgyis elég nagy körzetet kaptam. A városközpontnak egy részét csinálom, minden házat ismerek és a lakók legalább 50%-át is. Én magam is kitöltöttem már egy pár adatlapot és nem tudom mit gondolnak, hogy lehet ezekkel az adatokkal visszaélni? A lakás négyzetméterét, beosztását, az iskolai végzettséget, a születési dátumot bárhonnan meg lehet kapni. Erre van a Földhivatal, vagy a népességnyilvántartó. Hogy mégis mi szükség van erre? Magyarázzák a nemzetközi megmozdulással, illetve, hogy így komplex, egyidejű adatokat kapnak, míg a hivatalok a munkarendjük szerint mindig valamennyi csúszásban vannak.

Hozzátenném még, hogy nem lennék postás. Azonos házszámok, hiányzó számok, kutyák!!

Ma délután indulok élesben, a lebeszélt helyekre el kell mennem és még aki belefér. Nagyon sok ez a 150 háztartás...

okt 1.

2011-10-01T08:12:00.003+02:00

Eltelt egy hónap. Villámgyorsan. Mivel is? Legszembetűnőbb változás az iskolakezdés. Mindkét lány komolyan veszi a tanulást és képességeikhez mérten igyekeznek a legjobbat kihozni magukból. Mikor az év végéről beszélünk érzem bennük a feszkót, de hárítanak is rendesen, mert, hogy hol van az még! :)

Nálunk voltak a sógoromék gyerekei két hétig. Beírattuk őket az itteni óvodába, mert a lányok az iskola miatt már nem tudtak rájuk vigyázni, anyósom pedig nem bírt volna velük. Így sem volt egyszerű. Nem szép ezt leírni, de talán 10 év múlva csak mosolygunk ezen. Azt mondta az óvónő, hogy egyszerűen neveletlenek. Nem ismerik a nemet és életveszélyesek. A mamának igazából nem is lenne szabad elvállalni őket, mert bármelyik pillanatban baj történhet velük.

Amúgy ez bármelyik gyereknél előfordul, de ilyen félelem és korlátnélkülieknél hatványozottabb a veszély.

Nekem is elkezdődött a suli és még sosem fordult elő, hogy az első két óra után halálra untam volna magam egy előadáson. Nos ez ilyen volt. Darálós, száraz, általam már többször tanult pénzügy. A második szünet után ott is hagytam őket. Majd a számolásos feladatokra bemegyek, de ennek így nem sok értelmét látom, csak az időt veszi el tőlem.

Mit hoz?

2011-09-01T10:32:00.002+02:00

Mit hoz az ősz?

Fázós reggeleket a biciklin. Mézédes, magyar szőlőt. Alacsony szögben emelkedő napot. Reggeli tumultust a fürdőszobában. Némi meghasonlottságot, mert szeretem a nyarat, de most ez az ősz is szépnek ígérkezik. Jön megint egy kis kapkodás, mert a szombati blogtalira csak félig meddig sikerült felkészülnöm, de majd belehúzok.

Frissítek: reggelente harmatlepte fűcsomó meggyújtása a szomszéd által, minekutána úgy ébred az ember a saját ágyában, mint egy füstöltkolbász; átható cefreszag a pár háznyira lévő pálinkafőzdétől grátisz - hiába no, ezek szezonja van:)

Ma reggel: por helyett pára.

Jó volt:) 38. szülinap

2011-08-30T17:53:00.000+02:00

Az egész múlt hét a szervezéssel telt, már amikor nem dolgoztam. Tesómék, apu, anyósom, a sógorom hívtak, kerestek ki, mennyit, honnan? Mindenki titta izgalom volt:) Csütörtökön még azt is felajánlotta a főnököm, hogy jöjjek haza, de annyi dolgom azért nem volt, hogy egész nap itthon legyek. Este megsütöttem a süteményekhez a lapokat, összesen 12-őt. Pénteken betöltöttem és megfőztem a káposztát. 1-kor zártam el a gázt, de mivel elindítottam egy filmet is, csak 2-kor aludtam el. 3-kor kijött a férjem és megkérdezte miért nem fekszem le normálisan, erre elmentem fürödni és kiment a szememből az álom. Nem voltam túl pihent...

Délelőtt érkeztek a barátok, akik nem akartak reggelizni. Aztán úgy egy óra múlva mégis megéheztek és mivel egyikük nem ehet káposztát, hát villámgyorsan sütöttem néhány fasírtot. A fiúk dolgozgattak, dumálgattak, közben bevontam a sütiket mázzal, elintéztem, hogy hazakerüljön a torta, a csajok befejezzék a takarítást. A bogrács állványt felállították a kertben és körbeültük, beszélgettünk, jókat nevettünk a kutyán és a kisebbiken, akik felváltva produkálták magukat.

Három óra felé elindultam előszedni tányérokat, poharakat, evőeszközöket. Mindent átmostunk, átnéztünk, megszámoltunk. Közben szóltam a fiúknak, hogy rendezzék az asztalokat és a székeket. - Nem, majd...! - Hát jó, úgyis fél 6-ra voltak hívva a vendégek. De még egy óra múlva sem mozdultak meg. Újra szóltam, bár láttam, hogy nagyon jól érzik magukat így együtt és sajnáltam robbantani a társaságot, de 26 ember leültetését akkor sem egyszerű kilogisztikázni. És, hát - nem túl nagy dicsőség - de felemeltem a hangom és a sarkamra álltam. Mire a két vendég fiú behúzta a nyakát és ennek láttára a férjem is megmozdult. Szerencsére, mert rá kellett jönnie, hogy nem kicsit elszámolta magát, úgyhogy ülhettek kocsiba és mentek apuhoz pótbútorért.

Gyors terítés, gyors fürdés, gyors smink és már jöttek is a vendégek. Látszott, hogy mindenki annyira készült erre a szülinapi bulira. Hoztak mindenfélét, italt, sütit, ajándékokat. Kapott telefont, boxzsákot, órát, könyvet. Persze morgolódott, hogy nem kellett volna, és minek ez a sokminden. Nem akarom felsorolni mennyiféle kaja volt és süti és innivaló, mert felesleges. Senki nem maradt üres hassal és tiszta fejjel. Akkor éjjel csak a tesóm felturbózott gyümölcssalátájából ettem (turbó=vodka). És totál elégedett voltam a helyzettel.

Látni így a családot együtt. Szülőket, nagyszülőket, unokákat, nagynéniket és nagybácsikat, barátokat... Csak néztem őket és nem tudtam betelni a látvánnyal, ahogy ezen meleg nyári estén az asztalokon égtek a mécsesek és a népek beszélgettek, nevetgéltek. Ezért az élményért nem fáradság a napokig tartó készülődés és éjszakázás.

És persze másnap, miután hajnal 1-ig pakoltunk, eljött mindkét tesóm, hogy azért nyugiban is eltöltsünk együtt egy kis időt. Lehet akkor már nem voltam túl kommunikatív, de nekünk nem is erre van ilyenkor a legnagyobb szükségünk, hanem, hogy együtt legyünk.

Talán ma került a helyére minden, vagy még nem? Ja, vasalnom kell a terítőket:)

Jó volna

2011-08-23T20:34:00.000+02:00

Csak úgy álmodoztam:)

El nem maradhatott volna

2011-08-21T11:56:00.000+02:00

Badacsonyban szombaton este kitalálták a népek, hogy nyársaljuk. Ó tök jó! Van szalonna, fa, kenyér, hagyma, szóval minden együtt, a finom vacsihoz. A fiúk nekiálltak fát vágni, de tompának találták a baltát, tehát megélezték és a férjem, mint fő hozzáértő, szakszerűen nekiállt. Kiballagtam a terasz szélére és néztem mit csinálnak, volt egy balsejtésem és alig vártam, hogy végezzenek. A sógorom rászólt: arról a gömbölyűről könnyen lecsúszik az éle, vigyázz! - Alig mondta ki, tényleg elsuhant a balta a fa mellett, egyenesen a lába szárába. Hát mit mondjak nem öntött el a mámoros boldogság, hogy szombaton a tapolcai kórház sürgősségién kötöttünk ki. Több szerencsés momentum is volt azért az eseményben, mert nem lendületből vágott, így ütés nem érte alatta a csontot, tényleg csak a bőre nyílt szét, amit rutinosan meg is állapítottunk. Kb 3 cm volt és itthon biztosan összeöltötték volna - vagy nekem kellett volna:) - ott viszont csak sebösszehúzó tapaszokat tettek rá és útjára engedték, azzal a humorral, hogy biztosan kevés volt a célzóvíz:D Nem igazán volt elégedett az ellátással, de az orvosok mindig megnyugtatják. Azért vasárnap este itthon is elment a sürgősségire és egy másik orvossal is megnézette. Azóta már begyógyult, de a helye meg fog maradni.

Környezet

2011-08-21T11:44:00.001+02:00

Ha már itt vagyok, csak nem tudom megállni ,hogy ne írjam még ezt le - ki tudja mikor jutok újra ide. Szóval ezzel a mindenkinek igazi stresszt okozó környezettel kapcsolatban. Változó munka törvénykönyv. Az a véleményem, hogy többnyire emberi tulajdonságokon múlik egy munkahely belső rendje, szabályozottsága. A munkáltató a régi törvények mellett is akkor rúgott ki valakit, mikor akart és a nők is akkor mentek gyesre mikor akartak, és úgy lopták meg az alkalmazottak a cégeket, ahogy csak tudták. Mindenkinek - nekem is - vannak történetei ki nem fizetett túlórákról, káromkodó főnökről, táppénz helyett kivett szabadságról, ki nem adott szabadságról stb. A legfontosabb az összetalálkozott emberek minősége, azonos felfogása, a konfliktusok feldolgozásának módja. Olyan, mint a házasság. És egy rossz eseményről, ami először tragédiának látszik még kiderülhet, hogy jót hoz, vagy jobbat, mint az eddigiek. Nagyon rossz a helyzet. Kevés a munkahely és a politikusaink álomvilágban élnek, mikor százmilliókat költenek tüzijátékra és a Parlament díszkivilágítására, miközben kórházak és iskolák mennek tönkre.

Viszont ez sosem volt másképp, íme egy összehasonlítás az 1700-as évekből. Mikszáth: Fekete Város

"Vagyis úgy volt az, hogy a mi magyar eleinknek olyan hatóságaik voltak (már akkor is), melyek mindent elszedtek céljaikra, amit maguk el nem költöttek (innen származik a közmondás: "Csak az a miénk, amit megeszünk"), míg ellenben a szepességi szász városok hatóságai semmit sem szedtek el a polgároktól, sőt még nekik maguknak se engedték elpocsékolni azt, amijök volt. Mindég jó és körültekintő törvényeik voltak és azokat mindég megtartották; - nekünk is voltak néha jó törvényeink, de azokat néha se tartottuk meg."

Van ami nem változik több száz év alatt sem.

Erről csak ennyit mondanék. Nekem is rossz tapasztalataim vannak a közmunkaprogrammal, a rehabos programmal, a pályázati pénzekkel és sokminden mással kapcsolatban. De nem én hoztam, én csak alkalmazom a törvényt, még ha megfelelő emberanyagot a törvénnyel ehhez nem lehet biztosítani ezekhez.

Kérdezték, hogy én dolgoznék 30 e Ft-ért, mikor a segély is 28 500? Elmondtam, hogy dolgozom napi 9 órát 80-ért, ami más pénzügyesnek derogál és inkább feketén, vállal otthonra könyvelést 200-ért, a bérpótlót meg felveszi plusszban. Vállalom a felelősséget, a beszámolási kötelezettséget és a megfelelést a vezetőségnek, holott lerázhatnám magamról és kereshetném én is a kiskapukat. De továbbképzem magam, tanulok és előre nézek, mert az önsajnálat beleragassza az embert a jelenébe, amiből holnap már tegnap lesz és még sok mindent akarok csinálni a következő 30 évben. Mindenki úgy ideologizálja meg a saját hülyeségét ahogy akarja. Én is tudom, hogy ez a tudás többet érne, de ha egyszer nincs több!

A családunkat is érinti a frank ámokfutása. Pontosabban nem a frank fut, azt futtatják, valami eszement pénzhajhászási vággyal, nem törődve a következményekkel csak a bankszámlán mutatkozó nullák gyarapodásával és egyre inkább kihozván vesztesként a kis embert, mit bűnbakot. A kormány pedig újabb rossz döntésekkel megint csak bebizonyítja alkalmatlanságát a problémák kezelésére. Miért nincsenek okos emberek a törvényhozásban? Nem érzelmesek, jó szívűek, szociálisan érzékenyek. Nem. Okosak. Olyanok mondjuk akik képesek meglátni legalább három összefüggést egy láncban. Ez már nagyban elősegítené a komfortérzetünket ebben a válságban.
Amúgy a megítélésben nagy szerepet játszik az alkalmazkodó képességünk. Mennyire van B tervünk baj esetére, milyen gyorsan találunk megoldásokat a problémáinkra, mennyire vagyunk rugalmasak. Ez jelenti mennyire vagyunk életképesek, ha nem jön össze amit terveztünk, vagy amire vágytunk. A megoldások tárháza erőtől és fantáziától függ. Sokan költöznek el otthonukból, élnek hosszabb ideig távol családjuktól, mennek külföldre dolgozni, vállalnak külön munkát, dolgoznak otthonról, kiemelik a hobbijukat a munka szintjére, kezdenek tanulni, vállalnak önkéntes szolgálatot és még sorolhatnám mi zökkentheti ki az embereket a fásultságból, vagy a reménytelennek hitt helyzetükből.

Minél többet olvasok erről, annál jobban kirajzolódik az, hogy a világ állása jobbára a saját szemléletünktől függ. Nincsenek háborúk, nincsenek halálos járványok, nem éhezünk és még fájdalomcsillapítót is lehet kapni a gyógyszertárban. Mégis mi vagyunk a legszerencsétlenebb nép ezen a bolygón. Azért tényleg túlzás az az elégedetlenség amivel éljük ezt az életet. Voltak olyan válságok, amiről nem is tudtunk, most is csak azért jut a tudomásunkra, mert az internetnek hála mindenről olvashatunk, olyasmikről is amit a 60-as, 70-es, 80-as években az újságok nem írtak meg. Az emberek csak végezték a munkájukat, a politikusok és a gazdaság szereplői meg játszották a saját kis meccseiket a hátuk mögött/fejük felett. Most sok mindent tudunk, lehet véleményünk, felháborodhatunk... És ők mit csinálnak? Ugyanazt! A kutyát nem érdekli ebben a fene nagy demokráciában, hogy rosszallással nézzük bizonyos rétegek aránytalan meggazdagodását, hogy meg akarják mondani mit olvasssunk, mit nézzünk, mit együnk. Az ember gondolkodjék néha a saját fejével. Nem ül a hűtőmben és a kamrámban egy szóvivő és egy ellenőr. Ha házitejet akarok inni, ha otthon sütöm a kenyeret, ha a gyerekemnek is azt mondom, ha úgy gondolja menjen külföldre dolgozni, akkor megtehetem. Persze megtehetném, ha tiltanák is, de azért annyira nem rossz a helyzet, csak el akarják sokszor hitetni velünk, ha a saját fejünkkel gondolkozunk az anarchiába vezet, az rosszat tesz, csak menjünk az egyen úton, amit kiszabnak és várjuk a megdicsőülést. Mindegy, ha az örömtelen és szürke és ártó, a lényeg, hogy elvárások szerint éltél. Mindenkinek a saját életét kell élni. Örömet, feladatokat és vele minden nehézséget önmagáért és azért a pár emberért vállaljon, akiket szeret. Mert ez az élet most van és bár nem vagyok egy ezoterikus tudor, de az élet ebben a pillanatban is történik velünk és fogalmunk sincs mi lesz holnap.
Pl Badacsonyban voltunk, mikor jött az a meteor és szombaton este nem is tudtuk mi volt az erős hang és a fény, csak vasárnap reggel láttam, hogy Indexes főcím a meteor érkezése. Nos, jobb is, hogy nem tudtuk előre és ennyi erővel lehetett volna nagyobb, akár a fejünkre is eshetett volna, de nem esett és abban a pillanatban nem is érdekelt minket mi volt az. Furcsa...

Fülöp

2011-08-21T10:08:00.001+02:00

Nagyon hiányzott már a kutya a háztól és rászántuk magunkat. A fajtaválasztással meggyűlt a bajunk, mert nekem egy akármilyen keverék kutyus is jó lett volna, a férjem inkább nagyobbat szeretett volna, a nagyobb azt mondta neki mindegy, a kicsi meg azt, legyen spániel. Szóval spániel... honnan a francból szerezzek olyan kutyát. Az volt a rémálmom, hogy valahol jó messze fogok fajtában és árban olyan ebet találni, ami megfelelő. Addig dumáltam a környezetemben a tervről, mire valaki kinyögte annak a srácnak a nevét, aki idevalósi és vannak kiskutyái eladók. Megkönnyebbültem, hogy nem kell majd a férjem nyaggatni, hogy menjünk el a kiválasztott kutyáért, hanem akár ölben is haza tudom hozni. (ugyeugye a jogsi hiánya!! - de ez idén megint nem fog beleférni.) Végül csak ketten mentünk el érte. Jó választás volt. Aranyos, okos, játékos kutya, akit én neveztem el, bár a csajoknak először nem jött be. Tehát ő Fülöp:

Hát igen, állatot és gyereket fényképezni tudomány!

Azt gondolom

2011-08-21T09:59:00.000+02:00

Nehezen hozok össze 5 olyan mondatot, ami összefüggő bekezdésnek számít. Még jobban kell koncentrálnom, pedig az elmúlt két hétben, odatettem magam rendesen. Festették az irodánkat - 15 év után. Felesleges, porlepte papírcsomók, összevisszaság, málló fal, alatta málló tégla, hogy vakolással kezdett a festő. Az egyik kolléganőm elment 4 nap szabira, a másik 5-re és ottmaradtam két plussz munkakörrel, a belső ellenőrzéssel, a pályázatírókkal és a főnökasszonyommal magamra. Magam vittem a pénztárt és az utalásokat, a levelezést. Közben még volt a Város Napja, tehát szombaton is dolgoztam.

Néha magamban már elvesztettem a türelmem még a családtagjaimmal és a barátaimmal is, hogy mi lenne mondjuk, ha végigmondanád a mondatot és nem várnád el, hogy jó szokásomhoz híven megfejtsem a félszavak mögötti tartalmat!! - Aztán ezekből lesznek a félreértések.Inkább kevesebbet kommunikáltam és utólag sem magyarázkodtam, lehet egy ilyen szituban én is félreérthető vagyok.

Rengeteg itthon a házimunka és rengeteg a tervem is. A tervekkel kapcsolatban mindet nagyon várom. És igen izgulok is, ami stressz, de nekem a jó fajtából valók ezek. Ezekből lesz a pozitív töltődés, az emlékek, amiket egy hintaszékből mesélünk el az unokáknak. Például, hogy milyenek voltak a kreatívos blogtalálkozók? és milyen volt egy népszámlálás? Ugyanis mindkettőben részem lesz. A blogtalira elkezdtem egy terítőt, de iszonyú lassan haladtam vele. Tegnap belehúztam és azt hiszem készen leszek.

Jelentkeztem népszámlálni, jól jön majd az a kis pénz a szeptemberben induló tanfolyamhoz. Sok menés lesz vele, vagy 150 háztartás jut fejenként, úgyhogy minden estém és hétvégém be lesz táblázva. Tervezek két nap szabit is, hogy a nagyobbik kistestvéremmel végre megejthessem azt a régen tervezett kirándulást. (Csak jó idő legyen! - és ezt nyugodtan veheted fohásznak Uram.)

Hétvégére nagycsaládos szülinapozás jön, az ajándékok beszerzését és szervezését indítottam a héten, megrendelés, fizetési lehetőségeim összehangolása, torta, különleges pálinka vásárlása.

Elhoztuk nagyanyámtól a leandereket, a kutyát elvittük oltani.

Lassan lehámlik az egynyaralásos barnaságom, most is húz a szívem a Velencei tó felé, amit idén nem láttam és most annyira jó az idő, olyan szép aranyszínnel süt a nap. Kár, hogy nincs a teraszon egy kényelmes székem ahová kimehetnék a hímzéssel.

De írnom is kellett most. Itt minden sorról lehetne még legalább 10-et írni, hogy pontosan mi hogy történt, hogy az iroda sárga lett és teljesen átrendeztük. Hogy mennyire nehezemre esett reprezentálni az ünnepségen és inkább, mint mosogató tettem volna hasznossá magam. Hogy egész héten nem volt hiba a pénztárban, semmit nem kellett keresni és érdekes, nekem senki nem húzogatta a száját a szolgáltatás minőségén, úgy, mint ahogy szokták. Elmondom még, hogy a terítőt el sem teszem, így félkészen sem. Ez lesz az eddigi legszebb munkám és nagyon tetszik:) - elfogult vagyok iránta, na:)

A lányok tegnap éjjel tüzijátékot néztek a városban. A kicsi miatt rettenetesen izgultam, ő mégis csak gyerek még az ilyen éjszakai mászkáláshoz még akkor is, ha csapatban mentek. Fenn voltunk éjfélig, akkor jöttek meg a barátnőjével, aki itt is aludt. Még mindig lapítanak, kíváncsi vagyok mikor éheznek meg?

Azért lett most ilyen hosszú, mert ha kiléptem volna, lehet nem kezdtem volna újat, hanem indultam volna a dolgomra, így ez most ilyen amorf lett.

Ki ne maradjon

2011-08-18T07:00:00.000+02:00

Sokszor postázunk különféle dolgokat, a férjem is és én is, mióta kreatívkodom. Többször több helyen olvastam már, ki mit veszített el a Magyar Posta zegzugaiban. EDDIG nálunk sosem volt ilyen. Hát most lett. A férjemnek időre el kellett készítenie egy bicskát, amit meg is tett, postára adott elsőbbségivel, ajánlottan, bubis borítékban, ahogy szokta. Fizetett érte 2000 Ft-ot, benne volt a számla is. Persze, hogy eltünt! Nyomozás, telefonok. Várjon 15 napot, mert ha korábban akar érdeklődni az 600 Ft-ba kerül. - Mármint ez annak a díja, hogy belenézzenek a saját rendszerükbe, merre járhat a csomag. Kártérítés lesz a vége, ez kb 3/4-e az értéknek, a számla SZJA tartalmáról már nem is beszélek, amit mindenképpen be kell fizetni az apeh-nak. Nos, nem tudom mi a postánál a hibaszázalék, és nem tudom ez mennyire normális, de azokért az árakért amit elkérnek, igazán dolgozhatnának pontosabban is. Sokszor olcsóbban hoz el Amerikából cuccokat a posta, mint amennyiért itt, országon belül szállít. Ez azért elgondolkodtató.

Csütörtök

2011-08-18T06:53:00.000+02:00

Elhatároztuk, hogy majd strandolunk és úszunk egész nap, erre másnap reggel vastagon felhős volt az ég. Ne szegje kedvünk felkiáltással! reggeli után elmentünk kirándulni Badacsonyba. Alighogy kiértünk a mólóra erős szél jött és eső. A fényképezőgéppel le is filmeztem a szürke hullámokat és a családot, ahogy hitetlenkedő arccal nézik az egyre mérgesedő Balatont. Szakadó esőben értünk vissza a szállásra és, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz aludtunk egész délután. Este hat körül már meglehetősen éhesek voltunk, de úgy esett, hogy nem akaródzott elindulni. Hömpölygött az eső az utcán - bár a kicsi azt mondta, nem hömpölyög, szompolyog:) - de olyan közel volt a járda az úttesthez, hogy a házak faláig csapták az autók a vizet. De az éhség nagy úr, ezért csak átmentünk a tőlünk 100 m-re lévő vendéglőbe és csakazértis megkajáltunk, igaz, nem voltunk túl elegánsak papucsban, vizesen, de nagyon finom kaját ettünk és ez egy kicsit megvigasztalta a népet.

Vettem szappanokat egy kedves hölgytől, aki elmesélte a helyi kézművesek sorsát. Nem fenékig tejföl ott sem annak, aki nincs a megfelelő pikszisben. Magyar átok: magyar szokások.

Szép út, szép város

2011-08-15T13:13:00.001+02:00

Nem indultunk korán és nehezen hagytuk otthon a vadonatúj kiskutyánkat, de végül is sikerült magunk után bezárni a nagykaput. A lányok a hátsó ülésen országvárosoztak és sikeresen összevesztek azon, Narnia ország-e?

Úti szendvicskék, meg úti teácska, ami kell, mert nem szeretünk megállni, így egyhuzamban nyomtuk le a 300 km-t. Alsóörsnél közúti ellenőrzés, szinte éreztem, hogy ki fog lőni minket. Mázli, hogy csak az okmányokat kérték, mert a férjem azt mondta, ő bizony szólt volna előre, ha a pótkerék, vagy egyéb felszerelésre lettek volna kíváncsiak, hogy ő megmutatja, de a zsaruk pakolnak vissza a csomagtartóba:)

Badacsonyőrs szép kis telelpülés, dél volt mire odaértünk. A szokásos. A házinénivel intéztem a fizetést, közben a család bepakolt. Kajáltunk és elborultunk. Szó szerint. Mint akik hetek óta nem aludtak... Este elmentünk sétálni, nagyon meleg volt. Megnéztük hol a strand és mondogattuk, holnap itt fogunk fürödni és süttetjük a hasunkat. Persze! Ahogy azt az ember elképzeli:)...

Nehézkes

2011-08-15T13:02:00.001+02:00

Otthonról nem tudok mert... innen nem tudok mert... de ezt nem akarom folyamatosan így csinálni, mert túl szaggatott lesz életünk sztorija, ha havonta egyszer pötyögök ide.

Az utolsó pillanatban foglaltam pár napos nyaralásunkhoz szállást. Bennem már akkorára nőtt az ideg, mint ezek a hirtelen nyári viharok mostanság, mert a férjem az Istennek sem akarta rászánni magát az indulásra. Már lassan feladtam. Pedig fontos, hogy kiszabaduljunk otthonról mert nem az a típus, aki meg tudja oldani az otthon-nyaralást. Akkor már az van: főzzünk, csak van szennyes is, meg a füvet is le kéne vágni, meg kapkodja a telefont egymás után... Szóval mindenképpen ki kellett rángatnom a házból, úgyhogy egyszerűen elküldtem a foglalást egy helyre, ami a hirdetés alapján megfelelt és telefonon is leértekeztem, aztán mikor meglepődött mondtam neki, ha gondolja lemegyek a lányokkal vonattal, ő pedig jöjjön utánunk. Ritkán látott megdöbbenést sikerült az arcára varázsolni, még a szava is elakadt, majd indult csomagolni:)

Vizes

2011-07-22T19:21:00.000+02:00

Hosszú hetek voltak ezek. Negyedéves zárás, minden nap 7-től 6-ig benn az irodában, adatgyűjtés, jelentések. A mai délutánt egy kis névnapi vásárlástól eltekintve csavargással akartam tölteni, csak úgy a semmi fejében. Még a munkahelyen hívott egy ismerős, hogy meglátogatna, mondtam neki, nem érek rá, erre ő: de mé nem? mondtam megyek a városba, erre ő: bevisz. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, megspóroltam 300 Ft-ot. Felhívtam a férjemet, hogy még most szóljon, ha ajándék ügyben van valami saját ötlete, erre ő: amit jónak találsz, vedd meg és lenne itt egy lista mamitól... Na, így lett a lazázásból hétvégi nagybevásárlás. Gomba, tej, pezsgő,,, jajj a mustár mellett elmentem! áááá imádom az ilyet :P

Ilyenkor időben szeretek végezni, ha beáll a férjem a parkolóba, csak be kelljen pakolni a kocsiba és ne kelljen várnia, tehát álldogáltam a bevásárlókocsival a Cora butiksora előtt, mikor váratlanul leszakadt az ég. Úgy ömlött az eső, mintha függöny ereszkedett volna az üvegajtók elé. Se ki, se be. Én odabenn a cuccal, ő meg kinn a kocsiban. Közben gyűlt a tömeg, kívülről még csak csak berohantak emberek ernyő alatt, de teli kosárral senki nem vállalkozott a bőrig ázásra. Így vártunk és párásodtunk. Azt hiszem jobb lett volna, ha munka után inkább hazafelé veszem az irányt.

Csak egy dal

2011-07-16T10:59:00.000+02:00

... és mivel még mindig itt ülök, egy könnyű kis édesség

Egy elviselhető szombat

2011-07-16T10:03:00.001+02:00

Csendes reggel. Reggeli egyedül. Tökmagolaj, lilahagyma, házi sajt. A gyerekek alszanak, a férjem anyósommal a faluban vásárolni, temetőzni. Éhes vagyok, kávé is kell. Várom a sógorom, mert a kisfiának zenét kell másolnom a vadiúj mp3 lejátszójára. Itt vár a takaró a befejezésre, de az elmúlt hét hősége távol tartott a polár anyagtól. Most megcsinálom. Az éjjel eső jött, mögötte hűvösebb levegő. Sikerült a neten találnom egy zumbás tornát. Megy a mosógép. Reggel egy veréb repdesett a fürdőszobában. Mire a férjemnek sikerült megfognia, szegény feldobta a talpát. A kutyusunk nő, mint akit húznak, okos, de értetlen és elpusztítja a kertemben az összes valamire való virágot. Várom az estét. Ezt fogom megsütni a családnak. A héten voltam véradáson. Ügyes csaj volt, hogy a jobb kezemből minden nyom és fájdalom nélkül le tudta venni. Egész héten túlóráztam, tegnapra elegem lett és otthagytam őket 1-kor. Bebuszoztam a városba. Megvettem a férjem gyógyszerét, vettem és elküldtem egy szép képeslapot egy baráti párnak, akik ma esküsznek, de mi nem tudtunk elmenni az esküvőre, bankoltam - gyorsan és hatékonyan:)(erste) volt még időm a DM előtt és próbáltam nyári ruhát és fürdőruhát. Ebben a melegben mindig nehezen veszem rá magam a ruhapróbára, de nem is volt sok értelme. Az egyik ruha totál el volt szabva, a másikhoz kövér voltam, a fürdőruha próbálása közben pedig egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom és hirtelen levizionáltam, hogy előrezuhanva dominóként felborítom az összes gyorsépítésű próbafülkét és gyorsan kibújtam a jobb sorsra érdemes fürdőruhából, mielőtt komoly kárt tettem volna a berendezésben.

Tőmondatokban nagyjából ennyi.

Mintha

2011-07-12T19:08:00.000+02:00

Mintha valami olyasmit mondtam volna, hogy sokminden olyan súlytalannak tűnik. Áthelyeződtek az elvárások, a munka súlya, agyban lazítok és hagyom a szellemet érvényesülni. Erre mit csinálok? 11-kor fekszem, 4-kor fenn vagyok, 7-től 6-ig dolgozom, tornázok és görögdinnyét eszem sárgadinnyével. Ma még ott a fürdőszoba, anyósomnak össze kell szednem az üres befőttes üvegeket, a lányomnak meg kell keresnem a matracunk pumpáját, levinni a barátnőjéhez és meglocsolni a temetőben. És ez csak a mai nap.

Lehet, hogy a tükör görbe, vagy a 35 fok megy az agyamra, de a várakozásaim, az elvárásaim nem csökkentek. Ez most nem a lazítás ideje. Zárjuk a fél évet, 20-ig nincs megállás. Lassan már a szemüveg sem véd az ócska monitorom vibrálásától, napi 10 órától sokkot kap. És lenne igényem egy kis plusz időre - talán, ha nem aludnék semmit - kirándulni, felszabadultan blogokat olvasni, napozni a Velencei tó partján, szóval minden ilyen hiábavalóságra.

Mindezt még, ha lehet ebben az életemben, mert érdekes mihelyt kiejtem a számon, hogy több időm van, rámdől a sok tennivaló. Valahogy az élet így oldja meg, hogy szabályozottan éljek és ne kalandozzak el. Én ugyan nem fogok harcolni vele, de néha megpróbálom kijátszani a saját érdekemben:)

Kell a fenének

2011-07-02T16:54:00.001+02:00

Persze kell az eső, jó hogy, de ez a vele párosan jövő 15 fok, ez a halálom:( Kérem vissza a nyarat!!

A férjem rendelése

2011-07-02T10:26:00.000+02:00

- Hagyd már a fűnyírást! Van otthon is dolgod, majd én megcsinálom.

- Mikor? Özön munkád van, nem leszel kész időben és így is kapkodsz.

- Mondom, majd megcsinálom... - Majd, ha fagy - gondoltam én. Összeszereltem a fűnyírót, a hosszabbítókat és nekifogtam. Kb 2 percet haladtam és leszakadt az ég, szakadó eső+jég. Visszarángattam a masinát a teraszra és beálltam az eresz alá. Kijött a műhelyből, ahol már izzott a vas, kajánul vigyorgott, én meg rámordultam:

- Fogadjunk, ezt te rendelted, csak azért, hogy neked legyen igazad? - Ő meg csak - elég gyengén - tiltakozott:)

Én, mint...

2011-07-01T11:56:00.001+02:00

...következetes anya:)

Reggel fél 9-kor hangzott el a következő kérdés: - Mit ebédelünk? - na ettől eldurrant az agyam. Tudják nagyon jól, hogy ezzel a kaja témával ki lehet hozni a sodromból, de még korán volt és higgadtan válaszoltam: - Ami a hűtőben van.

Amúgy tele van mindenféle hideg és főtt kajával, tehát az éhenhalás nem fenyeget minket, amúgy meg ha véletlenül adódik egy szabad napom, ismerhetnének, hogy nem a konyhában fogom eltölteni. Elmentem befizetni a néptánc tandíjat a suliba, elmentem boltba, vettem az Erdélybe induló gyerekemnek néhány nélkülözhetetlen apróságot, vettem újságot, kimentem a temetőbe, bementem anyósomhoz. Hazajöttem kivasaltam, majd fogtam a nagy csomó farmert, ami hetek óta arra vár, hogy takaróvá változzék a varrógép alatt és ránéztem a reggeli kérdés feltevőjére. Szorgalmasan hajolt a vendég keze fölé, ahol szépen formálódott az a porcelán köröm, tehát elmélyülten dolgozott. Letettem a cuccost. - Mit szeretnél ebédelni? - és csak reméltem, hogy nem egy háromfogásos ételkombinációt talált ki:)

FB

2011-07-01T07:29:00.002+02:00

Reggeli fb kalandozásom rögtön a velvetre dobott át. Meghökkenve olvastam, hogy levették a komment lehetőséget a médiatörvény miatt. Megnéztem a velvet fb oldalát és láttam 323 like-olta eddig. Megírtam alant ez a két posztot és mire visszamentem 35-tel több volt. Nem csoda ha valaki azt feltételezte, hogy rövid időn belül 10 000 ember fog ott tolongani. És nem azért mert a velvet olyan értéket közvetít ami nélkül nem lehet élni, hanem két másik, igen emberi okból. Az egyik, hogy a velveten pont a kommentek voltak igen érdekesek, sokszor gondoltam azt, inkább a hozzászólóknak kellene cikkeket írni az oldalra. A másik pedig, amit megtiltanak az összefogásra és ellenkezésre buzdít. Csak azért is működni fog a táboruk és majd ők megmutatják... :)

Azt hiszem a SW-ban hangzik el, minél jobban összeszorítja kezét a hatalom, annál többen csúsznak ki az ujjai közül. Vannak akik semmiből sem tanulnak. Emlékszem mikor indultak ezek a mostani politikusaink. Pont a centralizált, egoista, diktatórikus módszerekkel, megfélemlítéssel irányított, dogmatikus hatalom ellen lázadtak. És most micsinálnak?? Még rosszabbat. Remélem kapnak legalább olyan ellenzéket a nyakukba, mint amilyenek ők voltak. Mert ha azt hiszik amit ők csinálnak az nem legalább ilyen gusztustalan, hát nagyon tévednek:

És még

Szóval eszembe jutott, mikor gimisek voltunk és töriórán a tanárnő már - ha burkoltan is - de a változás szeléről beszélt. Hogy mindig voltak akik a meglévő rendszer ellen lázadtak, ezt hívják fejlődésnek, minél nagyobb a szabadság, annál gyorsabban jönnek a változások és nem mind pozitív. Látszott rajta, ő már az egyetemen is ezt szívta magába, hitt a megújulásban, a rendszerváltásban. Ha véletlenül találkoznánk szívesen leülnék beszélgetni vele, mit gondol most a helyzetről. Az biztos, ha valaki ma akar szervezkedni, híveket gyűjteni a saját igazságához, nem kell szamizdatban rejtőzködő lázító írásokat titokban kinyomtatni, hiszen egyetlen gombnyomással ezreknek adhatja át a gondolatait és még a legmodernebb nyomozási módszerek ellenére is tevékenykedhet szabadon addig, míg megalapozza hívei körét.

Munkaszünet

2011-07-01T07:18:00.000+02:00

Ma nem dolgozunk. Tegnap délután tartottunk magunknak az irodában egy kis ünnepséget. Saját pénzből vettünk magunknak sütit, a repis hűtőből meg kaptunk üdítőt, néhány kolléga szolgáltatta a szeszt: házipálinkát és meggybort hoztak. A szokásos menetrend ment. Aki nem szokott maradni az fél óra után lelépett és maradt a kemény mag:) Sztorizgattak, hülyéskedtek, ilyenkor eltűnik a rangkülönbség a dolgozók között és nyíltabbak, mint máskor. Mikor fősulis történeteket meséltek eszembe jutott, hogy mimindenből maradtam ki:)

Fél 8-körül értem haza, mert segítettünk összepakolni a végén.

Temperamentum

2011-07-01T07:12:00.000+02:00

A sógoroméknél levágtunk egy igazi olaszos hétvégét. Olyan mindenki egyszerre beszél - természetesen emelt hangon - nagyokat eszik, jókat iszik vircsaft, amit az ember később is jólesően emleget. Feleslegesen paráztam hát tőle. Sokan voltunk és mivel ritkán látott emberek is voltak köztünk, az akinek kellett, disztingvált. Bár anyósom nekem morogta végig a két napot, de nem volt vészes és lehet belátta ennél jobban nem sikerülhetett volna.

Végigfotóztam az egészet, így egy kicsit kívülről láthattam a családot. Szép nagy famili:) Még kirándulni is elmentünk, nagyon szép ott az erdő és megtaláltunk egy bányász emlékhelyet, amit valami omlás miatt állítottak 1930-ban.

Jó volt ott lenni és aztán jó volt hazajönni...

Szentivánéj

2011-06-24T20:15:00.000+02:00

A nyári napforduló az évnek az a jellegzetes időpontja, amikor a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A Föld – különösen az északi félteke – ilyenkor terményekben bővelkedik, szépsége és ereje teljében van. Egyféle csúcspont ez, hiszen a nappalok a következő napfordulóig innentől már csak rövidülhetnek. Ezen a napon – június 21-én – az év leghosszabb nappalát és legrövidebb éjjelét élhetjük meg évről-évre.

„Szent Iván éjjele mégsem június 21-ére, hanem június 24 ére esik, ennek oka azonban a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. Így a nyári napforduló napja és megünneplése időben napjainkra már elvált egymástól. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor. Évszázadok, vagy egy évezred múlva a napfordulók még korábbi dátumra fognak esni”

Szent Iván napi magyar népszokások

A Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszédos népektől, másrészt egyházi közvetítéssel kerültek hozzánk. „A magyar szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását – népies nevén lobogózást – a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra megyében Szent Iván napi dalok éneklése kísérte” – mondta lapunknak Hegedűs Vilmos kultúrakutató.

A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Hegedűs megemlíti még, hogy gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is, mondván, aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik.

Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából persze sokféle jövendölést lehetett kiolvasni.

A nyári napfordulóhoz nagyon sok és régi hiedelem tartozik. Különleges, vagy sem? Talán nekem is el kellett volna mennem tüzet ugrani:)

Olvastam

2011-06-24T19:51:00.000+02:00

Vihar volt, erős szél, szakadt az eső. Fél kettőkor még olvastam, a trilógia második részében futtattam a szemem. Ismerő sorok és hozzámnőtt szereplők. Kedvencek Gandalf és Galadriel.

Samu így próbálja a leírni az úrnőt Faramirnak:

"Bárcsak tudnék éneket zengeni róla! Gyönyörű, uram! Elbűvölő! Néha olyan, mint egy sudár, virágba borult fa, néha meg mint a fehér liliom, kicsi és karcsú. Kemény, mint a gyémánt, lágy, mint a holdfény. Forró, mint a napsugár, hideg, mint a fagyos csillagok. Büszke és távoli, mint a havasok, vidám, mint bárki leányzó, akit valaha is láttam tavaszon, hajában százszorszéppel. De hát ez mind semmi, a közelében nem járok a célnak."

Gond

2011-06-22T09:45:00.000+02:00

Éppen hason fekve. Jöttek a gondolatok, keresték a társaságom, játszottam velük. Úgy csináltak, mint a macska, nem várt simogatást, gügyögést. Nemes egyszerűséggel bevackolt a csípőm mellé az árnyékba és összegömbölyödött. A gondolataim sem siettek sehová, de nem is erőszakoskodtak. Csak szálldostak lassan, összevissza. Eszembe jutott, mikor - talán 1000 éve - barátlány panaszkodott a tökéletesség hiányáról. Hogy ő sosem találja, amit keres. Sosem passzolnak a dolgok. Hogy a másik nem érti meg őt, nem érti a gondolatait, a gondjait. Szívesen rápirítottam volna, de nem volt hozzá szívem.

Ki a fene ígérte meg neki, hogy talál a másik nemből egy abszolút hozzá hasonlót, valakit, aki olyan, amilyennek ő elképzeli és nem is fog megváltozni a következő 50 évben?

Lassan, óvatosan elkezdtem neki mondani, hogy vannak hasonlók. A leghasonlóbbakkal szoktunk összebútorozni, urambocsá összeházasodni. De azt a tökéletest azt hiába keresi. Ha szerelmes lesz - végre - valakibe, az teszi majd a leghasonlóbbá, különlegessé, különbbé a többinél. Ha azzal az idővel jól gazdálkodik, olyan erővel vésődnek a lelkébe az összetartozás fonatai, hogy a szerelem múltával is megmarad a tudat, hogy közösség van köztük.

Nézett rám. Fiatal volt, nem értette én meg nem tudtam ennél jobban elmagyarázni. Olyasmit akart, ami egyszerűen nem létezik...

Fehérvár

2011-06-22T09:02:00.000+02:00

Minden évben egyszer elmegyünk Székesfehérvárra, a Tűzzel-vassal kovácstalálkozó okán. Szeretem ezt a várost. Tágas, barátságos és csupa kellemes élményem fűződik hozzá. Mióta a skanzenben van megtartva a vásár, sajnos nem tudok sétálni menni, mert azon a környéken csak a lakótelep és a tesco meg a pláza van, az meg nem igazán érdekel. De míg a Zichy ligetben voltunk, addig mindig körbejártam a sétálóutcát és a parkot, van ott virág óra és szép régi épületek.

Barátokkal találkozunk ott, szíves fogadtatásban van részünk, reggelire zsíros kenyér, ebédre gulyás, sütemény, szóval minden jó. Alig érkeztünk meg, megjelenik a kis fickó, aki képes kezet csókolni nekem, de mivel tudom mi újság vele, hát hagyom, mert ez a gesztus szívből jön. Kipakolás és hülyéskedés, részemről meg buzgó imádkozás, hogy ne jöjjön közelebb az a sötét felhő, ami elcsúnyítja a horizontot. Eső nem volt, viszont a rekkenő hőségben izzadtunk rendesen és feltámadt a szél, fújta a port, ami teljesen belepett minket. Meg is jegyeztem, hogy nem volt túl célszerű fekete pólóban menni. A fiúk jöttek mentek, így hol az asztal mögött álltam, hol meg mögöttük ültem. Mondtam is a férjemnek, egy élmény órákat a hátsóját nézni, úgyis olyan ritkán látom, de nem bánom, mert jó segge van:)

Egyszer majdnem elaludtam, a fiúk észre is vették, hogy megbillent a kezemben a könyv, ezért kaptam egy kávét. Az egyik barát esküvői meghívóval lepett meg minket. Rögtön szóltunk, hogy sajnos pont akkor Tapolcán leszünk és nem fogunk tudni elmenni. Küldök majd nekik valamilyen szép képeslapot. Tényleg sajnálom, mert Szentendrén lesz az esküvő és sosem voltam még ott. Biztosan nagyon szép lesz.

A színpaddal szemben volt a sátrunk, így egész nap láthattam azokat a műsorokat, amikről tavaly lemaradtam. Néptánc, japán kard formagyakorlat, íjászkodás, vívás, népmese mondás, ágyúlövés és sok minden más volt a program. Este még volt színelőadás is, Szentivánéji álom című darabot adták elő, de akkor mi már úton voltunk hazafelé.

Hanyatt

2011-06-22T08:47:00.000+02:00

Csak feküdtem a napon. A nagyobbik emlékeztetett, hogy ilyenkor egészségtelen napozni, de nem érdekelt, mértem az időt, le ne égjek. Széna illatú nyár van, bár ezek a 10 fokos hőmérséklet ingadozások nem esnek túl jól. Csontolvasztó meleg, még a levegő is hullámzóan, szikrázón sűrű a kerámia burkoló felett. Élvezem és nyújtózkodom. A lányom a konyhában elkezdte sütni a gofrit és ettől a vaníliás illattól eszembe jutott a Balaton...

Insp

2011-06-22T08:42:00.000+02:00

Még nem volt 7. Elszaladtam a hivatalba és letettem a kolléganő asztalára azt a fontos levelet, utána kimentem a temetőbe. Lassan toltam a biciklit a szivarfák, tölgyek és hársak árnyékában. Hűvös volt, még harmatos. Több helyen magas a fű, de amit más rendetlenségnek lát, nekem most olyan ódon hangulatúnak tűnt. Felballagtam a dombra, rögtön kiszúrtam az öregembert, aki az utca túloldaláról nézett és támasztotta a kapufélfát. Kellemetlen volt a pillantása, de nem foglalkoztam vele, dolgozni és meditálni mentem, mégha csak néhány percre is. Gyomláltam, kapáltam, locsoltam. Itt mindig ugyanazok a gondolatok jönnek a felszínre, hogy a feldolgozatlanság, vagy az állandóság miatt nem tudom, de ismerősként fogadom őket. Az elmúlt 10 év nélküle. A rengeteg történés amit nem láthatott. Halványan rémlő szavai, mikor nagyritkán panaszkodott...

Lementem apósom sírjához is. Kicseréltem a vizet a vázákban. Akkor már éreztem a nap erejét, szinte tuszkolt, hogy indulj már!

Az öreg megvárta, míg felülök a biciklire - nem tudom elégedett volt-e a munkámmal? - és csak azután vágta be maga mögött a súlyos vaskaput és indult el befelé.

Szörny

2011-06-21T08:41:00.000+02:00

A férjem mostanában rengeteget dolgozik, így rám marad a fűnyírás. A kis elektromossal szoktam füvet nyírni, de tudom, ő azt szereti, ha az udvar a benzinessel van vágva. Nem fog az ki rajtam felkiáltással belefogtam. Na most, ez a DÖG olyan súlyban van, mint én. Nem önjáró és mind a négy kerekében nyolcas van - az már 32-es jegyezte meg szellemesen a főnököm, mikor elmeséltem neki. Nekem legyen mondva böcsülettel megcsináltam, de közöltem a férjemmel, első és utolsó alkalom volt, hogy igénybe vettem a szolgálatait a monstrumnak, mert egyrészt megszakadok, másrészt meg annyi benzingőzt letüdőztem, mintha napozni az M7-es mellé feküdtem volna ki úgy másfél órára. Szóval ez volt az én kevésbé üdvözítő találkozásom a nagy, zöld szörnnyel:)

Hétvégék

2011-06-21T08:36:00.000+02:00

Majdnem minden hétvégére jut valamilyen program. Megyünk majd Debrecenbe, Tapolcára, a héten pedig a sógoromékhoz. Na, ettől nem nem vagyok valami boldog, de sokan leszünk, így talán kicsit kiegyensúlyozottabb lesz a légkör. Sütök majd mindenféle muffinokat és többféle kaja, mert anyósom is főz. A sógorom 40. szülinapja lesz. 20 éve ismerjük egymást és ő az, akihez nem sikerült közel kerülnöm. Mikor összeházasodtunk örültem volna, ha bátyként viselkedik, mint a férjem a tesóimmal, de ez nem jött össze. Szándékosan tartja a két lépés távolságot. Érdekes, mert telefonon - főleg ha nem otthonról hív, hanem mondjuk a kocsiból - nagyon jól eldumálunk, csak személyesen nem megy, így nem mondhatnám, hogy tudok róla bármit is. Rendes ember, ez minden.

Azért néha

2011-06-21T08:30:00.001+02:00

Van hogy elengedem a fülem mellett, sőt általában nem veszem fel, de van mikor igenis a lelkemre veszem és ha van módom helyre is teszem ezt a dolgot. Főleg ha elég idő is van rá, mert ezt kitárgyalni nem egyszerű. Szóval arról van szó, ha valaki megjegyzi: könnyű nektek... - és itt jön valami "okosság" : nem lógnak rajtatok a gyerekek, el tudtok menni, jól megvagytok, ott a ház... - na ez az, amit néha ismeretlenül is megkapunk - az meg még rosszabb, ha ismerőstől. Ugyanis, ha úgy látom érdemes energiát feccölni a magyarázkodásba, vagy felvilágosításba, meg is teszem. Mert ezek a dolgok nem voltak ingyen. Most úgy néz ki, mintha mi lennénk a gondtalanság szobrai. Eljárunk erre arra, dolgozunk, a lányok már nagyok, és tényleg van házunk és autónk is(és persze hitelünk). Egy kívülálló számára, aki most kezd az életéhez, akinek a mi korunkban még picik a gyerekek, aki két év után váló félben van - és sorolhatnám - biztosan nagyon irritáló lehet ez a fajta szabadság ahogy mi most élünk. Csak éppen azt felejtik el, hogy ez nem volt ingyen, nem ajándék. Ezek mögött komoly, sokszor kockázatos dolgok, döntések vannak. Sokszor fájó lemondások, szűkölködés és félelem, mi lesz holnap? Lesz-e kajára, pelenkára? Sokszor kockáztattunk - már eleve az, hogy összeházasodunk nagy reckír volt és hogy bevállaltuk a születendő gyereket. Aztán, hogy otthon laktunk, majd mikor megvettük a - majdnem - komfort nélküli kis házat, azután az építkezés - vele minden finomság - hitel, alighogy belevágtunk a férjemet kirúgták, anyósoméknál laktunk egy szobában - aki lakott már egyedül az tudja, egy élmény visszaköltözni a szülőkhöz, akkor már két gyerekkel, apósom balesete, a sógoromék esküvője... - szóval ezermillió alkalom, hogy az ember megfutamodjon és azt mondja elegem van, kiszállok. 10 évig nincs nyaralás, csak a gyereknek van új cipő, sokszor csak vajas kenyér, hogy legyen hűtő, konyhabútor, kanapé. Mindketten vállaltunk plusz munkákat, de nekem inkább az volt jó ideig a dolgom, hogy a gyerekeknél pótoljam az apjukat, annyit dolgozott - mondjuk most is:) Amúgy is rajtam maradt ez a "mindenki anyja" státusz.

Egyszer egy jó barát, akinek nem azért mesélte ezeket a férjem, mert értetlenkedett, hanem mert szeretett volna megismerni minket és kérdezgetett azt mondta, hogy ezek a dolgok megválasszák egy kapcsolat sorsát, vagy szétbomlik, vagy ezekben a "tüzekben" összekovácsolódik. Tehát amink van azt ezeknek a felvállalt nehézségeknek köszönhetjük. Nem egy nagy tudomány, de bánt néha, hogy "lekönnyűzik" az életünket, mikor mi tudjuk a legjobban mennyit tettünk érte.

Csajos

2011-06-21T08:09:00.000+02:00

A lányom a 18 szülinapjára szeretett volna elvégezni egy műkörmös tanfolyamot. Mivel mindig kellett neki modell, hát én is beálltam a sorba. Van ennek már vagy két hónapja. Nagyon szépet csinált, világos lila díszítés, csillámok meg minden. Zselével épített rá a körmöm saját hosszára, tehát még csak nem is akadályozott semmiben. Majdnem három hétig bírta, ez nagyon tetszett, pedig kertészkedtem, mosogattam is vele. Viszont nem volt kedvem feltöltetni újra és mivel elég komolyan alá kellett csiszolni, ez eléggé meggyengítette a körmöm és most alig várom, hogy lenőljön ez a töredezett rész.

A tesóm levágott a hajamból 3 cm-t. Nem kispályázott:)

A másik tesómtól kaptam egy tusfürdőt. Yves Rocher. Ilyenem sem volt még:) és kávés! komolyan. Olyan, mintha folyékony kapucínerben fürödne az ember. Nagyon kávés és vaniliás, kicsit csokis és fahéjas és az illata belengi az egész lakást mikor használom. Selymes és krémes. Hála az égnek ez is olyan ami leginkább nekem jön be így nem járnak rá a csajok, pont mint a rémesen narancs strandkendőm:) az sem kell csak nekem.

Az egész várost bejártam, hogy farmer 3/4-es nadrágot kapjak magamnak. Két órás bóklászás után azt mondtam - Istenem, már az ára sem érdekel, megveszem, csak hozz az utamba egy sötét színű caprit. - És lőn:) A 15. helyen (C&A) végre kaptam egy 38-as gatyát. Csak ne lettek volna a próbafülkében azok a tükrök!!

Tegnap vettem magamnak egy utazótáskát - ha már ennyi felé megyünk a nyáron és mindig csak két három napra - mivel a férjem az én kis táskámat befogta úszóscuccnak. Igaz, kínais, de szerelem volt első látásra. Barnás, narancsos árnyalatú, csajos fényképek vannak rajta, retro formájú, kemény falas. Remélem jól megleszünk:)

Voltunk

2011-06-21T07:53:00.001+02:00

Pünkösd előtti szombaton voltunk Tápiószelén, családi napon. A jól összeszokott társaság: a férjem, a barátja Sz és én. A fiúk kovácsoltak és jómagam a kiszolgálószemélyzet voltam. Nagyon szép az a kis park, ahol voltunk, hatalmas fák adnak árnyékot, puha, füves a föld. Sokféle program volt, gyerekeknek és fenétteknek is, kirakodóvásár, néptánc, este pedig - az elég megosztó - Szkítia szolgáltatta a zenét, de mi más lehetne egy jobbikos rendezvényen? A társaságunkban volt még a férjem kisfőnöke családostól, ő főzött. Isteni volt a marhapörkölt és a fiúk ittak is rendesen, ezért nem tudtunk elindulni a végén. Pakolás előtt a főnök úr még sikeresen összetörte az egyik asztalunkat, nagyon boldog voltam tőle, főleg mert előző éjjel a férjem még azért nem tudott bejönni lefeküdni, mert azon agyalt hogyan tudná szétszedhetővé átalakítani. Indítvány: aludjuk a kocsiban. Már a gondolattól is begörcsölt a lában, aztán meg igazából is. Fél óránként ébredtem fel és próbáltam apró pozíciót váltva kényelmesebben elhelyezkedni. Közben elkezdett szakadni az eső, mások is maradtak még így aztán nagy volt a jövésmenés egész éjjel. Egy óra után végre elindultunk és aránylag gyorsan haza is értünk, viszont az utánfutón minden felszerelés rendesen átázott. Igaz, hogy vasfélék voltak benne, de azoknak sem tett jót.

Pünkösd hétfőn Szilvásváradon voltunk kirándulni. A nagyobbik éppen a Balatonnál heverte ki a tanév végi fáradalmait, így csak a kicsi jött velünk. Valamikor gyerekkorunkban jártunk ott utoljára. Nagyon sokan voltak, de a táj szépsége így is megkapó volt. Felmásztunk az ősember barlanghoz is. A lányom természetesen szandálban, mert csak háromszor mondtam el neki, hogy cserélje le a cipőját mikor elindulunk a parkolóból. Dehát ugyebár kamaszgyereknek a saját érdekeit elmagyarázni... mindegy. Kicsit billegális volt:) és néha a frászt hozta rám, minden esetre igyekeztem nem túl látványosan rémüldözni. Fenn a hegyen ebédeltünk, természetesen pisztrángot, mert még sosem ettünk ilyen halat, lenn a büfénél pedig vettünk füstöltet, amit hazahoztunk így vacsorára is pisztráng volt sárgadinnyével:)

Szabi

2011-06-21T07:26:00.000+02:00

Rengeteg dolog történik velem, de nincs időm írni. Itt ücsörgök hálóingben, köntösben a gép előtt, a csajok még szunyálnak. Pedig Agárdon kellene süttetnem a hasam, de nem jött össze. Pedig az utolsó utáni pillanatig bíztam ebben az útitervben, de az időjárás és a férjem keresztülhúzták a számításaimat. Úgyhogy szeretem dolgok helyett, hasznos dolgokkal telik az idő. Tegnap bevásároltam, porszívóztam és hivatali dolgokat intéztem a városban. Ma varrni fogok, és ablakot pucolni, és egy kicsit rendet rakni a hímzős cuccaim között, (és a fejemben). Szerettünk volna strandra menni, de a lányoknak összevissza vannak programjai, egyedül meg nem megyek, minek? Nekik szerettem volna kedveskedni. napozni pedig majd kifekszem a teraszra.

Van nekünk vadi új kiskutyánk, akit Fülöpnek hívnak. A kis rosszcsont máris hadjáratot indított a virágaim ellen. Valamelyik este nagyon csendben volt, azt hittem túlságosan jóllakott a muskátliból:)

TV

2011-06-05T11:03:00.000+02:00

Tegnap megnéztem a Csillag születik utolsó részét. Ez a srác a szívem csücske. Nagyon szeretem a zenét és az összes - nem létező - szőrszálam felállt, még a lapockáim között is lúdbőrzött - pedig ilyen ritkán van:) - , mikor ő játszott.

És tényleg úgy vagyok vele, ahogy a zsűri megfogalmazta tegnap: ha már megszerettük bármit "megeszünk" tőle: lambada, 100 tagú cigányzenekar, palotás... bármi:)

Mosás

2011-06-05T10:53:00.000+02:00

Kisebbik lányom is önállós(k)odik. Kitalálta, egyedül pakolja be a mosógépet. Néhány fehérneműm - mondom fehér - elég gusztustalan szürkéskékes árnyalatban került ki a gépből. Az az egy szerencséje, hogy egyetlen csipke, vagy franciabugyim sem keveredett oda, mert lehet nem nézegettem volna olyan csendesen mélázva a kezemben tartott, felismerhetetlen darabokat.

Amúgy érződik a nyár beindulása a szennyes mennyiségén. A legnagyobb adag ruha ezen a hétvégén a férjem munkásszerkója volt, mert azok az apró topok, sortok, amiket a lányok hordanak, alig fognak helyet.

Hétvége

2011-06-04T07:28:00.000+02:00

Mostanában volt párszor olyan érzésem, hogy teljesen felesleges amit csinálok. A munkában felmerültek régi dolgok, amelyek elmulasztása miatt most kell szívni, a helyrehozása pedig rám hárul akkor is ha nem én követtem el a bakit. Ez rengeteg időmet elveszi. Nem gondoltam volna, hogy fél év után még mindig tartogat a szekrény csontvázakat.

Itthon is mindenki rohan. Vizsgák, fellépések, munka... a házimunka meg sem látszik.

Lehet kezdek megint fáradni, pedig olyan nagy lendülettel kezdtem el itt dolgozni és az elején jól vettem a rögtön elém tornyosuló feladatokat. Lehet többet vállaltam, mint amennyit elbírnék? Nem hiszem. Inkább csak pillanatnyi leeresztés.

A kisebbik a barátnőjénél, a nagyobbik tanfolyamon, a férjem a tesójánál segédkezik valami barkácsolásban. Reggelire megettem egy tányér epret mézzel és kukoricapehellyel és forrázok majd magamnak egy kis bodzateát. Délelőtt találkozóm van munka ügyben egy fazonnal, akit nem is ismerek. Érdekes lesz odamenni a címére és elmagyarázni ki küldött és miért. Remélem gyorsan és simán végzek.

Jó volna napozni egy kicsit, mert ez a tél színem még mindig nem akar elhagyni, de mitől is tűnne el? Az irodába nem süt be a nap. Az utóbbi két délutánt anyósomnál töltöttük. Segítettünk a kertben, az udvaron, tegnap pedig halat sütött nekünk és nála ettünk. Este még itthon is meglocsoltam és lemostam a teraszt, de csak most tudatosul bennem, hogy így leírom, mert néha olyan automatikusan csinálok dolgokat, mint aki transzban van, pedig kamasz korom óta nem csinálok ilyet, mert akkor elmarad az élmény maga és olyan, mintha nem is éltem volna meg. Mondjuk ez nem olyan fontos mikor az ember kapál, vagy bevásárol, viszont egy-egy beszélgetés alatt nem kellene így tennem...

Tegnap délután megvolt a szokásos bevásárlásom is. Átmentem biciklivel a szandai Tesco-ba. A szokásos kört futottam: a hétre való cukor, tej, tészta, öblítő, apróságok a gyerekeknek. Úgy csinálom, hogy akkorra végezzek, mikor a férjem a meló után kiér a városból. Megáll a parkolóban, bepakolunk, ő jön tovább haza, én meg gurulok utána. Ez praktikus megoldás, mert így neki nem kell részt venni a vásárlási hercehurcában, én meg mozgok egy kicsit. A tegnapi hazajövet különösen jól sikerült. Olyan erővel tűzött a nap, hogy félúton libabőrös lettem tőle. Jobb fülembe bedugva a rádió... lehet repülni is tudtam volna...

Úgy volt, hogy holnap kirándulni megyünk buszosan, de lefújták, nem lett meg a létszám. Eléggé lekonyultam ettől. Jó lett volna kimozdulni. Próbálok valami alternatívát keresni, de nem szívesen veszem rá a férjem, hogy miután ma levezet 300 km-t, holnap újra üljön autóba. Marad a napozás és a pihenés:)

Elmúlt idő

2011-05-20T14:06:00.002+02:00

Az elmúlt pár hét elég zsúfolt volt. Hála az égnek:) Sok munka, és persze volt szórakozás is. Múlt hétvégén az iskola SZMK retro party-t szervezett jótékonysági célból. Ott voltunk mi is. Mint egy félresikerült tinidiszkó:) kevesen is voltunk és a csajok voltak többségben, mert a férjek bevállalták otthon a kicsiket altatni, hogy az asszony el tudjon menni egy kicsit lazítani. Volt, aki otthonról kért számot a feleségének. Olyan aranyos volt. Nekünk már nincsenek ilyen gyerekaltatási problémáink, tehát tudtunk együtt táncolni. Másnap, mikor takarítottunk a csajok azzal maceráltak, hogy milyen jó nekem, hogy a férjem tud és szeret is táncolni. Hát igen...:)

A lányom holnap betölti a 18-at. Gyorsan eltelt ez az idő. Csinálunk egy családi tortaevést este. Leszünk egypáran.

Szinte nyár van és időben haza tudtam jönni. Délután még vár rám egy bevásárlás és egy kis kertészkedés. Igaz hoztam haza egy kis munkát, de nem az időhiány miatt, hanem, mert az irodában állandóan beszélgetnek, csöng a telefon és nem lehet normálisan koncentrálni. Azért is nem írok annyi posztot. A másik munkahelyemen délután elég csend volt ahhoz, hogy 20 perc alatt megfogalmazzak egy épkézláb bejegyzést.

És ha már nyár:

Igaz, hogy 2009-es, és ez a ballagós klip olyan kis béna, de a nyár az nyár:)

502.

2011-05-19T10:00:00.000+02:00

Ma két éve, hogy itt vagyok:)

Tök jó

2011-04-27T09:15:00.000+02:00

Tök jó, hogy itthon vagyok és tök jó, hogy végre rászánhatok másfél órát, hogy rendes posztokat írjak, de annyi mindent szeretnék még ebben az egy napban csinálni, hogy ideje mosakodni és felöltözni! A reggeli és a kávé már megvolt:)

Kellékfeleség

2011-04-27T09:06:00.000+02:00

Ezt a filmet először a tesómékkal láttuk moziban. Kicsit aggódtam, mert a férjem nem igazán szereti a csajos filmeket, de meghívás volt és illett elfogadni. Érdekes módon tetszett neki.

Tehát, nyugodtam elmondhatom ez volt a mostanában látott legviccesebb film. Azóta megszereztem DVD-n és megnéztem egy párszor. Bár Adam Sandler nem a kedvenc színészem - bármennyire is komikus szerepet játszik, van az arcán valami bús vonás, amit nem tudok hova tenni - ebben annyira jó volt. A filmben jól kiszámítható fordulatok voltak, a gyerekszínészek aranyosak, a szinkron a rég bevált magyar hangokkal remekelt. A birkás-németes részek kicsit idegesítőek, de Jennifer Aniston, mintha folytatta volna a Jóbarátokat kicsit idősebben. Hogy ő még milyen jó csaj mindig! 42 éves és úgy tudom az orrán kívül nincs plasztikázva, ami kiemeli a hollywoodi sztárok közül. Leesett az állam.

És érdekes volt, hogy Aniston és Sandler között csak úgy vibrált a levegő. Néha erotikusabb, mint ha nekivetkőztek volna, pedig csak a végén csókolóznak. Az a rész, ahol rájönnek, hogy szeretik egymást fantasztikus.

A kedvenc részem, mikor Aniston megjelenik a lépcső tetején, mint hamupipőkéből átváltoztatott királylány. A sok hülyeséget ellensúlyozzák az érzelmes részek, mikor a gyerekek az igazi apjukat emlegetik, mikor a csajok a szülinapi ajándékról beszélnek, vagy mikor a főszereplők telefonon próbálják lebeszélni magukról egymást:) Jók a betétdalok, elég sok zene van benne, a táj olyan, mint egy festmény - hiába, Hawaii mégiscsak Hawaii:)

A férjem megjegyezte, hogy Palmer - akit Brooklyn Decker játszott - neki nem jön be. Nem mondtam rá semmi, de akkor ő biztosan nem volt azok között, akik megválasztották a 7. legszexisebb topmodellnek a világon.

Ez a szám pedig mindent visz. Érdemes meghallgatni az ukulelés változatot is, Jake Shimabakuro előadásában.

Sport

2011-04-27T08:20:00.000+02:00

Volt lovaglás és ping-pong. Ezer éve nem játszottam és a lányokkal jókat nevettünk. A kicsivel játszani amúgy is vicces, a kívül-belül szőkeség úgy zizeg állandóan, hogy magam sem tudom nevessek, vagy bosszankodjak rajta:)

A lovaglás nekem olyan szabadság érzést ad. Valami egységet sugall a természettel. Az, hogy az ember egy másik lény segítségét kéri, hogy gyorsabban haladjon - az én esetemben csak ahhoz, hogy szórakozzon - az klassz élmény. Nem a gázt adom és nem pillanatok alatt fékezek, hanem szinte megkérem, hogy álljon meg:) A házigazdánk túlontúl féltett engem, nem szívesen engedte el a kantárt, de remélem legközelebb inkább ő is lóra ül és úgy megyünk ki az erdőbe.

Kirándulás

2011-04-27T08:11:00.000+02:00

Nem keltünk korán és nem kapkodtuk el a készülődést. A férjem szokás szerint centivel és szögmérővel csomagolt, mert az autónk csomagtartójának befogadó képessége véges. Nyitjuk a kaput, nemsokára indulnánk, de az autó néma. Csak egy kattanás és nem történik semmi. Tönkrement az önindító. Nem álltunk neki autót szerelni, áthoztuk az apósom kocsiját és átpakoltunk. Amit az Escortba úgy kellett beszuszakolni, azt a Skodába csak átlapátoltuk. Ezt a nagy "hajót" képtelen vagyok megszokni, pedig magasabb, biztonságosabb és kényelmesebb, mint a miénk, valahogy mégsem illik hozzánk. Dél körül értünk a Vackor Várhoz. Olyan szeretettel fogadnak minket mindig. Azt sem tudják hogy járjanak a kedvünkben. Örültem, hogy a kedves barát ilyen jól van, bár nemrég küzdött meg a rákkal és tüdőgyulladása volt nemrégen, mégis ki van gömbölyödve, az arcát már megszínezte a nap és az új párja körülveszi őt a legnagyobb gondoskodással. Jókat ettünk, sétáltunk, gombát szedtünk, pihentünk. Lovagolhattam kétszer is, egyszer szőrén ami nagyon furcsa és érdekes módon kényelmes, nem fájdul meg tőle a térdem úgy, mint a nyeregben. Első nap délután kimentünk az erdőbe a lovakért és olyan klassz volt, mikor elindultak felénk. Kende, Leila és Éjfél. A családban csak engem vonzanak ezek az állatok a többieket semmilyen módszerrel nem lehet rábeszélni, hogy próbálják ki, erről már régen lemondtam:) Viszont az erdőjárást szeretik. Most négy kutya van a háznál: Kocka a vezér, Piszke a retriever, Pif az őzike lábú törpe doberman és Dongó aki hatalmas és nagy kenelben lakik, mert olyan erős, hogy ha örül is veszélyes, nem reckírozzák meg, mi van, ha begurul?

Vittünk magunkkal kaját - így szoktuk - pénteken főztem egy nagy kondér káposztát, úgyhogy meg tudtam vendégelni én is a háziakat, annak ellenére, hogy további vendégek is érkeztek, de jutott mindenkinek. Szeretem, hogy minden annyira tiszta és rendes. Itt nem nézem, hogy a fürdőben letehetem-e a fogkefém a polcra, vagy el kell-e mosni a fiókban talált villát. Minden gondosan van takarítva és egy élmény kinn enni a fedett teraszon, ahol robosztus, fából ácsolt asztalok és padok vannak, fejünk fölött madárdal. Éjszaka nyársaltunk. Vaddisznószalonnát tűztek fel a fiúk és rengeteg kenyeret, salátát ettünk, hozzá jóféle vörösbort ittunk. Szuszogva jegyeztünk meg: azért tudunk élni:)

A szállásépület

A behajtó

Madáritató

Kápolna

Bejárat az erdei iskolához

Külső terasz, étkező, hátul kemence és nyársaló hely

Kocka kunyerál:)

Íjjászpálya

A képek nem most készültek, de szerencsére ez a hely nem változik:)

Hétvége

2011-04-21T10:02:00.000+02:00

Azt írja a horoszpókom, hogy jó hétvégém lesz, utazással, meg minden. Ránk is fér azt hiszem. Mostanában nehezen alszom el. Ez újdonság, mert korán alvós és korán kelős vagyok, de a héten volt éjszakai nyuszizgatás, aztán xszemezés, a tegnap esténk is jól sikerült, mert úgy igazán kettesben voltunk. Viszont eléggé fáradtnak érzem magam, tehát néha aludnom is kéne.

Azt mondta reggel a kolléganőm, hogy a főnököm éjjel 11 után küldött még e-mailt bentre. Mondtam neki, hogy az ő korában én is hülyére túlóráztam meg otthondolgoztam magam. Aztán rájöttem, hogy a munka nem ad nekem semmi olyasmit, ami tartósan az életem részéve válhatna. Szeretem a munkám, nagyon. Nem tudnám elképzelni, hogy mást csináljak. Viszont az éjjel-nappali dolgozásban nincs semmi, ami AD. Az ember megkapja a fizetését, mert az jár érte - jobb esetben - de a munka nem szól egy jó szót, nem ölel, nem szeret. A munka értelmes időtöltés, aminek megvan az eredménye és ennyi. Egyszer csalódtam és egy életre levontam a következtetést. Vannak sorrendek...

Álmatlanság

2011-04-14T09:07:00.000+02:00

Nem tudtam aludni. Még fél 11-kor is apró textilnyusziporcikákat ragasztgattam vasalóval vászonra. Jól elvoltam:)

Szegény:)

2011-04-03T14:26:00.002+02:00

Felhívott az MNB-től pénteken egy nő. Meg kell csinálnom egy jelentést a hivatal kötvénykibocsátásáról. Most is ezen ügyködöm éppen. Azzal kezdte, hogy értek-e az excel-hez? Összeráncoltam a homlokomat, ez meg miféle kérdés?, de aztán megsajnáltam, szegénynek milyen rossz tapasztalatai lehetnek - és gyorsan megnyugtattam, hogy igen, értek hozzá, csak mondja nyugodtan:)

10.

2011-04-03T14:18:00.002+02:00

Tudom sokan gondolják magukat jó embernek, olyannak aki képtelen lenne ártani annak akit szeret. Az „én nem tennék olyat” - hozzáállás nagyon szép, csak nem mindig működik. Csak a már kipróbált szerepek biztosak. Hogy váratlan szituban hogyan viselkedünk – higgyétel el – még magunk számára is ismeretlen. Sok emberben megvan a felelősségtudat és a következetesség, de számtalanszor látjuk, hogy leginkább a szenvedély és a pénz az, ami borítja a dolgokat. Amíg ez két embert érint, addig elrendezhető, de nem szabadna játszani ezzel akkor, mikor már felelősséget vállaltunk a tiszta ésszel akart gyerekért is. Sajnos az unalom, a monotonitás, a folytonos nehézségek próbára teszik az embereket. De nem ettől vagyunk emberek? Mégis manapság látható, hogy a közösen vállalt problémákat egy szereplő viszi tovább. A csalódás, a kettős nyomás pedig örökre nyomot hagy benne, és a történet többi szereplőjében, nem csoda, ha a következő generáció kiábrándult, cinikus és esze ágában sincs felvállalni olyan szitukat, ahol újra hasonló helyzetbe keveredhetnek.

Azt hiszem végeztem a fárasztó eszmefuttatással, azért is raktam ki most ezeket egyszerre. Jobban szeretem leírni a hétköznapi történéseinket, mint filozofálgatni, de azért szoktam, itt a bizonyítékJ

9.

2011-04-03T14:16:00.000+02:00

Nem vagyok kiborulva egyáltalánJ Szerettem volna, ha megmarad itt leírva ez a pár gondolat. Láttatva mennyire tudatos és milyen arányban véletlenszerű ahogy élek, amiket teszek. Egy kicsit emléket állítva ennek az időszaknak. Nem hiszek abban, hogy ez a világ jobban zivataros és gyorsabban változó, mint bármilyen más korszaka az emberiségnek, hiszen bármilyen korról olvasok, mindenhol megtalálhatók a mondatok: nehezebben élünk, rosszabbak az emberek, veszélyesebbek az utcák, és sorolhatnám. Tök mindegy a középkorról, a reformkorról, vagy akár a (múlt) századfordulóról beszélünk-e. A következő generációk mindig idegenek a régieknek, a technika 5 év alatt túllépi önmagát, mindig új problémák keletkeznek a Földön. Ennek az adott kornak szembe kell nézni a pénz vs. környezet gondjával. Sajnos egyenlőre a pénz áll nyerésre és egyéni szintünkre van bízva, hogy a biológiai lábnyomunkat növelve kívánunk nyomot hagyni a világban, vagy valami olyat teszünk egyéni életünkben amiért érdemes élni.

8.

2011-04-03T14:15:00.001+02:00

Emancipáció. Sosem foglalkoztatott a dolog, viszont konkrét élményem van ezzel kapcsolatban: Anyu többször is azt nyilatkozta erről, hogy nem tudja ki találta fel, de ő nem kérte. Ez nagyon megragadt bennem. Neki például pont elég (lett volna) volt a három gyerek meg a házimunka. Csakhogy nem működött. Dolgoznia kellett, mert egy sofőri fizetésből nem lehet eltartani egy nagy családot, még szerény körülmények között sem. Így aztán örökös elégedetlenség szele fújdogált, amit gyerekként halványan érzékeltem csak, hogy miért vannak az ősök néha besokallva, ma már megértem. Ezért dolgozott az anyám akkor is mikor már nagyon beteg volt. Hogy legyen saját pénze, ami jogot ad véleményt nyilvánítani, akkor lazítani amikor akar és ne a család pénzét költse gyógyszerre és apróságokra.

7.

2011-04-03T11:14:00.002+02:00

Lehet azon vitatkozni hová lesznek a hagyományos szülő szerepek, a családi értékek, és, hogy mit örökítünk a világra? Szerintem a gyerekszülés nem az új élet világrajöttét jelenti. Társadalmi szempontból a jövőt építjük vele. Ha nem így lenne, nyugodtan nevelhetné az állam az utódokat, vagy lehetne „keltetőket” fenntartani, ami elég morbid hasonlat, de a funkciónak nem igazán felel meg. Felesleges kényszeríteni, anyagilag megmagyarázni, megindokolni, a család fontosságát. Ez mindig belső indíttatás marad. Ha belül nem érezzük, hogy mi az érték, hogy a nehézségek összehozhatnak minket, ha nincs hűség, ragaszkodás, akkor állandóság, egyensúly sincs. Tudom, megint irracionális gondolataim vannak, mint aki nem is ezen a világon él. De nyugodtan hozzá lehet venni, hogy nem vagyok már tinédzser, láttam és átéltem már pár dolgot. Könnyednek és egyszerűnek vélt dolgok mögött számtalan átgondolkodott éjszaka, megannyi nyugtalan, kéztördeléses fejtörés áll.

6.

2011-04-03T11:11:00.000+02:00

Az önzés mérlegel, kiszámítható és pontos. Ezért megértem. Ő viszont nem érti meg az érzelmi, emocionális megközelítést. Hogy van, aki teljesen szembemenve a logikával, valami túlzott hittel él és teszi a dolgát. Persze sokszor csalódik, mert mások nem úgy látják a dolgokat, viszont boldogabb. Egyszerűbb életet él, nem törekszik mindenben a maximumra, de van mit adnia önmagából, még ha hülyének is látszik emiatt. Manapság ritkán indul egy kapcsolat a nulláról. Mikor két ember együtt épít valamit és ha felezni kell, akkor minden feleződik. Ritkán látok támogató párokat, mert sokan akarnak elvenni, adni pedig kevesen. És már nem anyagi dolgokról beszélek. Mert az alapok a szívünkben vannak és nem a fejünkben. A szívünkkel érzünk, a fejünkkel mérlegelünk. Ha a kettő nincs szinkronban olyan, mintha állandóan billegnénk és azt hisszük a körülmények kiegyensúlyozatlanok, pedig a stabilitás hiánya bennünk van.

5.

2011-04-01T07:19:00.000+02:00

Ugyanis kiszolgáltatottnak lenni anyagi téren a legmegalázóbb dolgok egyike. Olyan, mintha az ember mindig törlesztene. Lefokozódik háztartásbelivé, vagy ágyassá, hiszen a mai felfogás szerint mindennek ára van. És itt már rég túlmentünk a gyerektémán, hiszen nem csak a gyerek miatt kieső pénzről beszélünk. Más miatt is kerülhetnek az emberek ilyen helyzetbe. Lássunk olyan párt, ahol az egyik félnek van lakása, jön a nagy szerelem és összeköltöznek. Ha a lakás a sajátja az illetőnek, abból tulajdont sosem fog szerezni a másik. Ha törleszt rá hitelt, esetleg be lehet szállni és ügyvéddel lepapírozni. Ugyanis, ha bibi van 3, 5, akár 10 év után akkor az a fél, amelyik a beköltöző volt, ugyanolyan csupasz seggel kerül ki a kapcsolatból, ahogy belement. Pedig az eltelt évek alatt oda keresett. A fizetését ugyanúgy elköltötték, és kiegyensúlyozottan tudtak élni, viszont saját tulajdont nem szerzett. El lehet gondolkodni azon, hogy 40 éves kora körül, mit kezd ilyen szituban az ember. Kezdje előről az egészet? És nem gondolom azt, hogy a törvény minden alkalommal rendet tud csinálni ilyen esetben.

4.

2011-04-01T07:18:00.000+02:00

Különösen jellemző ez akkor, ha a felek nem azonos anyagi háttérrel kerülnek össze. Meddig okos megfontolás és mettől önzés az anyagiak figyelembe vétele? Hogy ki mennyit tesz a kapcsolatba pénzben? Csoda-e ha óvatosak a népek a sok elrettentő példa után, hogy védik amiért megdolgoztak, vagy amit a szülők raktak alájuk?

3.

2011-04-01T07:16:00.000+02:00

Mindezt vállalják a nők azért mert így kerek a család, de a nyilvánvaló leértékelést csak ezért, nehéz elviselni. Továbbra is azt mondom, hogy jól működő házasságban, ahol érték a gyerek megléte, és megvan a párok között az ilyesfajta belátás, az áldozathozatal a közös célokért, ott nem élesedik idáig a probléma, de mikor nyilvánosan a médiában ilyen hangok hallatszódnak nem kell csodálkozni azon, hogy az emberek elgondolkoznak és mérlegelnek. Megrendül belül a bizalom az emberek között és erős hit kell ahhoz, hogy a meglévő kockázat ellenére is közös sorsot vállaljon valakivel. Vagy lelkileg és anyagilag egyaránt érezze magát annyira erősnek, hogy képes legyen egyedül is elboldogulni ha úgy adódik. Sajnos ez a tendencia.

2.

2011-03-31T12:09:00.000+02:00

Azt hiszem ez minden nő félelme. Itt értékelődik le a házimunka és gyereknevelés kombinációja. Itt tevődik fel a kérdés, hogy mindezek után kell-e második gyerek? Mert ezek a problémák – jobb esetben csökkennek, ha visszaáll a munkába. A fizetése természetesen nem lesz több – utalva az előbbi bejegyzésemre – és a fenntartások is maradnak vele szemben, mert ő megy táppénzre a gyerekkel, ha beteg, és elkéri magát, mert szülői értekezlet, nyílt nap, anyák napi ünnepély, + lófittyfene van az iskolában. A megszerzett rutin ellenére bevállalható-e duplán ez a reckír?

1.

2011-03-31T09:35:00.000+02:00

Sokáig gondolkodtam, hogy érdemes-e eme nemes gondolatokat papírra(képernyőre) vetni? Aztán úgy voltam vele, legfeljebb lehúznak miatta. Több poszt lesz, mert egyszerre egy kicsit tömény és még én sem tudom képes vagyok-e leírni úgy, ahogy szeretném. Hozzáteszem a probléma számomra nem aktuális, csak mostanában rengeteg helyen jön szembe a téma.

Szóval, van az-az állapot, mikor megérkezik a várva várt gyerek egy(anyagilag átlagos) családba. Akkor kellene a legkiegyensúlyozottabbnak lenni a légkörnek, hiszen kiteljesedett a family, egészséges az anyuka is, a gyerek is, végre otthon vannak, tej is van, minden van. De lassan belopakodnak a problémák: nemalvás, fáradtság, tanácstalanság, kétségek. Rájönnek, hogy kevesebb pénzből hirtelen három embert kell ellátni, mennyire sokba kerül a pelenka, a kiscipő. Rövid számolás után, nem nehéz rájönni, anya feleannyit szed össze, mint apa. Akarva, akaratlanul kommunikációs lyukak keletkeznek, mert sem idő, sem türelem nincs néha, a gondok alapos kitárgyalására. Mindkét szülő könnyen érezheti úgy, hogy a problémáival magára maradt. Apuka próbál plusz pénzhez jutni az együtt töltött idő rovására, anyuka próbálja egyedül ellátni a gyerek körüli teendőket. Vannak összezördülések, néha vádaskodások, bár a találkozások gyérek, viszont a fejekben kiérlelődnek gondolatok, illetve külső „segítségek” különböző rokonok, munkatársak, vagy sorstársak által. Aztán váratlanul elhangzik a férj szájából: - Te csak hallgass, én keresem azt a rohadt pénzt, én tartom el magunkat, ne legyen egy szavad sem!

Meglepi

2011-03-29T10:01:00.000+02:00

Mi megleptük aput, de ő is meglepett minket. Nagyon régi videókat digitalizáltatott. Volt benne olyan, amire olyan részletességgel emlékeztünk, hogy fejből megmondtuk ki milyen ruhában volt akkor, de volt közte olyan is, hogy nem is rémlett. 15-16 éves lehettem az elsőn, akkoriban a videófelvétel házilag nagy dolognak számított errefelé. Ott volt anyu, nevetett és dolgoztunk apu gépe mellett, persze csak szimbolikusan, mert az munkának nem nevezhető. A szüleinket ilyen fiatalnak látni, mozogni, beszélni, olyan jó érzés volt.

Aztán váltott a kép és magamat láttam 18 évesen, eredeti hajszínemmel, a kedvenc szürke melegítőmben. Ültem az ágyamon, pontosabban azon az ágybetéten, amin akkortájt aludtam. A fejemet csak az akvárium világította meg. Hirtelen megjelent mellettem az akkor még csak férjemnek való, joghurtot ettünk és hülyéskedtünk. Hirtelen megszólalt a lányom: ez meg a névnapomon készült. És tényleg. Az eredeti filmen a videókamera hozta az aznapi dátumot és azt mutatta: 92.05.18. Míg ment tovább a film azon gondolkoztam, hogy akkor még nem is tudtuk az az év mennyi váratlan, fájdalmas és örömteli eseményt hoz majd az életünkben, és, hogy egy év múlva 93.05.21-én már őt -a kislányunkat tartjuk a kezünkben és a videós bácsi róla készít felvételt.

Mentek a percek, régi barátok, régi kutya, a család régi autója és mi ketten, ahogy játszva felkapja az 50valahány kilómat és az udvarról visszavisz a házba:)

Sűrű volt

2011-03-28T07:40:00.002+02:00

Összejöttünk megint, teljes volt a létszám. Volt némi kavar a torta és műsorrend körül, de végül minden jól sült el. Ez mégis csak egy kötetlen családi esemény volt és nem egy hivatalos találkozó:) Szóval megtettünk mindent, hogy apánk 60. születésnapja jól sikerüljön. Ő ugyanígy, át is rendezte miattunk a házat. Jókat ettünk, ittunk, mindenből kicsit többet a kelleténél. A férjem tudott egy szuper fényképezőgépet szerezni, ő fotózott. Csak később vettem észre, majdnem csupa portrét csinált. Meglátszik, hogy egyébként nem ő foglalkozik az ilyesmivel, de akkor már késő volt. Szerencsére több géppel fényképeztünk, így azért születtek jobb beállítások is. Úgy csomagoltam be az ajándékot, hogy dobozba dobozt. Két estém ment rá, de megérte:) Évek óta nem volt karórája és bár kicsit bizonytalan voltam a választásunkban, tényleg örült neki és vésettünk a hátuljába szöveget, ami megmarad akkor is, ha nem használja állandóan.

Vasárnap elmaradt Sándor-József-Benedeket ünnepeltünk. A sógornőm nem volt itthon, így kicsit nyugisabb volt a légkör, de a gyerekek azért hozták a formájukat. Ebéd után a Los Angeles-ben és Hawaii-n készült fényképeiket nézegettük. Csodás helyeken jártak, elmentek a Universal Stúdió parkjába és egész nap a díszletek közt barangoltak. Egy csomó híres film forgatási helyén jártak, hatalmas kék háttérről, élő kaszkadőr show-ról, klassz díszletekről hozott fotókat. Elmentek Pearl Harbour-ba, megnézték az emlékhelyet, amely a mai napig 500 katona sírja a USS Arizona. Gyönyörű az óceán ott, igazi vad és erős, több méter magas hullámokkal, fantasztikus naplementével.

Akkor már nagyon fáradtak voltunk, hazabattyogtunk és aludtunk majdnem estig. Most ez az óraállítás elég rosszkor jött, tudtam volna még aludni.

Hét

2011-03-25T08:20:00.000+01:00

Olyan furán fárasztó volt ez a hét. Helyettesítenem kellett, most először, és nagyon kellett figyelnem. Nem volt gond a munkával, csak az eloszlása volt egyenetlen. Napközben volt, hogy két órám is szabad volt, 4-kor meg rámzúdítottak egy csomó dolgot és itt dekkoltam, mert halaszthatatlan volt a dolog (másnak):)

Ma reggel nagy csődület volt a téren, egy néni elesett biciklivel és eléggé összetörte magát, vérzett is ahogy láttam. Akkor már hívták a mentőt és oldalra fektették. Nem mentem oda szájat tátani, ellátták az orvos érkezéséig.

Mióta itt dolgozom artézi vizet iszom, innen a hivatal előtti kútból. Mindig van nálam műanyag csereüveg és otthonra is szoktam vizet vinni, magamnak és a virágaimnak is. Ma nem volt érkezésem a kútig menni így a bentiből öntöttem. Hagyományos üvegkancsóban van a víz, mindig frissen hozva és le van borítva kis, kerek, horgolt, csipketerítővel. Nagyon retro:)

Délután már apu szülinapi buliját készítjük elő teljes gőzzel. Remélem időben szabadulok. A bevásárlást elintéztem még most reggel. Ő már nagyon várja. Facebook-on számolja visszafelé a napokat. 60 év mégis csak 60 év:) Örülök, hogy ilyen jól van, egészséges, fiatalos. Kívánom, legyen még ilyen nagyon sokáig.

Tegnap megkapirgáltam a virágoskertet. Elég vizes még nálunk a föld, ragadt a kapára és a gereblyére is. Megállapítottam, hogy eléggé eltunyultam a télen. Nehezemre esett ez a fajta mozgás, de valahogy jól is esett. Azért nem nagyon bánom, hogy ilyen kis kertünk van, mert anyósomnál biztosan sokat kell majd kertészkedni.

Már elég régen volt, hogy frissítettem volna bármit a konyhai eszközeimben. Na, most beruháztam rendesen. Hozott tegnap a tupperes csaj akkora pakkot, hogy még. Minden darabnak nagyon örültem, mindent gondosan elmostam, azzal a biztos tudattal, hogy a jövőbe ruháztam be, mert ezekben a dolgokban még sosem csalódtam és, ha úgy használom, ahogy kell, örök élet+3nap.